Újpesti Napló, 2012 (6. évfolyam, 1-43. szám)

2012-05-17 / 19. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - VI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM, 2012. május 17. Sport topért Lila-fehér ofimptkomk aranyérmesek X. rész A londoni nyári olimpiai játékok évében a li­la-fehér egyesület aranyérmeseit mutatjuk be. Sorozatunkban Czigány Kinga, Dónusz Éva és Dömötör Zoltán pályafutását idézzük fel. Czigány Kinga kajakozó 1972-ben szü­letett Győrben. Az ETO-nál kezdett ver­senyezni, nevelőedzője Pártos István volt. Az 1989-es ifjúsági világbajnoksá­gon a négyes tagjaként szerzett arany­érmet. 1990-ben, az IBV-n mindhárom női számot megnyerte. 1991-ben az UTE-hez igazolt, edzője Fábiánná Rozsnyói Katalin lett. Ebben az évben szerezte első felnőtt bajnoki címét négyesben. A barcelonai olimpiai já­tékokon Kőbán Ritával, Mészáros Erikával és Dónusz Évával megnyerte a kajak-négyes 500 méteres versenyt. Az év végén a női négyes az Év csapata lett. 1998-ban, 26 évesen visszavo­nult egy makacs gerincsérülés miatt. Férje kanadai állampol­gár, ma már a tengerentúlon él. Dónusz Éva 1977-től a Váci Hajó, 1987-től az Újpesti Dózsa, illetve az UTE, majd 1993-tól a Honvéd kajakozó- ja volt. Utánpótlás versenyzőként még nem ért el kiemelkedő eredményeket. A felnőttek között 1988-ban szerzett elő­ször bajnoki érmeket. 1989-ben Mészáros Erikával megnyer­te a duisburgi regatta K2-es versenyét. Ebben az évben sze­repelt első alkalommal világbajnokságon, ahol Mészárossal K2 500 méteren második lett. 1992-ben, a barcelonai olim­pián a Czigány Kinga, Dónusz Éva, Kőbán Rita, Mészáros Eri­ka összeállítású magyar kajak négyes tagjaként, 500 méteren olimpiai bajnoki címet szerzett. Ugyanezen az olimpián ka­jak kettes 500 méteren bronzérmes lett. Világbajnokságokon 1 arany- és 9 ezüstérmet nyert. 1999-ben fejezte be az aktív sportpályafutást. Operálni kellett Tibolya Pétert Leesett a lováról és kulcscsont- törést szenvedett a római öt­tusa-világbajnokságon a férfiak váltóversenyében Tibolya Péter. A baleset után úgy tűnt, nem kell mű­teni, de az elmúlt héten mégis meg­operálták Tibolya bal kulcscsontját. Rögzítették a sérült testrészt és kivették a jobb kulcscsontjából az előző, 2007-es sérü­lésekor beültetett fémdarabot. „Nem jött ki jól a távolság" - emlékezett vissza már itthon a sérült sportoló. - „A ló távolról ugrott el, nem ért át az akadályon, szakzsargonnal élve, belebiciklizett az ugrás­ba. Amint földre ért, el- botlott, én pedig átes­tem rajta. Nem tudtam, bogy eltört a kulcscson­tom, csak sokszorosára duzzadt a könyököm. Elgyalogoltam a többie- kig - hiszen dolgozott még bennem az adre­nalin -, de amikor odaértem, éreztem, nincs több erőm.”- A londoni olimpia évében a jó formá­ban lévő sportoló áprilisban a Világkupán harmadik helyezést ért el, nagy várakozással tekintett a világbajnokság elé. Az újpesti öt­tusázó elmondta, várhatóan két hét múlva kezdhet mozogni. (gg) Rejtő Ildikó Sose legyen elégedett az ember! Olimpiai és világbajnok tőrözőnk, a magyar vívás egyik legeredménye­sebb képviselője, a Nemzet Sportolója a napokban töltötte be hetven- ötödik életévét. A tokiói nyári játékok kétszeres győztese öt olim­pián vett részt, de kis szerencsével akár haton is ott lehetett volna. Dömötör Zoltán úszó, vízilabdázó, 1935. augusztus 21-én született Budapes­ten. 1953-ban érettségizett Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban. A Kan­dó Kálmán Technikum elvégzése után egy szemesztert járt a Budapesti Műszaki Egyetemre, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem külkereskedelmi szakán szerzett diplomát. 1954-ben, még úszóként lett Európa-bajnok. 1958-ban és 1962-ben már vízi­labdázóként nyert Európa-bajnokságot. Az Újpesti Dózsa spor­tolójaként három olimpián vett részt. 1960-ban Rómában a harmadik helyezett csapat tagja volt, 1964-ben Tokióban az aranyérmes, 1968-ban Mexikóvárosban szintén a harmadik he­lyezést elért válogatott erőssége volt. 1971 és 1975 között Algé­riában edzősködött, 1981-től a Központi Sportiskolában oktat­ta a vízilabdát, majd 2004-ben az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke lett. Z. A. Ifjúsági világbajnokként már 1956-ban számoltak vele, de vé­gül itthon kellett maradnia. „Minden olimpiáról hoztam érmet, és ezt nem sokan mondhatják el magukról" - mondta a bajnoknő. „Ugyanakkor tudom, hogy lehettek volna jobb eredményeim is.” Az olimpiai eredmény sokszor banális dolgokon is múlhat. Ildi- Á V"6— , kó Mexikóban akár megvédhette volna Tokióban szerzett aranyér­ét mét, de a taxis rossz utat választott, mire odaért, már szólították és bemelegítés nélkül állt a pástra. Vívónőnk visszatekintve úgy érzi, nem csak a mexikói malőrön múlt a fényesebb érem, hanem sokszor megelégedett azzal, amit addig elért. „Voltam már olimpiai bajnok, világbajnok, mi kell még? Pedig ha erőszakosabb vagyok a páston, máshogy nézne ki a gyűjtemény. De hát sose legyen elégedetlen az ember!" A magyar vívás legeredményesebb női képviselője 18 bajnoki arannyal büszkélkedhet, amiből az első és az utolsó között 22 év telt el. A Nemzet Sportoló­jának is megválasztották pályafutása megkoronázásaként. Rejtő Ildikó a válogatottól az 1978-as világbajnokságon köszönt el, de az Újpesti Dózsa csapatával 1980-ban még országos bajnok volt. (g) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom