Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-08-15 / 28. szám

Múltidéző facebook XXXIII. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Sgraffi tóval díszített Szent László téri házak Újpest kertvárosát a pamutházi lakásokkal és a négyszintes, lapos tetős lakóépületekkel Újpesten a Szent László (korábban Papp József) tér köti össze. Felvételünk a Szent László teret az 1950-es évek­ben ábrázolja. Az első ötéves terv idején (1951-55) Pintér Béla tervei szerint épült, általában egyszobás lakásokból összesen 144 készült el, amelyek a funk­cionalizmus értékes példái. A fotón szemben lévő, még épülő ház a Szent László tér 3., amelynek bal oldalán a Klauzál utca (túloldali sarkán a Pa­mutház), míg a jobb oldalán a Török Ignác utca vonala sejlik fel. Mai felvételünk is mutatja: a megnőtt lombkoronák szinte teljesen eltakarják ebből a szögből az épületet. Archív képünkön jól látható, a kész lakó­ház, a 4-5. számú ház, amelynek északi tűzfa­lát Domanovszky Endre (1907-1974) kétsze­res Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes és ki­váló művész sgraffitója, a zene- és énekművé­szet dicsérete díszíti. A tér másik oldalán épült, Klapka György utcai, szintén egyszobás lakások­kal felépült tükörépület délnyugati homlokza­tán két művész három sgraffitója díszük. A Klap­ka György utcai, délnyugati homlokzat Kádár György Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas fes­tőművész Faültetők című alkotását ábrázolja. Az északi falon a szintén Munkácsy Mihály-díjas Cöllner Miklós sgraffitója látható. - B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Cyüjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Vétkek és eljárások II. rész A kubai gép V olt egy-egy komplikált eset is, amikor bi­zony bele lehetett gabalyodni a jog szöve­vényébe. Méghozzá nem is akárhogyan. Az egyik ilyen, könnyűnek nem mondható történet, pontosabban eljárás az volt, amikor a Kubába hi­vatalosan kiküldött spéci gépszerelő - az üveggyár­ból sokan jártak ki az Izzóból akkoriban külföldre gyárat szerelni - a kifele úton, a New York-i repté­ren egyszerre megmakacsolta magát, elvesztette az önkontrollt, vagy mi lett vele, de egyszer csak, szin­te magánkívül, azt kiáltozta: USA si, Kuba no! Plusz: nem is szállt fel a havannai gépre. Három hét múl­va jött haza, követségi közbenjárással, de hazajött! Természetesen fegyelmit tárgyaltunk ellene. Kicsit zavart volt a tárgyaláson, de összességé­ben nyugodtnak látszott. Meg nem történtté ten­ni amúgy sem tudta volna a dolgot.- Több whiskyt ittam a gépen, mint kellett volna, aztán valahogy elborult az agyam. Magam sem ér­tem hogyan. Mást nem tudok mondani. Nem is mondott. Ki küldtük, hogy várjon a határozatra. A tárgyalá­son részt vevő főnökök - ezúttal volt ott pártkép­viselő meg szakszervezeti ez meg az is, meg a koráb­bi csoportvezetője - közül egyik-másik persze „vért akart látni", azaz politikai szabotázsnak minősíte­ni a cselekedetet, mert hiszen micsoda szégyen ez, és mit szólnak az ügyhöz a kollégái? Az elbocsátás mint ítélet a levegőben lógott. Mert azért nem kis dologról volt szó... Amikor éreztem, hogy kezd elvadulni a helyzet - akkoriban ilyen okkal való elbocsátás egy életre el­vágta volna határozottan közbeszóltam mint a jogi osztály képviselője, az eljárás törvényességének letéteményese:- Elnézést kérek, elvtársak, de mi itt fegyelmi el­járás lefolytatására jöttünk össze, vagyis a munka­köri kötelességének vétkes megszegését vizsgáljuk. Nem vagyunk sem politikai rendőrség, sem bíróság. Mi csak azért vonhatjuk felelősségre, hogy Kubában, a számára kijelölt na­pon nem vette fel a munkát, és haza­tértéig igazolatlanul távol volt a munkavégzés számára kijelölt helyétől. Ha a titkosszolgálat, az el­hárítás vagy az ügyészség tovább akarja komplikál­ni a dolgot, tegye. De az nem a mi dolgunk. A mi­énk csak az igazolatlan mulasztás. Én nyertem: elbocsátást kapott, felfüggesztve. Hogy aztán valóban az ital váltotta-e ki a viselke­dését, vagy valami „szabadság iránti vágy" rohanta meg, az sose derült ki. Az ő titka maradt. RÉTI JÁNOS, T-emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom