Újpesti Napló, 2012 (6. évfolyam, 1-43. szám)

2012-03-15 / 10. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - VI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM, 2012. március 14. Sport Csak a győzelem az elfogadható eredmény Nehéz mérkőzés vár Zoran Spisljak csapatára a Szusza Ferenc Stadion' ban. OTP Bank Liga 20. fordulójá' ban pénteken a Kaposvár csapa­ta ellen lépnek pályára az Újpest FC labdarúgói. A csapatkapitány Balajcza Szabolcsút kérdeztük.- El kell ismerni, hogy a téli felké­szülést követően sokkal jobb rajtra számítottunk - mondta a kapus. - Pontokat hullattunk el a Siófok el­len, és lehet, hogy ez nagyon fog hi­ányozni a végelszámoláskor. ......................^...................;...••................- Csak a tizenharmadik helyen áll a csapat a tabellán. Egyre inkább fe­nyeget a kiesés veszélye.- Olyan sűrű a mezőny az alsó­házban, hogy minden megszerzett pontnak óriási jelentősége van. Érez­zük ezt mi is. Mindenki tudja, hogy rózsaszín álmokat nem szabad már kergetnünk, reálisan nézve, a bent maradásért kell harcolnunk.- Akkor pedig, a Szusza Ferenc Stadionban már tilos veszíteni...- így van. Nincs mese, itthon kell a csapatnak annyi pontot begyűjte­ni, hogy ne kelljen izgulnunk az ide­genbeli mérkőzéseken.- Szabolcs, te Kaposvárról szárma­zol, most pedig a Kaposvár ellen kell bizonyítanod, illetve gól nélkül meg­úsznod a találkozót. Milyen érzés a földijeid ellen pályára lépni?- Az Újpest FC labdarúgója va­gyok. Természetes, hogy minden idegszálammal a lila-fehér sikerért hajtok. A meccsen nincs barátság. Persze, a lefújás után biztosan talál­kozunk, és remélem, hogy én vigasz­talom majd a kaposvári srácokat. (gergely) Balázs már fújhatja Futball szakemberrel gazdagodott az Ady Művelődési Központ, s vele együtt mi is, akik szeretjük ezt a népszerű játékot. Krajecz Balázs, a művelődési központ egyik nélkü­lözhetetlen munkatársa ugyanis si­keres labdarúgó-játékvezetői vizs­gát tett. Nincs mese, ezután, ha kül­dik, akkor Balázsnak mennie kell. Fújhatja a sípot, dirigálhatja a talál­kozókat és kénytelen lesz elviselni a nézők elégedetlenkedéseit is.- Tehát, átálltál a másik oldalra?- Erről szó sincs, hiszen a labdarú­gás az életem része. Húsz éve vagyok igazolt futballista, Vácott ismerked­tem meg a focival, ott játszottam a serdülőben, az ifiben és büszkén val­lom, hogy öt első osztályú találkozón őriztem a váci csapat kapuját.- Ma már nem állsz a kapuban?- Cyálon még igényt tartanak a szol­gálataimra. A megyei bajnokságban ját­szunk. De, mivel már idősödöm, lassan a szögre kell akasztanom a focicsukát. A labdarúgástól viszont képtelen len­nék elszakadni, ezért gondoltam, hogy jelentkezem játékvezetőnek.- Ne hallgasd el, már a vizsgát is le­tetted. Kik voltak az oktatóid?- A régi nagyok, olyan játékvezetők, akik letették a névjegyüket mind a ma­gyar mind pedig a nemzetközi poron­don. Juhos, Wágner vagy éppen Bede nevét minden focirajongó ismeri.- Milyen játékvezető leszel?- Az biztos, hogy a szabályokat mindig szem előtt fogom tartani. Azt is tudom, nem lesz egyszerű a felada­tom, amikor huszonkét emberre kell majd egyszerre figyelnem. És, akkor a közönségről még nem is szóltam egy szót sem. De nem félek, mert nem csak a labdarúgást szeretem, de a ki­hívásokat is. (gg) Lila-fehér aranyérmesek Az újpesti sportolók a történem során számolatlanul gyűjtötték az olimpiai aranyérmeket az ötkarikás játékokon. Az utókor természetesen nem feled­kezhet meg a nagy bajnokokról, éppen ezért most, 2012-ben, a londoni nyá­ri olimpiai játékok évében a lila-fehér egyesület aranyérmeseit mutatjuk be olvasóinknak. Újpesti sportoló 1932- ben, a tizedik nyári olimpián, Los Angelesben szerzett aranyérmet elő­ször. Három vízilabdázó: Barta István, Halassy Olivér, Németh János és a kardvívó Kabos Endre állhatott fel a dobogó legfelső fokára. If/perff 2012 Barta István (1895-1948) a Nemzeti Sport Clubban (NSC) kezdett úszni. Mellúszóként 1924-ben és 1926-ban országos bajnokságot nyert 100 méteren. 1923 és 1928 között kapus a III. kerületi Vívó Egylet csapatánál, mellyel háromszor nyert bajnokságot. 1930 és 1932 között az UTE bajnok csapatának kapuját véd­te. 1924-1932 között az első magyar vízilabda aranycsapat kapusa volt, amely 1932-ben Los Angelesben nyert olimpiai bajnokságot. Négy évvel korábban, Amszterdamban olimpiai ezüstérem­mel gazdagította gyűjteményét. Halassy Olivér (1909-1946) szintén az aranycsapat tagja volt. Olivért diákkorában villamosbaleset érte, amelynek következté­ben bal lábát térd alatt elveszítette. Kitartá­sának és tudásának köszönhetően tagja volt 1931- ben a párizsi, 1934-ben a magdeburgi és 1938-ban a londoni Európa-bajnokságot nyert vízilabda csapatnak. 1928-ban az amszterdami olimpián a második, 1932-ben a Los Angeles-i, 1936-ban a berlini olimpi­án az aranyérmes vízilabda csapat tagja volt. Németh János (1906-1988) az NSC úszója­ként és vízilabdázójaként kezdte pályafutását. 1926-tól az ÚTÉ, 1940-től 1945-ig az FTC vízi­labdázója volt. 1929 és 1939 között 105 alka­lommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1932. évi nyári olimpiai játékokon, Los Ange­lesben, majd az 1936. évi nyári olimpiai játéko­kon, Berlinben is tagja volt az olimpiai bajno­ki címet nyert csapatnak. 1969-ben az Úszó Hírességek Csarnokának tag­jává választották. Kabos Endre (1906-1944) Los Angelesben a Cerevich, Clykais, Kabos, Nagy, Petschauer, Pillér, majd 1936-ban Berlinben a Berczelly, Cerevich, Kabos, Kovács P, Rajcsányi, Rajczy összeállításban szereplő kardvívó csapat tagja­ként olimpiai bajnoki címet nyert. Egyéniben 1932- ben bronzérmet, 1936-ban aranyérmet akasztottak a nyakába. Annak ellenére, hogy nemzetközi versenyeken több aranyérmet is nyert, magyar bajnok egyé­niben soha nem lett. Származása miatt munkaszolgálatra hívták be. 1944. november 4-én teherautójuk a Margit-hídon haladt, amikor a nácik a hi­dat felrobbantották. - Z A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom