Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-06-06 / 22. szám
Köztér A Bródy Imre utca s ^ eó' facebook XXX. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Archív képünk 1968-1970 körül készült a frissen átadott Izzó-lakótelepen. A kép jobb oldalán az 1-15- ös szalagház, a bal oldalán a 2-8. számú négy négy- emeletes épület látható. Az Izzó-lakótelep hozzávetőlegesen kétezer lakásból áll, elnevezése nem hivatalos, hanem a Tungsram gyár korabeli nevéből, az Egyesült Izzóból származik. Arra utal, hogy az lakótelep építésének célja a gyárban dolgozó több ezer ember lakáshelyzetének javítása volt. A Bródy Imre utca zsákutca, mert a végén a Vadgesztenye utcai utolsó családi ház áll a tűzfal mögött. A lakótelep építése 1966-ban kezdődött, 1975-ig 930 lakást adtak át a Fóti út és a Szilas patak közötti területen, amely a háború előtt a Károlyi-majorság területe volt. Tehenészet, tejcsarnok, intézői ház, cselédlakások álltak rajta. Az utca névadója, Bródy Imre dr. (1891-1944), fizikus, kutatómérnök Gyulán született. Az egyetemen Eötvös Loránd tanítványa volt. A Tungsram laboratóriumában 1923-tól dolgozott, a krip- tonlámpa feltalálója, 1930. augusztus 11-én jegyezték be a szabadalmát, amely pár éven belül az egész világot meghódította. A második világháború idején a Tungsram vezetése elérte, hogy munkájának fontosságára való tekintettel mentesüljön a deportálás alól, de önként csatlakozott családjához. A mühldorfi koncentrációs táborban lelte halálát. Az utcakép az eltelt évtizedekben sokat változott, árnyas fák, gondozott cserjék teszik otthonossá a lakótelepet, amelynek lakásai kelendőek ma is. B. K A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a wwwJacebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A 10-es villamos az Újpesti Naplóban - emlékek, történetek Targoncás Pista téglái A Nagy Izzóba, a Törzsgyárba a főkapun, az irodaház portáján és a Megyeri úti kapun lehetett bejutni. A kapuknál porta működött, ahol a gyárba korlátok és forgók terelték be és onnan ki a dolgozókat. A belépés és a kilépés idejét csöngető órák rögzítették. A rendet a rendészet tartotta fenn. Kérték az igazolvány felmutatását, kifelé meg, hogy mutassuk a táskánkat. Őket még egy villogó- berregő szerkezet segítette, amelyen a kifelé jövőknek le kellett nyomniuk egy kart, és akkor a szerkezet jelzett vagy nem. Akinél igen, annak be kellett menni egy külön helyiségbe alaposabb átnézésre. Akinél nem, az csak megmutatta a táskáját, a rendész belepillantott, és mehetett tovább. A legenda szerint Aschner Lipót mondta: ha a dolgozók hazavisznek egy villanykörtét, mert kiégett az otthoni, az olcsóbb, mint fizetni egy kapuőrséget. A rendészeti legendák legnagyobbja az volt, amikor állítólag a Megyeri úti vágányról egy teljes szállítmány kokszot loptak el. Vagonnal együtt. A legcsekélyebb, amikor anyám csináltatott egy pár gombfocikaput nekem. Fából rakták össze, még hálót is tettek rá, és becsomagolták. Anyám kezében tartotta a kis csomagot, a szatyor fölött. A berregő nem jelzett, a portás a szatyorba nézett bele. A kapuk az orra előtt hagyták el a gyárat. De a csúcs az volt, amikor a rendészet főnöke „bejáráson" a vezérkarral a 4-es épületnél már azzal dicsekedett, hogy szervezete tökéletesen működik. Erre az egyik tréfás kedvű vezető fogadást ajánlott neki: bármit kivisz a kapun észrevétlenül, mutasson rá valamire. A főrendész rövid nézelődés után az épületfalhoz támasztott, kb. háromméteres bronzcsőre mutatatott. A „vállalkozó" nézegette, majd elment, és hozott egy krétát. A csövet lefektette a porta felé, jelet húzott a végénél a kövezetre. Aztán előretolta teljes hosszában a jelig, és a végénél újra jelet húzott. így ért a kapuhoz. A portások kinyitották a szárnyakat, és még segítettek is neki kijutni az utcára. Ő felállította csövet, állt a járdán, nézett befelé, és mosolygott. Legaranyosabb a targoncás Pista-sztori. A Rádiócső targoncása volt, úgy száguldozott kis járművén egyik épületből a másikba, át az udvaron keresz- tül-kasul, mint a szélvész, nagy fékezésekkel, és nem hagyva szó nélkül az udvaron jövő-menő lányokat. Overall volt rajta, nyáron rövid ujjú ing, télen pu- fajkakabát. És az elmaradhatatlan barna svájcisapka, kackiás ferdén a fejébe húzva. Csupa kópéság és derű, szemében csibészes mosoly. De mindenhova időben ért, hozta-vitte az anyagot. Egyszer azt mesélte - Pest-közeli településen lakott -, hogy új házat épít.- Honnan lesz neked annyi pénzed Pista? - kérdeztük tőle.- Nem kell ahhoz pénz - felelte nevetve -, mindennap hazaviszek egy téglát az aktatáskámban. Ha észreveszi a portás, majd azt mondom: megint megtréfáltak a kollégák. RÉTI JÁNOS, T-emlékkönyv, www.tizesvillamos.hu
