Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-10-03 / 34. szám
Személyes ismeretségek Az Árpád úton, a rendőrség épületével szemközti üzletsoron található az Egzotik virágüzlet. A kicsi, de ízléses bolt polcain szebbnél szebb csokrok, friss vágott virágok, apró ajándékok, csokik sorakoznak. Pásztor Mária, az üzlet tulajdonosa 1990 óta dolgozik virágkötőként, közel tíz éve itt, az újpesti virágüzletben. Marika alkalmazottként kezdte itt, majd amikor az akkori tulajdonos úgy döntött, visszaadja az üzletet, átvette tőle az üzemeltetést.- Már közel tíz éve vagyok itt, mostanra nagyon jól összebarátkoztam a környékbeliekkel. Járnak be hozzám virágot venni a szemközti rendőrségtől, az önkormányzattól, a közeli üzletekből - meséli. - Szerencsére van egy kör, akik évek óta visszajárnak hozzánk. Gyakran már csak rám csörögnek telefonon azzal, hogy milyen virágból, milyen értékben és alkalomra rendelnek csokrot, azután csak beugranak elvinni - teszi hozzá. Mint mondja, vannak, akik bejárnak hozzá beszélgetni, de sokan csak beköszönnek, megkérdezik, hogy van, esetleg odafelé az élelmiszerboltba tartva azt is megkérdezik, hogy hozzanak-e neki valamit.- Rengeteg törzsvásárlóm van, szinte az tartja életben az üzletet. Az utóbbi években változtak a virágvásárlási szokások. Még akár három éve is bejöttek a háziasszonyok, és hétvégekre mindig vettek egy-egy csokrot az asztalra, a vázába. Liliomot, gerberát, egyéb szezonális virágokat. Mára sajnos elmaradnak ezek a szokások - mondja Marika, aki a gazdasági nehézségekre vezeti visz- sza mindezeket. - Névnapra manapság egy-egy szál virágot visznek, de a születésnapokat gazdagabban megünneplik. Csokrot köttetnek, visznek csokoládét. Szezonális dekorációt is keresnek, most például őszi asztaldíszekhez tököt, falevelet, gesztenyét, kukoricát választanak, amelyeket azután a gyerekekkel együtt rendeznek el otthon. A dekorációban most az őszi színek, a narancssárga, zöld, barna „mennek". Népszerűek a különböző ünnepekkor és évszakonként más és más, ajtóra akasztható kopogtatók. A virágkötésben is évről évre változnak a trendek. A régi nagy masnik helyett ma gyöngyöket használnak, szárazdíszítéseket. Szálas virágnál is van, aki a kis, tömör biedermeier csokrokat szereti, és van, aki a hosszítottat.- Rendszeresen nyomon követem az aktuális „divatot" és a virágkötő mesterek munkáit. Ezekből merítek ötletet - árulja el az üzletvezető. Hozzáteszi: sokan hozzá járnak „ihletért" karácsony, az adventi díszek elkészítése előtt. Mint mondja, ez egyáltalán nem zavarja, sőt ha valaki nem boldogul vele egyedül, annak felajánlja azt is, hogy szívesen segít az elkészítésben. G. R. Egzotik virágbolt: IV., Árpád út 90-92. Telefon: 06-20 578-7205 Tungsram strand - Múltról jelen időben (3.) Aschnertől a sporttelepig E gy 2009-es blogbejegyzésből idézek: „Én 2005 márciusában költöztem Újpestre, majd felfedeztem ezt a fürdőt. Több medencéje volt, igaz, átalakítás alatt, de sajnos nem olyan nagyon rég, talán tavalyelőtt bezárt. Sajnálom, hiszen közel volt, jó volt, és nem volt drága." A bejegyzés írója csak 2005-től (!) volt újpesti lakos, de sajnálja, pedig mondataiból érződik, hogy neki a Tungi azért nem ugyanaz lehetett, mint nekünk. Hát akkor mit. szóljunk mi? Tudjuk, hogy mi mennyire sajnáljuk. A zsivajt, amit már a 10-esről lehetett hallani, a szevasz-szevasz köszönéseket sorunkra várva a be- engedőnél, az öltözők klóros-vizes szagát, a fogasok csörömpölését, aztán kilépve a fűtengert, a medencék hívogatását meg mindent. Úgy, ahogy volt. Egy örök tungsramos így ír „Szinte az egész gyerekkorunkat a strandon töltöttük. Vittük a zsíros kenyeret, és már mentünk fürödni. Nekünk szinte a földi paradicsom volt. Nagyon szerettünk kijárni. Amikor már gyerekeim voltak, akkor már őket vittem el. A Római parti üdülőt is nagyon szerettük, ahol rendeztek gyereknapi bulikat is. A férjem is ott dolgozott mint csónakmester. Még az unokáim is ismerték, mert rendszeresen kivittem őket a strandra. Mindig jól érezték magukat!" Az én emlékeim legvége a Tungiról lehangoló. Csak átmentem rajta, szó szerint, hosszában. Érzékelni gyerekéveim, kamaszéveim és ifjúkorom szent helyének akkor már jól látható „hervadását". Ez a Tungsram strand már nem az a Tungsram strand volt. A fű kiégve, az eszközök tönkremenve, minden ütött-kopott volt, elhanyagolt, gazdátlan. De még lélegzett a Tungi! Már akkor kimondták a halálos ítéletét, mert a tulajdonosok nem akartak költeni szociális létesítményekre. Ottjártamkor haldok- lott a Tungsram, és azóta tudtommal elköltözött az emlékeinkbe. De ez az oldal nem a nagy igazságok tényfeltárására jött létre, nem is arra, hogy oknyomozást folytassunk a hogyanról meg a miértről, sőt! Még a vélemények pró és kontra megismerése, esetleg ütköztetése is fölösleges, mert elrontaná, szétpattan- taná az emlékezés színes és bennünk színesedő érzékeny gömbjét, és akkor már oda lenne a varázs, de nem változtatna a tényeken. Kezdjük az elején. Méghozzá Aschner Lipót nevének felemlítésével, mert ez nemcsak a Tungsram strand, hanem Újpest város, a gyár és a magyar elektronikai ipar esetében is elengedhetetlen, mert így illik. Kezdjük azzal a 7725 négyszögölnyi területtel, a Megyeri csárda mellett, amelyet Aschner 1938-ban vásárolt meg a Károlyi családtól a dolgozóinak. Oda építette a Tungsram vízisport-telepet, strandfürdővel, sportuszodával, gyermekmedencével és kétszáz csónak befogadására alkalmas csónakházzal. De most már menjünk be a strandra. Élvezzük, ha csak emlékeinkben is, hogy ott vagyunk a Tungs- ram versenyuszoda-strandfürdő területén. Hogy jól érezzük magunkat. RÉTI JÁNOS
