Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-03-07 / 9. szám

1 Helytörténet Akit minden ideköt Az újpesti autósok számára ismerős Czermann Tamás neve. A kertvárosi Hárfa utcában található autóvilla­mossági műhelyben bizonyára sok olvasónk megfordult már az elmúlt több mint két évtizedben. A tulaj­donoson kívül mindössze két szere­lő dolgozik itt, tevékenységük mégis szerteágazó. Amikor olyan munká­val keresik meg őket, amely nem a profiljuk, a környékbeli kollégákhoz irányítják a kuncsaftokat.- Tősgyökeres újpesti vagyok, itt születettem, itt jártam iskolába, itt nőttek fel a lányaink. A Köny­ves Kálmán Gimnáziumban érettségiztem, majd ezt követően tettem technikusi vizsgát - mesél korai éveiről Czermann Tamás autóvillamossági szerelő. Majd' negyedszázada, 1990-ben nyitotta meg a szervizt Hárfa utcai házuk udvarán, ahol az el­telt több mint két évtized alatt nem sok válto­zott. Mint Czermann Tamás mondja, sokan jár­nak hozzájuk, állandó ügyfélkörük van, magán­emberek, nagy cégek egyaránt.- Sikerünk talán abban áll, hogy sokat adunk a személyes emberi kapcsolatokra. Az ügyfelek­kel általában bensőséges a viszony. így mindenki­nek az anyagi helyzete szerint többféle, elképzelé­seinek mindenben megfelelő megoldást ajánlunk. Sajnos a válság következtében érezhetően meg­változott a piac, kevesebb az új gépkocsi, és a kar­bantartásnál is csak a legszükségesebbet végezte­tik el. Előtérbe kerülnek az olcsóbb megoldások. Szerencsére tevékenységünk szerteágazó: foglal­kozunk riasztó, indításgátló, váltózár, ablakeme­lő, centrálzár, rádiók, hifiberendezések beszerelé­sével, önindító-, világításprobléma megoldásával, illetve generátorjavítással - sorolja Czermann Ta­más. - Emellett gyakran dolgozunk együtt a rend­őrséggel is autófeltörések, rablások kielemzésén. Megfigyeljük a technikát, amellyel a bűnözők dol­goznak, és ennek tükrében igyekszünk kitalálni megoldásokat az autós bűntények megelőzésé­re. Próbálunk olyan újításokat kidolgozni, és azo­kat elérhető áron javasolni, amelyek újak a tolva­joknak, és amelyekre nincsenek felkészülve - so­rolja a szerviz tulajdonosa. - Szeretem Újpestet, minden ideköt. Vallásos családban nőttem fel, ezért a mai napig segítem az Új pest-Kertvárosi Szent István Plébánia munkáját - mondja szeré­nyen. - Számomra a munkám a hobbim is, igyek­szem segíteni a többi helyi, autójavítással foglal­kozó céget. Ha valaki hozzám fordul gumicsere, autófényezés, lakatosmunkák, avagy autómosás ügyében, mindig ajánlom számára az ezzel foglal­kozó környékbeli kollégát. így próbáljuk egymást segíteni. Meggyőződésem, hogy csak ilyen mó­don, összefogással juthatunk túl a nehéz idősza­kon - teszi hozzá a mester. G.R. A tizesvillamos az Újpesti Naplóban 6. rész Filmek, ünnepségek, vásárlások felé Közvetlenül mellette magasodott az Alkotmány „film­színház" (azelőtt Corso mozi). Premiermozi lévén ott játszották az „új", a nekünk tetsző filmeket, és ott tar­totta a Könyves legtöbb iskolai ünnepségét. (Vagy a Szabadságban, de mára nyomuk sem maradt. Ma nincs mozi Újpesten.) A szavalat és a Himnusz(ok) után jött a beszéd, majd levetítették az alkalomra kö­telező filmalkotást, egy aktuális szovjet filmet. Volt jó (Tiszta égbolt, Egy év kilenc napja), de egyik sem olyan, mint a Bátor emberek, az Őrs a hegyekben vagy a Lángban álló szigettenger! Iskolás éveink nagy akció­filmjei! A sztár Orrlik, a ló, a Bátor emberek főhőse. De a Királylány a feleségem - különös „tekintettel" Cina Lollobrigida mellkivágására - ötször volt nézendő! És az Alkotmányban volt a Nivram-koncert is! Jocóval! Aztán a 10-es villamos pályája, amelyet megosz­tott a „nagy testvérrel", a Visegrádi utcáig közleke­dő 55-össel meg a 43-as busszal, még mindig balján elhagyva az Újpest cukrászdát, kerthelyiségestől, meg a Herbária boltját és a kis rövidáruüzletet, egy enyhe jobbkanyarral vette a kereszteződést, ahol az Aradi utca törte meg az Árpád út vonalát. Mögötte volt a kerületnek az a része, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna Újpest Rózsadomb­jának nevezni. Szemben vele, de nem egyenes folytatásként a Kemény Gusztáv utca indult a piac felé. Sarkán az Anyák Boltja (de jó kis üzlet volt kezdő szülőknek!), majd rögtön utána az Alkalmi Áruk Háza. Félreértés ne essék, az nem speciális türelmi zóna volt magá­nyos elvtársak számára, hanem hibás vagy valami­ért visszamaradt ruhafélék és tartozékok árusítóhe­lye. Közepén hosszú időn át gombturkáló állt, ahol kabátgombokból lehetett válogatni. Onnan kerül­tek ki a legjobb gombfocijátékosok. Gyakran bejár­tunk, mert a készletet rendszeresen újratöltötték. A két kocsiból álló szerelvény pedig csak ment- mendegélt a Kis-Duna, a Téli kikötő irányába. Nyu­gisán. Jobbról feltűnt az örök Borozó (ma is az) és a mindig maszek Récsey cukrászda. Már nincs, ezért kezdem elhinni, hogy lehet világ vége is! Aztán a fér­fifodrászat. Ott nyírtak minden fiút a suliból. Hol jobban sikerültünk, hol kevésbé. Aztán a húsbolt, az első patika, majd a „kis Phőbus", az Elektromos Müvek épülete, emeletén a mérőórákat hitelesítő részleggel. Ott dolgozott nagybátyám, Farkas Laci. Néha felmentem hozzá ál- mélkodni a hitelesítendő villanyórák erdején, ahogy csendesen neszeztek, zizegtek egy nagy teremben, hogy megfelelnek-e. Balról a Temesvári utca felé először Ráró Gusz­táv cipészmester üzlete „érkezett", utána a rádió-tv szerviz és a sarkon a „Kis Közért". Másikon a hír­hedt kocsma, a „Körül sz...os"! Bocsánat, de ez volt a „nép ajkán" született neve, így ismerte a környék, a vasútvonalig lakó nagyivók társasága. Nem vol­tak kevesen. RÉTI JÁNOS a www.tizesvillamos.hu szerzője

Next

/
Oldalképek
Tartalom