Újpesti Napló, 2015 (9. évfolyam, 1-37. szám)

2015-03-12 / 9. szám

Köztér Harcaink Az 1848-49-es forradalom és sza­badságharc Magyarország egyik leg­meghatározóbb eseménye. A harc a magyar nemzet történetének legis­mertebb összecsapása. Mára az iden­titást már nem fegyveres konfliktusok árán kell megszerezni, változott az idő és a színtér. A fogalom is átlényegült napjainkra, belső harcokat vívunk. Önmagunkért csatázunk legtöbbször, a mikrokörnye- zetben, ahol élünk, de a legnagyobb küzdelmet talán legbelül folytatjuk. Sokat változott a világ '48 óta. A mai, önérvényesítésért és a lelki bé­kéért vívott küzdelmeinkben a fó­kusz önmagunkra irányul. Próbáljuk megállni a helyünket a munkahelyen, a családban, barátaink között. Szeret­nénk elhatárolódni, külön entitásként meghatározni magunkat, hogy külön­bözzünk. Könyvajánlónkban Pál Feri atya is hasonló gondolatokra irányítja a fi­gyelmet: „Ugyanis az, aki először önző módon próbálta magát függetleníteni a többiektől, hogy végre kiderüljön, ki is ő valójában, egyszer csak rájön, hogy köze van a többiekhez." A folyamat körbejár, az ember beérik. 2015. március 15-én, vasárnap 11 órakor, Újpest Önkormányzata ün­nepséget rendez az 1848/49-es for­radalom és szabadságharc hőseinek emlékére. A hagyományos műsorral egybekötött koszorúzási ünnepség a Petőfi szobornál lesz, melyre az ön- kormányzat szeretettel vár minden­kit, családdal és barátokkal együtt, közösen ünnepelni a tavasz legszebb napját. A közösségformáló erő Újpesten a múlt hétvégén is megjelent, nem mindennapi formában. Önkéntesek lepték el a Homoktövis Természet- védelmi Terület kijelölt részeit, hogy megtisztítsák a helyet a már korábban kivágott akác- és nyárfasarjaktól. Akire szintén jó érzés emlékezni, gróf Esterházy János, a szlovákiai ma­gyarok védelmezője. A felvidéki poli­tikus halálának 58. évfordulóján ren­dezett belvárosi díszünnepségen az újpestiek nevében is koszorú került az emléktábla alá. Március 14-én szombaton a Káro­lyi István Általános Iskola és Gimná­zium az Újpesti Erkel Gyula Zeneis­kolával karöltve rendez jótékonysági koncertet a Városházán, a kárpátaljai Sárosoroszi falu iskolájának. Hősök voltak, és vannak ma is, akik­re emlékezni kell. Petőfi és Jókai nél­kül nem lenne ma modern vers, sem költészet, sem kortárs próza, március 15-e nélkül pedig nem lenne szabad­ság. Legnagyobb nemzeti ünnepünk örök szimbólum marad. A folyamat körbejár, az ember be­V. G Gróf Esterházy Jánosra emlékeztek Szép számban gyűltek össze március 8-án tíz óra­kor azok, akik gróf Esterházy Jánosra emlékeztek az 5. kerületi Szép utca 3. szám alatt. Halálának 58. évfordulóján koszorúzással tisztelték meg az egy­begyűltek a felvidéki magyar politikus emlékét. A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság 1991 óta minden év márciusában megtartja a megemléke­zést gróf Esterházy János tiszteletére. A nagyszabású emlék­ünnepségre idén jóval többen érkeztek, mint a tavalyi évben. Számos felvidéki és magyarországi szervezet helyezi el minden évben koszo­rúit és virágait az emléktábla előtt, melyen az áll: „Ebben a házban lakott budapesti tartózkodásai idején 1940-től 1944-ig gróf Esterházy János, a csehszlovákiai majd a szlovákiai magyarság parlamenti kép­viselője.” A megemlékezésen különös hangsúlyt kapott a lengyel-magyar ba­rátság jelentősége. Egy emlékezetes mondat is elhangzott, miszerint ez a kapcsolat a két ország között nem protokoll-barátság, hanem a nemzetek közötti igaz barátság, amely ha véget érne, az az egész európai civilizáció végét is jelentené. Újpest Önkormányzata 2011-ben emléktáblát állíttatott gróf Es­terházy János tiszteletére, ami a róla elnevezett parkban található. A belvárosi megemlékezésen, az önkormányzat nevében, Htadony Sán­dor képviselő és Cserna Sándor közbiztonsági referens helyezte el a szlovákiai magyarság védelmezőjének szánt koszorút. V. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom