Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-09-12 / 31. szám
Múltidéző A „Mahart-ház" udvara, Árpád út 8-12. A fekete-fehér képünk az 1950-es évek közepét idézi. Az Árpád út északi oldalán 1953-ban fogtak hozzá a déli oldalon eredetileg a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. (Meszhart) - később Magyar Hajózási Rt. (Mahart) - dolgozói számára emelt lakóház (Árpád út 7-11.) párjának építéséhez. E második ötemelefacebook XXXIV. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. tes lakóház a megszólalásig hasonlít déli ikertestvéréhez, még annak köznyelvi elnevezését is együtt viselik. E két domináns épület a Duna felől, Újpest legfőbb megközelítési helyén áll. Szocialista realista stílusban épültek, a kor elvárását, a városkapu szerepét töltötték be, a ma építészei szerint is igényes megoldást alkalmazva. Tervezői Henck Vilmos és Vidos Zoltán voltak. A József Attila utca felől nyíló udvara kevesebb zölddel és több pihenésre szánt paddal rendelkezett, utóbbiak jó részének helyén ma autóparkoló található. A fák időközben lombkoronát növesztettek. A Szabadság parki részen új funkciót is kapott a tér: Újpest Önkormányzata nemrégiben hatszáz négyzetméteres kutyafuttató kialakításával tett eleget a lakossági igényeknek. B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A tizesvillamos az Újpesti Naplóban Aki mer, az nyer! Középiskola után minden évfolyamból szép számmal helyezkedtek el az Izzóban érettségizettek, akik nem tanultak közvetlenül tovább. Részint rokonuk vagy ismerősük segítségével, meg igazán az Izzó volt „a Gyár" Újpesten. Nemcsak tizennégyezer dolgozója miatt - bár ennyi ember, ennyi család és hatásuk kivédhetetlen volt Újpest életében -, hanem mert a tovább tanulni szándékozók, leginkább s műszaki vagy kereskedelmi pályára készülők számára jó iskola volt a Tungsram valamelyik gyára vagy központi egysége. Gyakran találkoztunk, lettünk kollégák volt iskolatársakkal, akikkel a kapcsolat egy árnyalattal talán bizalmasabb is volt, mint a többiekkel, mert a „közös múlt" sokat számított. Katona Palival is az Izzóban találkoztam, akivel nemcsak a Könyves-emlékek hoztak össze - két évvel fölöttem járt -, hanem a kosárlabda. Mindketten Verbényi Józsi bácsi bővebb keretének voltunk tagjai, akiket kosárlabdára - az ő igényéhez képest kis jóindulattal - alkalmasnak tartott. Pali nem volt ideális kosárlabdázó alkat, nem volt magas, viszont nagyon jól kezelte a labdát, jók voltak a „rugói", látott a pályán, azaz jól irányított, és távolról minden meccsen „szórt" néhány döntő kosarat. Ő két évfolyammal fölöttem játszott a sulibajnokságban, az iskolaválogatottban meg a „nagyok" között - emlékeim szerint - a kis atomgolyó Tax Nándival és a 203 centiméteres Novákkal felálló csapatban, így aztán egymással és egymás ellen is ritkán játszottunk. A gyári találkozásnak örültem, és kapcsolatban is maradtunk. Annyira, hogy meghívott az esküvőjére is, a Gundelbe, ahol megismertem az apósát, a szuper egyéniség Endrödi István grafikusművészt, karikaturistát, akit „En" szignójáról mindenki ismert a Ludas Matyiből. Igazi nagystílű polgár volt. Pali célzatosan jött az Izzóba, kereskedő akart lenni, külkereskedő, mert nagyon jól mentek neki a nyelvek. És az is lett. Méghozzá a javából! Dolgozott a kereskedelmi igazgató. Földes Sándor titkáraként. Sok külföld után csoportvezető lett az Import Főosztályon, 1976-tól osztályvezető, majd főosztályvezető az Izzólámpa Értékesítési Főosztályán. 1983-tól ’89-ig a Tungsram Koppenhága igazgatója volt, végül '89-ben a GE Tungsram izzólámpa-termékcsoportjának menedzsereként dolgozott addig, ameddig önálló céget nem alapított. Egyszer, még a Földes-időkben megkérdeztem tőle, hogy jön ki az „öreggel". „Jól, tulajdonképpen jól - válaszolta -, csak arra kell ráérezni, hogy mikor van akadékoskodó hangulatban, és akkor legjobb ráhagyni a témát, legyen neki igaza! Nemrég egy levéltervezetet vittem le neki, és visszaadta »átdolgozásra«, teleirkálva széljegyzetekkel, hogy mit hagyjak ki, mit írjak át, vagy milyen fordulat volna jó. Nekem nem volt kedvem ehhez a szöszöléshez, főleg mert nem igazán értettem egyet a változtatásokkal. Ezért letisztáztam a levelet úgy, ahogy eredetileg volt, és levittem neki. Visszaküldte, ráírva a sarkára: »Látja, Pali, így mindjárt más!«" RÉTI JÁNOS - emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu
