Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-09-12 / 31. szám

Múltidéző A „Mahart-ház" udvara, Árpád út 8-12. A fekete-fehér képünk az 1950-es évek közepét idé­zi. Az Árpád út északi oldalán 1953-ban fogtak hoz­zá a déli oldalon eredetileg a Magyar-Szovjet Ha­józási Rt. (Meszhart) - később Magyar Hajózási Rt. (Mahart) - dolgozói számára emelt lakóház (Árpád út 7-11.) párjának építéséhez. E második ötemele­facebook XXXIV. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. tes lakóház a megszólalásig hasonlít déli iker­testvéréhez, még annak köznyelvi elnevezését is együtt viselik. E két domináns épület a Duna fe­lől, Újpest legfőbb megközelítési helyén áll. Szo­cialista realista stílusban épültek, a kor elvárását, a városkapu szerepét töltötték be, a ma építé­szei szerint is igényes megoldást alkalmazva. Ter­vezői Henck Vilmos és Vidos Zoltán voltak. A József Attila utca felől nyíló udvara keve­sebb zölddel és több pihenésre szánt paddal ren­delkezett, utóbbiak jó részének helyén ma autó­parkoló található. A fák időközben lombkoronát növesztettek. A Szabadság parki részen új funkci­ót is kapott a tér: Újpest Önkormányzata nemré­giben hatszáz négyzetméteres kutyafuttató kiala­kításával tett eleget a lakossági igényeknek. B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A tizesvillamos az Újpesti Naplóban Aki mer, az nyer! Középiskola után minden évfolyamból szép szám­mal helyezkedtek el az Izzóban érettségizettek, akik nem tanultak közvetlenül tovább. Részint ro­konuk vagy ismerősük segítségével, meg igazán az Izzó volt „a Gyár" Újpesten. Nemcsak tizennégy­ezer dolgozója miatt - bár ennyi ember, ennyi csa­lád és hatásuk kivédhetetlen volt Újpest életében -, hanem mert a tovább tanulni szándékozók, legin­kább s műszaki vagy kereskedelmi pályára készülők számára jó iskola volt a Tungsram valamelyik gyára vagy központi egysége. Gyakran találkoztunk, lettünk kollégák volt isko­latársakkal, akikkel a kapcsolat egy árnyalattal talán bizalmasabb is volt, mint a többiekkel, mert a „kö­zös múlt" sokat számított. Katona Palival is az Izzóban találkoztam, akivel nemcsak a Könyves-emlékek hoztak össze - két év­vel fölöttem járt -, hanem a kosárlabda. Mindket­ten Verbényi Józsi bácsi bővebb keretének voltunk tagjai, akiket kosárlabdára - az ő igényéhez képest kis jóindulattal - alkalmasnak tartott. Pali nem volt ideális kosárlabdázó alkat, nem volt magas, viszont nagyon jól kezelte a labdát, jók vol­tak a „rugói", látott a pályán, azaz jól irányított, és távolról minden meccsen „szórt" néhány dön­tő kosarat. Ő két évfolyammal fölöttem játszott a sulibajnokságban, az iskolaválogatottban meg a „nagyok" között - emlékeim szerint - a kis atom­golyó Tax Nándival és a 203 centiméteres Novákkal felálló csapatban, így aztán egymással és egymás el­len is ritkán játszottunk. A gyári találkozásnak örültem, és kapcsolatban is maradtunk. Annyira, hogy meghívott az esküvőjére is, a Gundelbe, ahol megismertem az apósát, a szu­per egyéniség Endrödi István grafikusművészt, kari­katuristát, akit „En" szignójáról mindenki ismert a Ludas Matyiből. Igazi nagystílű polgár volt. Pali célzatosan jött az Izzóba, kereskedő akart lenni, külkereskedő, mert nagyon jól mentek neki a nyelvek. És az is lett. Méghozzá a javából! Dolgozott a kereskedelmi igazgató. Földes Sándor titkáraként. Sok külföld után csoportvezető lett az Import Főosztályon, 1976-tól osztályvezető, majd főosztályvezető az Izzólámpa Értékesítési Főosztá­lyán. 1983-tól ’89-ig a Tungsram Koppenhága igaz­gatója volt, végül '89-ben a GE Tungsram izzólám­pa-termékcsoportjának menedzsereként dolgozott addig, ameddig önálló céget nem alapított. Egyszer, még a Földes-időkben megkérdeztem tőle, hogy jön ki az „öreggel". „Jól, tulajdonképpen jól - válaszolta -, csak arra kell ráérezni, hogy mi­kor van akadékoskodó hangulatban, és akkor leg­jobb ráhagyni a témát, legyen neki igaza! Nemrég egy levéltervezetet vittem le neki, és visszaadta »át­dolgozásra«, teleirkálva széljegyzetekkel, hogy mit hagyjak ki, mit írjak át, vagy milyen fordulat volna jó. Nekem nem volt kedvem ehhez a szöszöléshez, főleg mert nem igazán értettem egyet a változtatá­sokkal. Ezért letisztáztam a levelet úgy, ahogy ere­detileg volt, és levittem neki. Visszaküldte, ráírva a sarkára: »Látja, Pali, így mindjárt más!«" RÉTI JÁNOS - emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom