Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-03-06 / 9. szám
Múltidéző a/f/col e& xlv. ré facebook rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. A Sparber- kúria A Vécsey utcában - annak is a Görgey úthoz közeli oldalán - található a 120-as számú ház. Ez a késő klasszicista, reneszánsz stílusjegyeket is viselő kúria 1862-ben épült a palotai erdőben, azon az úton, amely az itt egymás után sorakozó épületekről a Villasor elnevezést kapta, s amely közigazgatásilag 1929-ig Rákospalotához tartozott. Az épületet nemes arányai és homlokzati megoldása - jón oszlopfős, íves-árkádos, timpanonos kialakítása - méltóvá tette az országos műemléki védelemre. Az 1920-30-as években a Sparber család tulajdonában volt. Sparber Samu a Rákospalotai Szövő Rt. igazgatói tisztségét töltötte be. Az épülethez kötődik két, Újpest zenei életét is formáló családtörténet. Olyan családoké, amelyeknek a tagjai kitartó munkájukkal, széles körű műveltségükkel a tudomány és a művészet világában egyaránt maradandót alkottak. A családokat egy kiváló, a világra nyitott, érdeklődő asszony, hét gyermek édesanyja, Téty Franciska köti össze, akinek első házasságából született a magyar állatorvosi anatómia egyik híres alakja, a zenei és képzőművészeti tehetséggel is megáldott Nádaskay Béla. A korán félárvává vált Nádaskay gyerekek nevelőapja Varga Ferenc orvos, állatorvos lett, aki csak tizenhárom évvel volt idősebb nevelt fiánál, az újpesti Conservatorium Egyesület alapító tagjánál, akivel együtt dolgozva virágoztatta fel az állatorvosi szakmát. Tély Franciska és Varga Ferenc házasságából született Varga Vilma zongoraművész és zenetanár, aki Liszt Ferenc egyik magyarországi tanítványa volt. A legendás zeneköltő a hagyomány szerint többször zongorázott családi rendezvényeken az épületben. A második világháború után az épületet államosították, ettől kezdve közösségi célokat szolgált. 1954-1961 között az Úttörő Technikai Állomás működött benne, itt alakult meg az Újpesti Hajósklub elődje, a Vízi Úttörőcsapat is. Később évtizedekig állami óvodának adott helyet, majd pár év szünet után ma ismét óvoda, a Kiskavicsok Magánóvoda és Fejlesztőház otthona. (Forrás: Iványi János és Iványiné Kon- rád Gizella, Szöllősy Marianne.) B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténészek. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tízes villamos - különjárat (8.) A kapitány lánya A kapitány lányát Ildikónak hívták. Oiákszerelem volt. Az általános iskolában kezdődött, első osztályban, és nyolc év múlva záróakkordja volt a középiskolába még átde- rengő első szerelmek korszakának. Alsó tagozatban ügyet sem vetettem rá, felső tagozatban pedig én a tiszta fiúosztályba kerültem. Hogy nyolcadikban hogy lett Ildikó szerelem, csak a jóisten tudja, de az lett. Hatással lett rám. Szép volt, okos, eleven, értelmes tekintettel. És volt benne csírázó nőiesség, ami akkor külön is vonzóvá tette. Ildikó a Mahart- házban lakott, édesapja a Dunai Hajózásnál szolgált, és - mint a házból a teljes férfinép - olykor két-három hónapig is távol volt a családtól. Abban az időben a „Győr" kapitányaként rótta a hullámok országútját. Emlékezetem szerint csak egyszer találkoztunk, Ildikó születésnapi „házibuliján". Ahova persze virággal mentem. Délben megvettem a rózsát, otthon vízbe tettük, de egy óra múlva lekonyult, életjelt is alig adott magáról. Valaki a családból azt mondta, dobjunk Kalmopyrint a vízébe. Bedobtunk egyet, pezsgés és némi élede- zés mutatkozott. Bedobtuk a másodikat, majd a harmadikat is. A rózsa úgy-ahogy észhez tért. Nem lett acélos, de tartotta a fejét. Indulás előtt óvatosan visszacsomagoltuk, a család meg a lelkemre kötötte, hogy lógatva vigyem. Legalább addig tartson ki a gyógyszerezés hatása, ameddig átadom. A Mahart-ház nem volt mesz- sze nagyanyáméktól. Alig vártam a pillanatot, hogy átadhassam az ünnepeknek, mert ami utána történik, már nem az én felelősségem. Sorsát addig követtem, amíg Ildikó el nem helyzete a vázák egyikében, ahol aztán egy óvatlan pillanatban csak lecsuklott a feje. Mintha nézné, van-e víz és Kalmopyrin alatta. De addigra már senki nem tudta, melyik virág kitől származik. Ildikó öccse, Géza nem tett keresztbe randevúinknak, de nem közvetített nővére és köztem. Arra húguk, Melinda volt hivatott. A pöttöm szőkeség a maga módján kulcsfigurája lett történetünknek. Mert Ildikó azzal az ürüggyel mindig le tudott jönni, hogy sétálni viszi Melindát. Amikor legális lett az udvarlás, Margit néni, az anyuka, ha észrevette, hogy ott sétálgatok az Árpád úton, maga szólt Ildikónak, hogy le kellene vinni Melindát a levegőre. Érzelmeink fejlődésével Melinda szerepe háttérbe szorult, mert már kéz a kézben sétálgattunk, sőt, találtunk egy tündéri kis parkot az édes kettesre. A Vécsey utca és a Nádor utca sarkán a pici ligetecske néhány paddal első, majd sokadik csókjaink szent helye lett. De hogy hogyan fedeztük fel a Vécsey utcai parkocskát, és miért jártunk épp oda, soha nem fogom megfejteni. Aki ismeri Újpestet, tudja, hogyan viszonyul a Nádor utca-Vécsey utca sarka a Mahart-házhoz. Egy hétvégén aztán hazakísértem Ildikót, elköszöntem tőle, és éreztem, hogy többé nem jelentkezem, eltűnök a történetből. És eltűntem. Ő az egyetem után az akkori NDK- ba ment férjhez. Ma pszichológusként dolgozik Németországban. RÉTI JÁNOS
