Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-05-23 / 20. szám
Múltidéző facebook Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Metróalagút építése a Temesvári utcában Egy nagy gödör, ismerős házakkal. Utóbbiak adhatnak némi támpontot arra, hol járt a fénykép készítője 1985-ben. Az 1980-as évek még intenzív metróépítésről szóltak. A 2-es vonal rég elkészült, a 3-as nagyobb felén már szintén kék szerelvények vágtattak, 1984 novemberétől déli végpontjuktól egészen az Árpád hídig. Ezzel egy időben a Váci út harci állapotokhoz hasonlító képet mutatott, majd Újpest déli szeglete következett, amikor hozzáfogtak az Újpest-Városkapu állomás és a hozzá vezető vonalalagút készítéséhez. Emiatt 1986 első feléig a Bocskai, Csányi László - akkor Kis Zsigmond - és Temesvári utcák érintett területein álló, valamint az Árpád út 23-33/a számú telkeken fekvő, jórészt földszintes házakat lebontották. Elsőként a Temesvári utcát keresztező alagút- szakasz helyét ásták ki, majd az itteni vasbeton alagutat készítették; ennek egyik mozzanatát őrzi archív felvételünk. Mivel a metróépítéshez lezárandó Árpád úti forgalmat erre terelték, az alagút e szakasza fölé új, kétszer két sávnyi szélességű, a Temesvári utca eredeti nyomvonalától eltérő vonal- vezetésű úttestet készítettek, amelyet minden bizonnyal a nagy terelés 1986. júniusi bevezetésekor helyeztek forgalomba. Itt kapott helyet a Volánbusz-végállomás a metró 1990-es indulásától, ahonnan a kilencvenes évek első felétől a helyközi járatok is startolnak. Előtérben a Lorántffy Zsuzsanna utca 2. számú épülete áll, a háttérben pedig Újpest két, Árpád út 40. és 42. számot viselő, patinás épülete mutatkozik. KS./BK A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténészek. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tízesvillamos - különjárat (14.) Páratlan 8~as Apa az Izzóban dolgozott, a leltárirodában. Főnöke Konkoly Béla, az Újpesti Dózsa kiváló sportvezetője volt, akinek életét a foci töltötte ki. Apám leltári számokat rakott fel, ez volt a munkája. Egy napon mesélte, hogy az Izzó-ifiben focizik egy fiú, aki ha megkapja a felezővonalnál a labdát, végigcselezi az ellenfél egész védelmét, megvárja, hogy a kapus kifusson, őt is otthagyja, és úgy rúgja a gólt. Meg kellene nézni, mondta, mert ezt a csodát látni kell! Cöröcs Jánosnak hívják. Aztán egy vasárnap felkerekedtünk - anya, apa meg én -, és elmentünk a Tábor utcába. Nem akarok olcsó hatásokkal élni, hogy igen, végigcselezte, kicselezte, és úgy lőtte be. Erre már nem emlékszem, de azt láttuk, hogy egy vékony, kicsit nagy orrú, fekete srác, a 8-as játéka kiemelkedik a mezőnyből. Sokkal jobb, mint a többiek, ezért a csapattársak mindig hozzá passzolják a labdát. Nála jó helyen volt. Gólt akkor is lőtt, de nem a cselsorozatos változatból, hanem csak úgy. Néhány hét múlva újságolta apám, hogy új kollégát kapott. Mit gondolunk, ki az? Hát az a focista zseni, a Göröcs Jancsi. Úgy becézik, „Titi". Rendes, csendes, tisztelettudó, szerény fiú - részletezte -, senki nem mondaná meg róla, hogy micsoda futballista. És milyen lesz? A leltári számokért ő sem lelkesedik, de csináljuk. Ő hozza a ládát, a számokkal, fúrókkal, csavarokkal, én meg rakom fel őket. Titi segít, amit tud. Fociról nem beszél, csak ha kérdezem. Először játszott az Izzó felnőttcsapatában, amikor két tiszteletjegyet hozott apának. Persze kimentünk, és láttuk játszani, jól játszani. Utána odajött pár pillanatra hozzánk. Velem kezet is fogott! Egy nap azután elment a Titi. Konkoly Béla elvitte a Dózsába. A következő tizenöt évre. Hogy lejátsszon 339 mérkőzést, hogy 62-szeres válogatott legyen, hogy 19 gólt rúgjon címeres mezben, hogy '62-ben az akkori KEK- (Kupagyőztesek Európa- kupája) sorozat gólkirálya legyen. Hogy extraklasz- szis legyen. Mert aki nem látta játszani Göröcsöt, az sokat vesztett. Nem forgolódott, eltüntetve a labdát, mint Albert, hanem futtában cselezett. Száguldott - labdástól - a védővel szemben, és amikor az már nem bírta idegekkel, „bemozdult", Titi meg az utolsó utáni pillanatban elvillant mellette. Ellenkező irányba. Labdástól. Nem lőtt bombagólokat, de érezte, hova kell rúgni a labdát, hogy „beférjen". Úgy látott a pályán, úgy érzett teret és időt, ahogy talán senki. Művésze volt a játéknak. Jobbösszekötőt játszott, 8-as számmal. (Vannak mezszámok, amelyek valamelyik viselőjük révén misztikussá válnak. így lett a 10-es Puskás jelképe, a 14-es Cruijffé, a 8-as Göröcsé, majd Varga Zolié.) De az idő nem áll meg. Göröcs Titi öt éve 70- ' esre, a napokban 75-ösre váltotta a „leltári számot" a mezén. Újpest díszpolgára. Ha 75 éves focisták játszanának egy világmecs- cset, és Titi a felezőnél megkapná a labdát, kicselezne mindenkit, és gólt rúgna. Legfeljebb kicsit komótosabban tenné, mint régen. RÉTI JÁNOS
