Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-08-23 / 29. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM, 2011. augusztus 2 3 \/ ó Slágerekkel és új dalokkal jön Szikora Róbert és az R-GO Rejtő Jenőt kedveli a csikidanvkirály A Városnapokon fellép az R-GO együttes is. Ennek kap­csán exkluzív interjút adott lapunknak Szikora Robi, a csikidam-király. Beszél gyermekkoráról, újpesti kötődésé­ről, a hungáriás időszakról, az R-GO együttes születéséről, a készülő életrajzi filmről, és még számtalan titkot elárul.- Ha jól tudom, a közelben nevel­kedtél...- A papám, a mamám és én is Rá­kospalotán születtem. A nagyszüleim is itt éltek.- Hogy telt a gyerekkorod?- Mozgalmas és szép évekre emlék­szem. Amikor épült Újpalota, beba­rangoltuk a területet, hancúroztunk, mint valami extrém sportolók, bicik­liztünk a betonfalak között, a palló­kon. A körvasút környéken játszot­tunk, fociztunk. Maga volt a csoda.- Pontosan merre laktatok?- Azt a helyet úgy nevezik: Pótlék­dűlő. Ez a Rákos út és a Körvasútsor környéke. A Szikora-ág pedig a MÁV- telepen lakott.- Ez már szinte Újpest.- Valóban, egész közel van. Némi túlzással azt is mondhatnám: gyerek­koromban minden Újpesten, a „város­ban" történt. Ha komolyabban akar­tunk vásárolni, elmentünk az Árpád útig, bementünk az Állami Áruházba. A piac pár száz méterre található, és rengeteg kisbolt üzemelt már akkor is. Nagymamámmal minden áldott hé­ten átmentünk az újpesti nagytemp­lomba, misére. Persze, a haverokkal is gyakran átruccantunk hancúrozni. Új­pest a második otthonom volt:- Korán felfedeztek, több együttesen keresztül vezetett az út a Hungáriáig.- Az elején Kovács Katit kísértük, míg aztán hat és fél év után Sipos Peti disszidált, átalakult, irányt váltott az együttes. Dollyka is ekkor csatlako­zott hozzánk.- Hatalmas slágerek, szédítő sikerek jöttek, pár év után mégis más irányba mozdultál.- Egy művésznek nem lehet meg­mondani, mit csináljon, vagy mit ne te­gyen. Nehéz sakkban tartani bennün­ket. Szűcs Juditot felkérték egy nagyle­mez elkészítésére, ekkor a Marina és a Micsoda buli a slágerlista élén állt, ami felhívta rám a figyelmet. Megkerestek, írjam meg a lemezt. Megszületett a Ki­hajolni veszélyes című album.- Hogy fogadták a Hungária tagjai az „eltévelyedést"?- A szocialista retorika szerint: bomlasztottam a Hungária egységét.- Létrejött az R-GO, érdekes zenei világ alakult ki, miként találtál rá?- Tisztázni kellett, mi a közös ben­nünk zenésztársaimmal. A válasz: sze­retjük Rejtő Jenőt, azt a hangulatot, amit ő megfestett a regényeiben. Fel­tűnt egy idegenlégiós kép, amely zené­vel harcol, ellenség nélkül. Szalmakalap került a fejre, sok jelvény a mellre. Ha már öltöny, akkor Brezsnyev elvtárs öt­ezer kitüntetése. A zene kicsit eklekti­kus lett. Megkérdezték, milyen stílus­ban játszunk, mire azt válaszoltam, semmilyenben.- De bizony, csikidamban!- Az egyik koncerten énekeltem a Megy a lány című számot, és a hosszú gitárszóló alatti részt annyira unal­masnak éreztem, hogy fel kellett ol­danom valahogy. Hirtelen a mikro­fonba üvöltöttem azt a szót, amelyet Paul McCartney mormolt valamikor az egyik lemezén. Hasonló hangzott el fonetikusan: „csekidau". Szándékosan nem néztem utána, hogy kell írni he­lyesen, és mit jelent ez. Mindenesetre én csikidamot kiáltottam. Máshol azt mondtam: a szótagok kiadják a tevék talpának ritmusát.- És a gidák?- A színház csak hozzátesz a pro­dukcióhoz.- Siker, népszerűség. Mi kellett ab­hoz, hogy minden összejöjjön?- Visszafele nézve, roppant egysze­rűnek tűnik minden. Valójában sok apró részletből, megfoghatatlan pilla­natokból áll össze az egész.- Hogy áll a csikidam-királyról ké­szülő film?- Olyan magyarosan készülget.- Milyen műsorral léptek fel Újpes­ten?- Kicsit mindig változik a műsor, de a váz marad. Jól ismerjük a közönsé­get, ők nem akarnak az új lemezünk­ről hat számot, a tavalyiról meg har­minchatot; az egész életútra kíváncsi­ak. Az ismert dalokat, slágereket akar­ják hallani, néhány újjal vegyítve. Hát ezek szólnak majd Újpesten. R-CO koncert az Újpesti Városna­pokon: augusztus 26-án, pénte­ken, 20 órától a Szent István téren.- ÁDÁM TAMÁS „MIÉNK ITT A TÉR" - Újpesti Városnapok Ahogy fotóművészek látták... Kiállítás megnyitó: augusztus 26., péntek 17 óra, Újpesti Gyermek Galéria A Városnapok rendezésében részt vállaló Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház vezetése úgy gondolta, hogy az első alkalmat méltó módon szeretné dokumentál­ni a fotográfia eszközeivel. Addigra már kialakult az együttműködés az intézmény és a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületének Fotóművészeti Ta­gozata között. Az öt kiválasztott művésztől nem azt kérték, hogy riportszerűen rögzítsék az eseményeket, hanem hogy elmélyedve az emberi közegben, keres­sék azokat a kapcsokat, amelyek a résztvevőket nem­csak a városhoz, hanem egymáshoz is kötik. „Ennél szebb feladat nem létezhet fotográfus szá­mára. Mindannyian azt mondhatjuk, ha talán nem is sikerült ez a legteljesebb valójában, de a tőlünk telhető legnagyobb odaadással igyekeztünk úgy ré­szévé válni az eseményeknek, hogy a lehető legtöbb emberi képen keresztül mutathassuk meg az újpes­tieknek magukat, és önmagunkat, mi hogyan látjuk Őket, s ünnepüket. Három napra mi is újpestiekké válhattunk, és ezt nemcsak a rendezőknek köszönhetjük, hanem min­denkinek, aki ott volt a Szent István téren. Ez az év a családé, annak reményében mutatjuk meg a látogatóknak képeinket, hogy a saját család­jaik kötődése mellett találják meg azt a Nagy Csalá­dot is, amit Újpestnek neveztek el, immár több, mit 100 éve” - A kiállítók: Herbst Rudolf, Hupján Attila, S. Faragó Gyöngyi, Siklós Péter, Vajda János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom