Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-03-27 / 12. szám
Mozaik Családias nyomda Több mint húsz esztendeje, hogy Biró Endre és családja Újpesten létrehozta családi nyom- dáját. A kor igényeihez igazodva fokozatosan nőttek elismert kiadói és nyomdai vállalkozás' sá, miközben megtartották a családi jelleget. A szülök több évtizedes munka után, öt esztendeje mentek nyugdíjba.- Édesapám és édesanyám az Ofszet- és Játékkártya Nyomdában dolgoztak, ott ismerkedtek meg. A nyolcvanas évek végén betársultak egy kis nyomdába, és idővel a nővéremmel együtt kivásároltak mindenkit, így került a család kezébe a nyomda - kezdi Biró Krisztián, az alapító fia, a mai ügyvezető a családtörténetet, amely egyben a kisvállalkozásban üzemeltetett nyomda történetének kezdete is. A Biró Family Nyomda az elmúlt évek alatt fokozatosan vált egyre elismertebb kiadói és nyomdai vállalkozássá. „A művészetért - a művészekért" jelmondatuk jegyében döntöttek a könyvkiadás bevezetése mellett. Először antológiák megjelentetésével léptek piacra, ezt a szerzők regényei, verses- és novellásköteteinek kiadása és nyomdai munkája követte. Krisztián közgazdasági szakközépiskolában végzett, majd a családi nyomdában kezdett dolgozni.- Mindenképp nyomdász szerettem volna lenni, hiszen már az iskolai szünetekben is itt dolgoztam, és nagyon megszerettem ezt a munkát. A fiatalember édesapja úgy látta jónak, ha Krisztián nem a tulajdonos fiaként érvényesül, hanem bejárja a szamárlétra minden fokát.- Talán még szigorúbban voltam fogva, mint az alkalmazottak. Sokáig egyáltalán nem értettem, hogy apám miért volt velem ilyen kemény. Csak akkor láttam be, hogy mi értelme volt apám szigorának, amikor nyugdíjba ment, hiszen hirtelen rám szakadt az irányítás minden felelőssége - vallotta be őszintén. Ekkor már bármilyen problémával, kérdéssel nyugodtan fordulhattak hozzá, mert - éppen a megszerzett gyakorlat miatt - tudott segíteni. A nyomda fő profilja a papíralapú ofszetnyomtatás: névjegykártya, meghívó, szórólap, újság, katalógus, könyv kerül ki tőlük. Utóbbiból több mint 150 saját kiadással büszkélkedhetnek. Ezek közül több újpesti témájú volt: a 2000-es év elején gróf Károlyi Istvánról szóló kétkötetes kiadványt jelentettek meg, 2007- ben, a város százéves évfordulóján egy Újpest történetét feldolgozó, Biró Endre által válogatott saját tanulmánykötetet, valamint egy fotóalbumot adtak ki. Biró Endre, mondhatni, igazi polihisztor, aki nemcsak a nyomdászathoz, könyvkötészethez ért kiválóan, de szépen ír. így még ma, nyugdíjasként is sokan kérik fel előszó megírására készülő kiadványuk elé. Emellett hobbiból helytörténettel és családkutatással is foglalkozik. Nem véletlen, hogy 2000-ben Szent István-emlékplakettet, 2002-ben Krúdy-ezüst- érmet kapott, 2003-ban pedig a Magyar Kultúra Lovagja címet is elnyerte. De hogy az alma nem esett messze a fájától, azt abból is látjuk, hogy munkásságáéért 2012 októberében Krisztián is elnyerte a Krúdy Gyula-emlékérem bronz fokozatát, amelyet azok kapnak, akik sokat tettek Krúdy emlékének ápolásáért, műveinek terjesztéséért. G. R. Biró Family Nyomda és Könyvkiadó Nádor u. 26. Tel.: 1 369-9129 Tízes villamos - különjárat (10.) Előbb se korán Első szerelmi nyiladozásomat Ági jelentette, az Apolló-házban. A „Tatasos". Haját kakastaréjba fésülték, de Ági hadilábon állt a k betűvel, és t-vel helyettesítette. így lett hajviselete tatastaréj, Ági pedig a „Tatasos". A földszinten laktak, a ház úri szárnyában, míg mi a harmadikon, jobb felől. A földszintet elvette a mozitető, amely másfél méteres falon tartotta a fölé magasodó üvegsátort. Igen, a ház udvara egy emeletnyi magas mozitető volt. Nagyobb szerelem ébredt bennem a „Tatasos" unokatestvére iránt. Sokszor jött a rokonaihoz, akik szintén a földszinten laktak, a lépcsőfeljárónál. Náluk volt napokig, de a nevére már nem emlékszem. Budáról jött, a Bem tér környékéről. Egyszer rávettem apámat, hogy nagyanyámtól, az Arany János utcából menjünk el a Bem térre, hátha látom szívem hölgyét játszani, sétálni, vagy mit tudom én... Vártunk,de hiába. Egyébként Ágit elvált anya nevelte, egyedül. Nagyvilági nő volt a ház földön járó asszonyai között. Voltak kapcsolatai - nem lehetett nem látni az odajáró udvarlókat -, míg egy elég ronda nagyon kitartónak bizonyult. Tatasos büszkén újságolta: „Féjhez mentünt!" Ezek a fellángolások folytatódtak az Attila utcai suli alsó tagozatában. Először Halász Tündébe volt fülig szerelmes minden fiú. Vetélkedtek, hogy tanítás után ki vihesse egy darabon Tünde táskáját. A „hölgy" vonult, élvezve sikerét, és váltogatta a táskavivőket. Elkerült az Attilából, csak gimnazistaként, a Kanizsaiban tűnt fel újra, majdani feleségem, Juli osztálytársaként. Barátnők lettek. Az irodalom vonzotta, felnőttként egyik sikerírónk barátnője volt egy ideig. El is jöttek hozzánk, amikor mi már házasok voltunk. Sokáig tartottuk vele a kapcsolatot, jó házibulik voltak a Dózsa György úti villájukban. Akkor egy joghallgatóval, Lajossal járt, nővére. Csilla pedig egy ifjú foci-játékvezetővel. De ők nem sokat voltak otthon. Lajos behozta a kancsó bort, és elővette a gitárt. Irredenta dalokat énekelt, mi vele együtt, mert lassanként megtanultuk tőle a szövegeket. „Somogy megye kellős közepében", „Szél űzi széjjel a fel legeket", „Muszka földön lassan jár a posta..." Tünde egyetemet végzett, és délamerikai, latin-amerikai irodalmat fordított, nagyszerűen. Mást már nem tudtunk róla. Nem él. Öngyilkos lett. Halász bácsi híres rózsakertész volt. Két nemesítését a lányairól nevezett el. Az egyik Halász Csilla lett, a másik Halász Tünde. Aztán az Attilában találtunk új szerelmet magunknak. Maricát, aki nagyon szép volt, és szépsége igencsak el tudta venni az eszünket. Csapatostól kísérgettük haza mindennap. Nagyon odavoltunk érte. Szülei értékelték, hogy mi értékeljük őt, és egyszer meghívtak bennünket a születésnapjára. Felvettük az öltönyt, és nagy illedelmesen beléptünk. Minden tökéletes volt. Vendéglátás, vendégszeretet és a felénk irányuló kedvesség. Csak nem éreztük odavalónak magunkat. Marica vegyész lett, vezető. Országos funkcióban is volt. Televízióban láttuk olykor. Büszkék voltunk rá. RÉTI JÁNOS