Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-28 / 12. szám
Ul Helytörténet A Kassai és a Tél utca csomópontja facebook xxv. ré rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Archív képünk a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készült. Olvasónk, Schreiber László hozta be a maga készítette, ma már kortörténeti képet. Schreiber úr - számos lakóval egyetemben - mindkét panorámát jól ismeri, igaz, a Kassai utcai ház második emeleti lakásából kinézve anno még a Bán Tibor utca és a távolabbi területek életére tekinthetett. Mi változott harminc év alatt? Az utcanévtáblát 1991-ben cserélték Bán Tiborról Kassaira. Hosszú épületként több lépcsőházat foglal magában, a 8-18. számot viseli. A második emeleti lakásból a blendét a Tél utca felé irányította olvasónk. A felvételen a Tél utca éppen a megújulás idején látható. Északi útpályájának alapját betonnal töltötték ki, déli útteste még nem készült el. A háttérben látható földszintes, Kassai, egykor Bán Tibor utca 1. számú ház és a szomszédságában lévő 3. számú ház maradéka látható a képen. A rom eltakarítása és az 1. számú ház lebontása után ezen a helyen kis park született, nagyobb szánkózódombbal, amelynek kistestvére a Tél és a Pozsonyi utca sarkán állt. Utóbbi helyén 1998- 1999 körül autószalon létesült, a nagyobb domb pedig a kétezres évek első felében épült lakóházegyüttesnek nyújtott területet. Az archív képünkön látható lakótelepi parkolóban csak a régi Újpestből megmaradt fák állnak, bár már néhány facsemetét is ültettek, amelyek azóta szépen megnőttek. A parkoló látványa is változott: a kor ismert személygépjárművei - Lada, Skoda, Trabant, Wartburg, Fiat - mellől a teherszállító Zil és a kisteher Zsuk sem hiányzik. Mai képünk jelzi az autóparkban végbement változásokat. A háttérben, jobb oldalon a Pozsonyi út 4/f és 4/c épületek, középen pedig a MÁV Vasúttörténeti Park (a korábbi Hámán Kató Főműhely) víztornya látható. Ez a mai fotón is látszik, csak nincs meg a teteje. B. K A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Schreiber László és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! A 10-es villamos az Újpesti Naplóban 9. rész Bőrgyárak szagokkal, vágányokkal De most még ott vagyunk a Dunánál, az Árpád út- Váci út torkolatában, és előttünk a Duna. A téli kikötő tulajdonképpen javító dokk volt, meg amolyan téli garázs, amelynek vizén olyan ákombákom összevisszaságban „dekkoltak" a hajók. Nem lehetett kis kunszt alkalmasint szétválogatni őket, ha valamelyiket valahova vinni akarták. Civil szemnek az Árpád út végéből legalábbis így tűnt, hiszen jócskán odalátszottak a vízi alkalmatosságok tudja isten, milyen szerelvényei, amelyek kiálltak a fedélzetből: árboc, kötél, kémény, zászló meg ilyesmi, plusz a látványban még föléjük tornyosultak a daruk, amelyek ezt-azt levettek róluk, vagy visszaemeltek további munkálatokra. A 10-es a megállót elhagyva nagy ívben és némi sín- csikordulással jobbra kanyarodott Újpest egy másik jeKomor épületek között a 10-es villamos lentős iparága, a bőrgyárak felé. Nem is tudom, hogy azoknál volt-e szomorúbb, lehangolóbb látvány a kerületben. Nem elég, hogy komorak és lelakottak voltak, nyilván a bőrgyártás lucskos-mocskos technológiájának következményeként, de rettenetes volt. Meg büdös is. Hogy melyik épület mikortól meddig volt a Mautner-, és melyik a Wolfner-gyár, hogy melyikből lett melyik, azt ne kérdezd, olvasó, mert mi ezt a hatalmas épületegyüttest már Táncsics Bőrgyárnak ismertük, illetve mindkét előd vagy utód Újpesti Bőrgyár gyűjtőnéven szerepelt. És akkor még a Pannónia Szőrméről nem is beszéltünk. Szóval, komor épületek, ipari vágányok és változó nevű, tulajdonú, érdekeltségű gyárak óriási halmaza között vezetett ezen a részen a 10-es és itt már a Pestről jövő 3-as vonala. Jobb felől a Vác úttól beljebb eső Duna Cipőgyár azért más profil volt, és kicsit más eset is. Na, szóval, jobb felől egyszer csak érkezett egy utca, vagy nem is utca, csak kijárat, ipari vágánnyal, és átvezetett a Zsilip utcán, valahova a téli kikötő felé. Néha vasúti tehervagonok átcammogása keresztezte a Váci út forgalmát. Ezeket húzta (vagy tolta) az a bizonyos „MUKI", amely már nem villamos volt, és még nem vonat, de ronda! Ott, ennek a kijáratnak a Megyeri út felé eső sarkán állt a „Csillag", mások által „Lépcsős" néven ismert kocsma, ahol a bőrgyárakban dolgozók öblítették le az egész nap szívott lúgok, savak meg mit tudni, milyen vegyi anyagok gőzét és talán lerakódásait. Egyszer anyámékkal cserelakást nézni mentünk a Rákóczi utcába. Már odafelé beszélték egymás közt, hogy ez a környék büdös, de hát előre nem gondoltak rá. A cserélővel persze szóba került, hogy mennyire érződik idáig a bőrgyárak szaga. Azt mondta, nem nagyon, és nem is annyira kellemetlen. Inkább olyan sültgesztenye-illat. Lemondtuk a cserét. Sült gesztenye - monda kifelé jövet anyám -, nekik legyen mondva. A bőrgyárak után nem sok történt: kis megyeri házak, semmi más. Jobb oldalon viszont feltűnt az akkor hatalmasnak számító faárubolt, és utána már nagy lendülettel érkezett a Váci útba a Megyeri út, amely több okból már-már jel képszerű közterülete nemcsak Újpestnek, hanem Budapestnek is. RÉTI JÁNOS, a www.tizesvillamos.hu szerzője
