Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)
2015-04-16 / 14. szám
Mozaik Tízesvillamos - különjárat Sámson esküvője Biciklizik a világ! Egyre inkább és egyre intenzívebben. A motorizáció tombo- lása közepette vagy épp azzal szemben. Mindig voltak a kerékpározásnak felkapott időszakai, de a biciklizés népszerűsége leginkább a környezettől függött. Budapest külső részein, vagyis a külvárosokban, a mellékutcákban felkapott volt a biciklizés. Jól esett száguldozni a szabadban, belátható, felfogható távolságokon belül. Mert, ahogy sűrűsödött a forgalom, a közlekedés, egyre ritkább lett a kerékpározás onnan ide, innen oda. Újpest biciklis kerület volt, mert kiváló lehetőséget adott rá, hogy a mellékutcák csendes nyugalmában biciklivel járjunk egymáshoz a haverokkal. Hát, meg udvarolni... így lett nekem Sámson, a nem luxusra szánt, de erős, gyors és strapabíró „járgányom", hogy későbbi feleségemhez, Julihoz azon tekerhessek a Tavasz utcából a Tó utcába, majd vissza. Mert Sámson - eddigre gondolom már kiderült - nem a nagy erejű bibliai hős volt, a filiszteusok réme, hanem egy bicikli! Olyan „semmilyen-zöld", bivalyerős és gyors. Mint Sámson. Születéséről annyit, hogy néhai, szeretett apósom - Juli apukája - nagyon ügyes és leleményes ember volt: szakmája szerint autószerelő, az „ezermester" fajtából. Gépkocsivezetőként dolgozott az Elektromos Műveknél, közelebbről az erőműben. Ott is laktak, IFA teherautóval járt, és nemcsak leleményes volt, hanem élelmes is! Ahol, jártában-keltében, kidobott, kiselejtezett, ronccsá vált biciklit látott, azt feldobta kocsija platójára és már vitte is haza. Megjavította, használhatóvá tette, úgymond „kipofozta", aztán a piaci ár alatt továbbadta. Amikor látta, hogy ennek a Tavasz utca - Tó utca jövésmenésnek már a fele se tréfa a lánya és köztem, azt mondta: csinálok én neked biciklit, ha találok egy jó vázat. És csinált! Ő lett Sámson! Kicserélve rajta, amit ki kellett cserélni, megigazítva, amit meg kellett, és újrafestve olyan középzöldre meg feketére. Jól nézett ki. Attól kezdve Sámson nyergében tettem meg naponta az utat tőlünk az erőműig, meg onnan haza. Az Árpád útra nem jártam ki, mert az forgalmas volt, de a Könyveshez elmentem, a Váci úthoz, a mai Városkapuhoz is, és néha, a hídon át, a szigetre, nagy ritkán a Rómaira. Egyszer Lécz Ottóval kihívtuk egymást egy bringaversenyre a hídon át, az Izzó üdülőig és vissza. Nem volt könnyű eset, Sámson győzött! Igen ám, de jött az esküvőnk Julival és otthon megállapítottuk, hogy amúgy minden rendben lenne, de nincs olyan cipőm, ami alkalmas lenne az alkalomra. Nincs esküvői cipőm! Más választás nem lévén, én ajánlottam föl, hogy eladom Sámsont! Most már úgyis összeköltözünk, nem lesz biciklizés a Tavasz utca és Tó utca között, meg különben sem volt két biciklink, így is lett. A szeretett Sámson a vevő által kigurult a nagy fakapun és közös történetünk ezzel véget ért. De az esküvőn az alkalomhoz illő cipőben jelentem meg. Nagy dolgok akkor sem voltak áldozatok nélkül... RÉTI JÁNOS Szígetszentmiklósi Sziget Színház bemutatja: M cf ppaUít a zenes vígjáték A magvar filmtörténet klasszikussá vált vígjátékabOl született színpadi remekműve, mely kétszer egy óraban rendületlenül kacagásra készteti a nézőt. Hypoollt a Poles ás Ironikus lakéi llgurála világit ra nogy rangtól ás származástól Inggetlenul minden ember egylorman szerethető. ÚJPtSI SZÍnHRZ Újpest Színház Nagyszínpad május 16. 19 óra tavaszi bérlet 4. előadás
