Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-02-18 / 6. szám
1 I ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM, 2011. február 18. Sport Tibolya kölcsönszerelésben is jól kezdte az idényt A férfiak mezőnyében az Újpest versenyzője, Tibolya Péter végzett az élen, a nőknél pedig a litván Laura Asadauskaite győzött az öttusázók hagyományos budapesti fedett pályás idénynyitójá i. A hazai legjobbak a hét közepén jöttek meg a brazíliai edzőtáborozásból, többük felszerelése azonban még mindig nem érkezett meg, ezzel együtt szinte valameny- nyien az élcsoportban végeztek. A versenyt - melyen a hazaiak mellett francia, osztrák, spanyol, brit, ír és litván sportolók indultak - a szokásostól eltérően bonyolították le, ugyanis mindkét nem küzdelmei már szombaton elkezdődtek, de csak vasárnap fejeződtek be.- Számítottál a győzelemre? - kérdeztük Tibolya Pétert- Egy hosszú edzőtáborozás és az utazás fáradalmai után nem gondoltam, hogy ilyen jó eredményt érek el. Keményen dolgoztunk Brazíliában, bevallom, engem is meglepett, milyen jól ment minden.- Pedig, a megszokott szerelésed sem viselhetted.- Igen, mert elkallódott a cuccom valahol Brazília és Budapest között. Borzasztó érzés volt, hogy a vívás előtt még azt sem tudtam, hogy milyen sisakban állhatok a pástra. De szerencsére túltettem magam a történteken, kikapcsoltam a gátoló tényezőket, és arra koncentráltam, hogy a lehető legjobban teljesítsek.- Mennyire zavart, hogy két napig tartott a verseny?- Fizikailag sokkal könnyebb, mint az egy napra sűrített versenyek, de az igazsághoz tartozik, hogy a két nap fejben jobban megviselt.- Ejtsünk szót a futás közbeni lövészetről!- Nem egyszerű 180-190-es pulzussal lőni. Zihál a tüdő, remeg a kéz, viszont az új lézerfegyverrel könnyebb a dolgunk. Nem kell bíbelődni a töltényekkel, elég pontosan célozni. Egyébként is, az edzéseken lehet rá tréningezni. Mivel ez az új szabály, ezt kell szeretni, hiszen mindenkire ez vonatkozik. (G. G.) Brazil focistával erősít az UTE Az Újpest FC szerződtette Jhonnes Marques de Souzát. A brazil védő 2013. június 30-ig érvényes szerződést írt alá klubhoz. A játékos az elmúlt napokban több edzőmérkőzésen vett részt és a találkozókon, illetve az edzéseken mutatott teljesítményével meggyőzte az Újpest FC szakmai stábját, hogy érdemes szerződést kötni vele. Jhonnes 1984. április 22-én született, 194 cm magas, és posztját tekintve belső védő. A játékos 2004 nyarán igazolt Európába a brazil Londrina csapatától. Az Udinese szerződtette őt, de az olasz klubnak már volt öt. Európai Unión kívülről igazolt játékosa, így kölcsönbe Szlovéniába került. A szlovén első osztályban 52 bajnoki találkozón játszott, 8 alkalommal talált a hálóba védőként.- Boldog vagyok, hogy sikerült megállapodnunk, örülök, hogy számít rám az Újpest - mondta Jhonnes. A klubról sokat hallottam, hiszen több mint hat éve kerültem Európába, és Budapesttől nem messze, Szlovéniában és Horvátországban játszottam. Fiatal a keretünk, de a játékosok nagyon erősek, tehetségesek, jó benyomást tettek rám. Úgy érzem, a játékosok befogadtak, bízom benne, hogy a legjobb tudásommal segíthetem az Újpestet a mérkőzéseken. (ute.hu) A felejthetetlen labdarúgóra, a kőkemény hátvédre emlékeztek Tamás Istvánt nem felejtik Újpesten Tavaly, karácsony napján hagyott itt bennünket az Újpest felejthetetlen labdarúgója, a kőkemény hátvéd. Tamás István. Nyolcvannyolc szép évet élt meg, s mint azt fia, Andor elmondta, szíve csak az Újpestért dobogott. Az Újpesti MTE csapatában ismerkedett a labdarúgás rejtelmeivel. Nem volt tehetségtelen, hiszen az 1940-es évek elején a Lampart és később a Gamma csapataiban játszott az élvonalban. A világháború után az Újpesti TE labdarúgója lett, meghatározó tagja volt a sorozatban három bajnoki címet nyerő csapatnak. 1949 után játszott még a nagykanizsai MAORT, a Kőbányai Szikra SE és a Gázművek csapatában. István bácsira emlékeztek gyermekei, rokonai, a barátok, és a múltat nem feledő kései utódok a Külvárosi Kávéházban. A Popeye becenévre hallgató labdarúgó olyan nagyságokkal futballozott egy csapatban, mint Zsengellér, Szusza, táboroz. A sort természetesen folytathatnánk, hiszen az akkori Újpestben csak zseniális tudású labdarúgók játszhattak. Közéjük tartozott Tamás István is, aki a címeres magyar mezt is magára ölthette. Családja, gyermekei immáron Svájcban élnek, de a „fater", ahogyan Andorék szólítják, soha nem hagyta el Magyarországot. Pedig, 56-ban megtehette volna. De István bácsi maradt örök újpesti, még akkor is, ha a munkája véletlenül egy másik városba Vagy kerületbe szólította. (gergely)
