Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-10-20 / 37. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM, 20 11. október 20. Pesti srácok Pesti srácok - musical bemutató az Újpest Színházban Tanít, nevel, szórakoztat Ősbemutatóra készül az Újpest Színház: október 29-én láthatja a nagyközönség a Pesti srácok című musicalt, amelyet Harsányt Gá­bor érdemes művész írt, Gyarma­ti István és Siliga Miklós pedig ze­nét szerzett hozzá. A darab játék­mestere Dózsa László érdemes mű­vész. A musical az 1956-os forrada­lomban résztvevő, hirtelen felnőni kénytelen kamaszokról szól. Tanít, nevel és szórakoztat. Korhatár nél­kül. Minderről a szerzőt, Harsányi Gábort kérdeztük.- Az Újpest Színház művészeti vezetőjeként évtize­dek óta dolgozol együtt a főrendező Dózsa Lászlóval. Helyén való gondolat, hogy a személyes története ve­zetett a megíráshoz?- Dózsa László iránti tiszteletem az egyik oka an­nak, hogy a musical elkészült. A darab mégsem le­nyomata az őt ért tragédiának. Jól ismerem, hogy Laci milyen borzalmakat élt át. Éppen eme példa nyomán szerettem volna olyan '56-os történetet írni, amelyben egy.sor kérdésre választ lehet kapni. Olyan darabot színre vinni, amely egyszerre tanít, nevel és szórakoztat.- Régóta foglalkoztatott a megírása?- A téma, 1956 rendkívül érzékeny téma még ma is. Talán éppen emiatt izgatott. Az ilyen darabok tál­cán kínálják a kemény politizálást. Mégsem ezt te­szem: azt boncolgatom, miként lehetséges, hogy azok a pesti srácok, szó szerint tízegynéhány éves utcagye­rekek, akik a grundon naponta egymás ellen hábo­rúztak, a körülmények hatására egy bandába verőd­ve már a forradalmi események kellős közepén talál­ják magukat. Igazi szövetségben. Valódi barikádhar­cosokká válnak. Kényszerűségből, a körülmények ha­tására, hiszen nem születtek hősnek. Holtukban, vagy sebesüléseikkel lesznek '56 hősei. A szerencsésebbek pedig a harcok túlélői. A darab szereplői egy történet során lépnek vissza az időben, majd visszatérnek a je­lenbe. Az időutazás is gondolatokat ébreszt.- Nem ez az első darabod.- Színművész vagyok, nem író. Mégis, a pályán eltöltött több mint negyven év, több mint négy­ezer szerep annyi gondolatfelesleget ad, hogy ezek­ből többet papírra vetek. Az érzéseimet kiírom ma­gamból. Több mint egy évig formálódott a Pes­ti srácok szövege is, amelyhez Gyarmati István és Siliga Miklós, a forradalmitól az andalítóig, ellenté­tes hangulatú zeneszámokat tett hozzá.- A mai kor üzenete a musical?- A mai fiatalokat a zene, a dallamok segítségé­vel szerencsés megszólítani. Ez felelt meg a művé­szi üzenetnek is. Azt szeretném, hogy ne csak októ­ber 23-a táján kerülne színpadra a musical, hanem a zene, akár külön életet élve, az év minden egyes nap­ján felcsendülhessen, idézhető és énekelhető legyen.- Nem mindennapi volt, ahogy szereplőket kerestél.- Nyáron külön a Pesti srácok-ra kerestünk sze­replőket, újpesti, pesti srácokat. Nagyon sokan jöt­tek el a válogatásra. Megerősödött bennünk, hogy nagyon sok tehetséges fiatal van, ők lettek a musi­cal szereplői, és többen a stúdiósaim közül.- Támogatók? Vendégfellépések?- Önmagában az Ady Művelődési Központ Új­pest Színháza nem tudta volna bemutatni a mű­vet, ha nem lenne Újpest Önkormányzatának tá­mogatása. Hálásak vagyunk ezért. Szeretném a Pesti srácok-at határon túli magyar területekre is elvinni. S a tengeren túlra is, Amerikába is. A Brodway- darabommal egyszer már sikerült. Ki tudja? Hátha az én pesti srácaimmal is megtörténhet ez. - B. K. Hamar felnőttem- Túlságosan sokkoló a történetem, nem ennek felemlegetése volt a cél, hanem egy impresszív történet, amely emberközelisé- gével, a lélek melegével és közvetlenségével szólítja meg a fiatalokat. Lehet vele azonosul­ni, katartikus darab, szakít az eddigi szobrot emelős, zászlót lengető megfogalmazásokkal- mondja az Újpest Színház főrendezője. Dó­zsa László néhány évvel ezelőtt beszélt nyil­vánosság előtt is arról, mi történt vele alig 15 éves korában. - Az előkerült vallatási jegyző­könyvek, amelyekben az áll: nem vallottam és meghaltam - megszólalásra késztettek. Úgy gondolom, erkölcsi kötelességem szólni arról, mi gyerekek, pesti srácok, miként sod­ródtunk bele a harcokba. Meg kellett szólal­nom barátom, Klein Robi miatt is, aki mellet­tem halt meg a Divatcsarnoknál. Dózsa László, az 56-os pesti srác A sírásó vette észre „Biztos zsebpénz reményében, házmestergyerekként éjszakánként kapunyitást vállaltam. Láttam a szomszédban az ÁVO-sok rémtetteit. Az utcai harcoktól nem lehetett távol tartani engem, először vagányságból, később már meg­győződésből sem. 1956-ban 15 éves voltam. Megtanultam a Kalasnyikov használatát, s azt is, hogyan kell Molotov- koktélt készíteni. Hamar felnőttem. Amikor a mai Lehel téren felkapaszkodtam egy teherautóra, amely a Divatcsar­nok épületének védelmére szállított önkénteseket, nem volt félelem bennem. November 6-án éjszaka megadtuk ma­gunkat, majd légvédelmi ágyúval szétkaszaboltak bennünket. Súlyos fej-és nyaksérülésem volt. A Mosonyi úti rab­kórházba kerültem, ahol vallattak és szétrúgták a fejemet. Halottnak véltek, tömegsírba dobtak. Már a meszet dob­ták rám, miközben észlelni kezdtem. Az életjelet vette észre az egyik sírásó, odaszólt társának: te, a srác él... A Sza­bolcs utcai rabkórházban többórás műtéttel megmentették az életemet, bár a szilánkdarabok időnként pokoli fájda­lommal emlékeztetnek a múltra." - emlékezik az Újpesti Naplónak Dózsa László érdemes művész. - B. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom