Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-12-04 / 43. szám
Múltidéző Függönyt fel! Tizennyolc éve már, hogy az újpestiek a Gardénia függönyszak- üzletben választhatnak a szebbnél szebb, egyedi anyagokból, amelyek majd otthonukat díszítik. Kinyik Marika, az üzlet vezetője családjával 1985 óta él Újpesten. Villanyszámlásként dolgozott, így már akkor is jól ismerte a várost, és egy fontos hiányosságot fedezett fel.- A munkám során jártam az újpesti üzleteket, és hamar feltűnt, hogy egyetlen olyan hely sincs, ahol egyéni igényeinknek megfelelően választhatunk függönyt - meséli a népszerű üzlet történetét Kinyik Marika. - Ekkor döntött úgy a családi kupaktanács, hogy belevágunk, és megnyitjuk Újpest első függönyboltját. Bizton állíthatom, jó döntés volt. Majdnem két évtizede működünk, és sok visszajáró vendégünk van. Az évek alatt a vásárlói igények és a kínálat kölcsönösen bővítették egymást. Ma már több mint hatszázféle mintából lehet választani. A függönyök mellett karnist, díszpárnát és ágytakarót is kínál Újpest függönyökre specializálódott üzlete.- Kezdetben az volt a szokás, hogy megvásárolták az anyagot, és otthon méretre szabták majd megvarrták. Ma már az a trend, hogy mi varrjuk meg, igazodva az egyéni igényekhez. Ha valaki tanácstalan, vagy a bőség zavarában nem tud dönteni, akkor pluszszolgáltatásként kimegyünk a helyszínre, és lakberendezési tanácsokkal segítünk, valamint igény szerint a karnisok felszerelését is vállaljuk. Az üzlet teljes körű szolgáltatásának köszönhetően még egy aprócska ötletre sincs szükségünk, elég a puszta tény, hogy függönyt szeretnénk. D. V. GARDÉNIA FÜGGÖNYSZAKÜZLET, Budapest IV. kerület, József Attila utca 36. Tízesvillamos - különjárat Ő volt Safi Két embert mindenki ismert az Izzóban. Dienes Bélát és Safit. Bárkit megkérdezhettek, hogy ki Dienes, rávágta, hogy a „vezér", és ki Safi, arra gondolkodás nélkül: az a kis, fekete hajú, köpenyes pali a kul- túrházból. Jelenségnek számított. Közepes, de inkább alacsony termet, fekete, szálkás haj, hamiskás mosoly. Mondhatni, jelentéktelen volt. Csakhogy az ő jelentéktelensége jelentős volt. Chaplini! Egyszerre volt bölcs, diliskés, csavaros eszű Kakukk Marci, mindent kimondó udvari bolond és a falu (a gyár) bolondja. Utánozhatatlan. A kultúrház dolgozója, segédmunkása, mindenese, küldönce volt az Igazgatási Főosztály állományában, „Németh úrnak", a kultúrház gondnokának beosztottjaként. Sokkal többet tudott a gyárról, mint a jól értesültek. Nem véletlenül. Ha fizetésemelés jött, vagy a nyereségrészesedés, és találgattuk, menynyi lesz, többen azt mondták, kérdezzük meg Safit, majd ő megmondja. És megmondta. Annyi lett. Ez érthetetlen, és mégsem! Safi a gyárban oda ment, ahova akart, ott állt és addig, ahol és ameddig kedve tartotta. Senki nem szólt rá. A legnagyobb főnökök viszont hajlamosak voltak értekezleteiket a folyosón tartani négyszemközt vagy hármas-négyes csoportokban. Ügyet sem vetve rá, hogy Safi ott áll három-négy méterre, és mindent hall. Ki figyelt rá? Senki. Csak Safi - nyugtázták magukban, és sorolták a hétpecsétes titkokat. Sah pedig megjegyzett mindent. A fizetésemelés és nyereségrészesedés százalékát, de azt is, ha valahol leépítésre készültek, mert valamelyik gyártást vidékre akarták költöztetni. így aztán, ha valaki meg szeretett volna tudni valami fontosat, megkérdezte Safitól. Ha ő nem tudta, akkor senki. Jellemző rá az eset, amikor Németh úr elküldte húsért. Meghozta, de a főnöki iroda zárva, Németh úr sehol. Safi egy darabig várt, aztán úgy döntött, elmegy. Igen ám, de a szatyor és a hús? Otthagyta a folyosón, a rossz tárgyalóasztalon, a fal mellett. Az iroda forgalmas helyen volt, félúton a kultúrház és a „régi ebédlő" között. Safi bölcsen az asztalon hagyta a húst, és mellé tett egy papírt, ráírva: „Ez a Németh úr húsa, ne lopja el senki!" És nem lopta el senki! Mindenki csak Safinak ismerte, én is. Egyszer, amikor a KISZ fizetett neki valami különmunkáért, Mari, a gazdasági főnök mondta neki, menjen át a másik szobába, mindjárt hozza a pénzt, meg alá kell írni. Épp ott voltam, leültünk Safival, és vártuk minden KISZ-pénzek királynőjét. Jött, hozta a pénzt a pénztártömbbel együtt. Fizetett, Safi meg „hozzákezdett" az aláíráshoz. Elővette a személyazonosságiját, kihajtotta, és másolni kezdte a nevét. Betűről betűre. Lassan odakerült a tömbre: Schaffhauser Kálmán. így, sch-val és két ef-fel. Ha Schaffhauser Kálmán, azaz Safi a másvilágon van, biztosan a mennyországba került. Mert soha nem bántott meg senkit, a légynek sem ártott. Az angyalok nem unatkoznak a társaságában, az biztos! RÉTI JÁNOS
