Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-05-10 / 18. szám
Életmód A tavasz a természetben új életet hordoz magával. Az új élet leglátványosabb formája a magok csírázása. Minden növény esszenciája a mag, és minden mag esszenciája a csíra. A magokból fejlődő csírák nagyon értéképp, | sek, bennük van az egész növény tápanyag-es- szenciája. A csirából fejlődik ki a sziklevél és a ^ gyökér. Nagyon sok vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, valamint élő enzimeket. Könnyen emészthető rostokat, fehérjéket és szénhidrátokat vehetünk magunkhoz, ha ezeket fogyasztjuk. Érdemes otthon is csíráztatni tavasszal. Úgy válogassuk a magokat, hogy hasonló csíráztatási idejűek legyenek. Általában 3-7 nap a csíráztatási idő. Egyszerre két-háromfélét is tehetünk az edénybe, például 3-5 nap csíráztatási idejűeket. Először lemossuk a magokat, fél óráig vízben áztatjuk, majd leöntjük a vizet, és a csíráztató edénybe tesszük, szájával lefordítva a mosogatórácsra. A legjobb csíráztató 2-3 literes, hatszögletű műanyag edény, amelynek kivágott, csavaros teteje van, műanyag háló betéttel. A csírát nem szabad vízben tartani, csak nedvesen! Mindig este kezdjük el a csíráztatást, hiszen a természetben is a sötétben kezdi a mag az életet. Másnap reggeltől naponta négy-öt alkalommal jól átmossuk, a sok fehérjetartalmú anyagcseretermékek leoldódnak, és lecsurgatjuk a felesleges vizet. Átforgatjuk az edény belső falán a csírákat. Akkor jó, ha 1-2 cm a zöld csíra. Saláták, köretek, levesek, főzelékek, húsételek tetejére tehetjük tálalás előtt. Ne főzzük, mert az enzimek 40 fok felett elbomlanak! Díszíthetünk vele hidegtálakat, szendvicseket. Készíthetünk reggel energiaturmixot gyümölcs vagy zöldség és víz hozzáadásával. Táplálkozási szokásaink átalakításával lehet ez a tízórai, uzsonna vagy a gyerekeknek tanulás közben vagy tévénézésnél egészséges nassolás. LETTNER ANNAMÁRIA dietetikus v*-- La ■1 IjHk p-f ' ‘ .1 A A 10-es villamos az Újpesti Naplóban - emlékek „vezér" nyomában Aki anyagbeszerzőként dolgozott az Izzóban - de bárhol -, annak riadót az üzemzavar jelentett. Ha a gyártáshoz szükséges anyagok valamelyike fogytán volt, és hiányát már raktárról nem lehetett pótolni, akkor az üzem hamarosan - fél napon vagy órákon belül - leállt, vagy másnap reggel nem tudott beindulni. Lehetett volna felelősöket keresni, hogy jó volt-e a tervezés, eleget rendeltek-e, időben meg- rendelték-e stb., de ilyenkor nem felelőst kerestek, hanem anyagot! Méghozzá a leggyorsabban, hogy időben érkezzen meg, még mielőtt tényleg leállnak a gépek. Ez minden anyagbeszerző életében előfordult néha, az én beszerzői pályámon is, kétszer vagy háromszor. Az egyik emlékezetes az volt, amikor elfogyott a gépek mellől a lámpagyár forrasztóónja, amely azt a kis pontocskákat illesztette a fejekhez, hogy létrejöjjön az áramkör, és világítson az égő. Hát volt forrasztóón-rendelésünk bőven, lévén hogy az egyik büszkeségünkről, a lámpa 3000-es sorról, háromezer (!) lámpa jött le óránként. (A rossz nyelvek szerint a sor sose tudott háromezret, de ez volt a neve, és így élt a köztudatban.) Ette a forrasztóónt! De beütött az üzemzavar. Utolsókat rúgta a forrasztóón készlet, az utolsó tekercseket húzta be a sor, raktárkészlet meg nulla. Elő kellett venni a beszerzői fantáziát és ötletességet: hol lehet forrasztóónhoz jutni, és mennyi idő alatt? Gyártó és forgalmazó szóba se jöhet, mert annyi idő nincs, valahonnan azonnal kell, legalább kölcsönbe! Akkor rajta! Hol használnak még a gyárban ilyen forrasztóónt? Vácon a képcsőgyárban! Telefon! Van, tudnak adni! Telefon! Belföldi szállítás! Kocsi azonnalra? Most jött be egy! Akkor futás, irány Vác! Megvannak a tekercsek! Irány vissza! Meg van mentve a „haza"! A kocsi megy, ahogy bír, de csodák nincsenek, meg a szabály az - ji szabály! Az óra ketyeg, a 3000-es sor is megy. Még megy! Már elhagytuk Vácot, de úgy érzem, mehetnénk gyorsabban is! Kérdőn nézek a gépkocsivezetőre. Nem tudnál odalépni neki egy kicsit? - fogalmazom meg szóban is aggályomat. A pilóta nem szól egy szót sem, csak a fejével előreint, vagyis nézzek a kocsink elé! És mit látok? Előttünk két-három- száz méterrel megy a „vezér" Studebakere, Őszi vezeti, és benne a vezér. Lehet, hogy értetlenkedve nézek, de a gépkocsi- vezető megmagyarázza: jó, ha tudod, izzós kocsi a vezér kocsiját soha, sehol nem előzheti meg! Akkor se, ha tudna gyorsabban menni, akkor se, ha üzemzavarhoz visz anyagot. Gondolta a fene! És csak jöttünk, jövögettünk a vezér nyomában, egészen az irodaház sarkáig. Dienes Béla nem volt híve annak, hogy Őszi gyorsan hajtson. Lehet, hogy tényleg a vezér rendelkezett így, de - rólunk lévén szó - az sem elképzelhetetlen, hogy a szállításon született meg az ötlet, hogy ne előzzék meg a kocsiját. Hadd legyen boldog. De a gépen lévő forrasztóón kitartott, a 3000-es sor ment. „Megvárta" az utánpótlást. Én pedig belekóstoltam, hogy milyen az, amikor „a jó pap holtig tanul". egy másik példánya RÉTI JÁNOS
