Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)

2014-04-17 / 15-16. szám

H ú s v é t Húsvéti népszokások A húsvét a keresztény egyház egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, amelyhez világszerte számos népszo­kás és hagyomány kötődik. Ilyenek a kiszehajtás, a villőzés, a barka- és étel­szentelés, valamint a locsolkodás. A húsvét az egyik legjelentősebb egyházi ünnep, számos népszokás azonban már a kereszténységet megelőző időkből kötődött ehhez az időszakhoz. A nagyhetet nyitó Virágvasárnap, azaz Jézus Je­ruzsálembe való bevonulásának napját ünnepli az egyház, amelynek részeként pálmaágat szentelnek immár a 6. század óta. Azokban az országokban, ahol a pálmafa nem honos, a korán bimbózó ágak - nálunk például a barka - helyettesítették. Innen ered a barkaszentelés elnevezés. Virágvasárnapi jellegzetes szokás volt vidéken, hogy egy szalmabábut menyecskének öltöztettek. A kisze a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, ame­lyet a lányok énekelve vittek végig a falun, majd pedig vízbe hajítottak vagy elégettek. A kiszehajtást sokfelé a villőzés követte, amely azt jelentette, hogy a lányok a házakat járták faágakkal, amelyeket felszalagoztak, majd kifújt tojásokkal díszítettek. A kisze megsemmi­sítése a tél elpusztítását, a feldíszített faág, vagyis a villő behozatala pedig a tavasz elhozatalát jelképezte. A kereszténység húsvétvasárnap ünnepli Jézus fel­támadását. Ilyenkor a húsvéti szertartás részeként ha­gyományosan megszentelik az ünnepi ételeket - son­kát, bárányt, kalácsot, tojást, bort - a templomban. Talán legismertebb húsvéti népszokásunk a locso­lás, amelynek eredete a keresztelésre vezethető vissza. A hagyomány szerint ilyenkor a férfiak sorra járják a házakat, és tréfás énekek, versek kíséretében locsolják meg lányokat, akik tojással „fizetnek" ezért. C. R. Lássunk hozzá! Tojásfestők a rajziskolából A húsvéti készülődés része, hogy feldí­szítjük az ünnepi asztalt, és személyes, saját kezűleg készített ajándékkal lep­jük meg szeretteinket, sőt a locsoló­kat. A tojás az élet újjászületésének és a termékenységnek egyik legősibb jel­képe. Színezése, díszítése is régi korok­ra nyúlik vissza. Az újpesti Manzart Rajziskolában kis- és nagy gyerme­kek több hete az ünnepre készülnek Szász Regina és Somos Ildikó segítségé­vel. Képeink segítségével bepillantást nyerhettünk a műhely egyik hétfői foglalkozásába, a lányok és fiúk (!) se­gítségével bemutatjuk, hogy a ma lo­csolói milyen ajándékra számítsanak. Az előkészületek - az ünnepre hangolódva Balazs az elkészült „tojáspostával": az átlátszó, műanyag tojásba mindenféle papír- és anyagda­rabokat, gyöngyöt, füttert, valamint egy kedves, ünnepi üzenetet, versikét is rejthetünk. Zsozso írott tojasa - tufilccel készt tett vonalas rajz és szöveg: egyedi ajándék a szeretett locsolónak A rajziskola fiataljai ötletben gazdag aján­dékokat készítettek, akinek tetszik, ne této­vázzon, van még idő húsvét hétfőig. A hoz­závalók: keményre főtt tojás vagy átlátszó plasztiktojás, hungarocell tojás. Tempera, ragasztó, színes fonál, rafia, ecset, színes papír, tüfilc, színes minyon- vagy tortapa- pír és nem kevés leleményesség. B. K f i - ■*»*• “ ••'■/IW Fanni „hímes" tojása - színes fonalakat, szalagokat teker fel a hungarocell tojásra Luca a papírból kivágott „szoknyába öltöztetett" tojást díszíti, amely már az ünnepi, megterített asztalt fogja ékesíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom