Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-01-31 / 4. szám
Y'áo'P e& xxi. facebook rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Árpád úti életkép az Istvántelki út torkolata felől A z eredeti, Árpád úti életképet ábrázoló felvétel az 1970-es évek első felében, az Istvántelki út torkolata felől készült. Az eltelt évek a közlekedésében és az épületekben jelentős változásokat hoztak. Ma is áll a síkvidéki Újpest egyik legmagasabb pontján, az Árpád út és a Deák utca találkozásánál a korai vas- és vasbeton-építészetünk egyik legszebb alkotása, a víztorony, amelyet 1912 júliusában adtak át rendeltetésének. A víztorony Újpest egyik jelképévé vált. Építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit dr. Mihailich Győző egyetemi tanár készítette. Teljes magassága 54 méter. A víztorony 2003 tavaszáig látta el feladatát, ma már ipari műemlék. Bejárata fölött Újpest címerének egyik legszebb ábrázolása látható, oldalfalán tábla hirdeti a partizánok emlékét, akik 1944 decemberében megakadályozták a víztorony felrobbantását. Az archív kép jobb oldalán az akkoriban még teljesen bejárható Deák utcába pillanthatunk. A jobb oldali házsor látványa már csak emlék, az 1980-as évek első felében tűnt el. Helyén ma zöldterület található, amely a tízemeletes panelházakkal határos. Az Árpád út kockakövei az 1993-1994-es felújításkor tűntek el. A közvilágítást is magán hordozó felsővezeték tartóoszlopait ekkor cserélték ki csőoszlopokra. 1950-től 1974-ig a 10-es villamos végállomása a víztorony mellett volt (a másik a Megyeri csárdánál). Az 1974-ben átadott felüljárón, 1985. május 31 -i megszüntetéséig a 10-es villamos Rákospalotára is „átjárt". (Létezett csúcsidőben közlekedő betétjárata 10A jelzéssel a cérnagyár és Palota között, ez többször megszűnt, majd újraindult, attól függően, mikor hogyan szervezték át épp a villamosforgalmat.) Az új fotón csak a víztorony körül vannak fák, míg régen jutott belőlük az Árpád út mindkét oldalára, nem is akármekkora lombkoronával. B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllösy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A tizesvillamos az Újpesti Naplóban 7. rész: Indulás a víztoronytól A 10-es villamos a mi villamosunk volt (mint a 8-as is), mert nem hagyta el Újpestet. A legendás múltú és gyönyörű víztoronytól indult, az Árpád úton bandukolt végig, egészen a Duna- partig, ott a Váci útra kanyarodott, és útjának végeztével a Megyeri csárdától elindult ugyanerre vissza. Különös sajátjuk az emlékeknek, hogy amelyek távol kerülnek tőlünk, és nemcsak időben - mint esetemben harminc évre -, hanem térben is, ha akarjuk, egyszerre elevenné válnak, és hosszabb-rö- videbb időre valósággal újravirágoznak bennünk, így volt az én 10-es villamosommal is. Elindult „bennem", és egyszer csak kezdtek „felszállni" rá utasnak az emlékeim. Olyanok, amelyek egyébként talán már sose jutottak volna eszembe. Személyek, helyzetek, hangulatok. Nagy örömömre. És ez nem A víztoronytól indult lett volna, ha nem kezdem írni a 10-est! Nagyszerű, hogy olyan sokan feltűntek a múltból, és eljöttek velem. Hát akkor - ahogy a kalauz mondaná -, „közép kész", indulunk! Ahogy kigördült a palotai felüljárótól, ablakából odalátszott jobbról a „Három diófa", újpestiesen „A három dió”, és közvetlenül utána, a víztorony tövétől számítva, már kezdődött a vonal. Egy-két megálló múlva jobb felől következett az Árpád Kórház. Aligha él család Újpesten, amelyiknek valamikor, valahogy, valamelyik tagja révén ne lett volna kapcsolata az intézménnyel, amely sem nem szép - hogy is lenne az? -, de még csak nem is barátságos vagy megnyugtató. Édesanyám ott halt meg, és ez számomra különös szomorúsággal borítja az egész épületegyüttest. Azután, még mindig jobb oldalon, következett a fürdő. A volt fürdő. Milyen sokáig vártuk, hogy legyen, most meg már nincs. Balról; a Rózsa utca sarkán állt - tudtommal - az ország első Larsen-Nielsen-technológiával készült épülete, a panelházak előfutára. Mint később, amikor már szaporodtak a házgyári telepek, a dán szakemberek szerint sehol nem építettek olyan egyhangú, unalmas, lehangoló házakat ilyen elemekből, mint Magyarországon. Csoda lenne, ha nem így lenne. A Virág utca jobb oldali sarkán hívogatta vendégeit az Alpesi söröző, amelynek a háború előtt nemes lényegre mutatással Pokol vendéglő volt a neve. Kicsit lejjebb a „Dózsa-klub" lapos, mostanra romhalmazzá vált épülete látható még ma is, bal oldalon pedig, az Erzsébet utca sarkán az újabban feltűnően dekorált homlokzatú pékség. 1956-ban itt lőtt a kenyérért sorban állók fölé egy orosz tank, hogy szétkergesse a várakozókat. Sikerült. RÉTI JÁNOS, a www.tizesvillamos.eoldal.hu szerzője (Következik: A városközpont felé)
