Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-01-27 / 3. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, 2011. január 27. Sport Saját zsebből fizetik a költségeket a rövidpályás gyorskorcsolyázók Heidum Berni újpesti marad Minden idők legjobb magyar eredményét érte el a hollandiai Herenveen ben Heidum Bernadett. Három ezüstérmet és egy bronzérmet szerzett a rövidpályás gyorskorcsolyázók Európa-bajnokságán. Az összetett versenyben sem adta alább, az Újpesten élő versenyző a dobogó második fokára állhatott. Röviddel hazaérkezése után találkoztunk vele a Puskás Ferenc Stadion mellett, az úgynevezett gyakorló jégcsarnokban.- Úgy látom, nem sok időd maradt a pihenésre, pedig egy ilyen megerőltető verseny után illene fújni, esetleg ünnepelni egy keveset, nem?-Szerencsére nincs időm semmire, nem ülhetek a babérjaimon. Rengeteg interjút adtam, sorban jöttek a tévések, faggattak a titokról. És közben természetesen edzek, mert a magyar bajnokságon és a közeledő Univerziádén sem akarok leszerepelni.- Mennyi munka van ezekben az érmekben?- Rengeteg. Úgy érzem, ebben az idényben dolgoztam a legtöbbet, most készültem fel a legjobban a versenyekre. Fizikálisán és mentálisan is egyben vagyok, bízom benne, hogy sokáig kitart még az optimális állapot. Már korábban éreztem, hogy jó formában vagyok, hiszen a Világkupa versenyeken is jól ment a korizás, a kemény csaták is segítették a felkészülést.-Az utazások, az edzőtáborok sok pénzbe kerülnek...- így van, drága sport a miénk, különösen azért, mert szinte mindent a saját zsebünkből kell fizetnünk. Szerencsére a Világkupára eljuthattam, mert egyesületem, a Sportország SC állta a költségeket. Ezzel együtt rengeteg pénzt áldoztam az edzésekre. Az olimpián is pontokat szereztem, a prémiumból fizettem ki a franciaországi edzőtáborozásomat. Persze, nem minden a pénzről szó, hiszen a fejlődésemhez segített, hogy itthon néha-néha „megcsaltam" a lányokat, és a junior fiúkkal dolgoztam együtt. Kemény volt, de megérte, mert sokat fejlődtem ötszáz méteren és a hosszabb távokon egyaránt.- Az Európa-bajnokságon a váltónk néhány centiméterrel maradt csak el az aranyéremtől. Milyen érzés század másodpercnyi különbséggel veszíteni?- Rettenetes! Nekem különösen fájó, hiszen én voltam a befutó ember. Igazából úgy éreztem, mint az olimpián, hogy erősebbek és jobbak vagyunk a hollandoknál, de most igazán pechesek voltunk. A döntőben előttünk futó olaszok hibáztak, ezért nekem is lassítanom kellett, mondhatnám fönnakadtam a versenyzőjükön. Hátrányból küzdöttem fel magam, de sajnos nem értem már utol a holland lányt. Talán, ha van még hátra két-három méter... De, nem volt. Reméljük, majd jövőre.- Európában már a spiccen vagyunk. De, vajon mennyi esélyünk van a világhatalmak ellen?- Korea és Kína még nagy falat, de a sportban semmi sem elképzelhetetlen. Nekik is legalább annyira csúszós a jég, mint másoknak. Egy pici hiba, s elszáll az érem, a helyezés. Úgy érzem viszont, hogy a kanadaiakat beérhetjük. Nekem már nem is lenne olyan nagy meglepetés, hiszen a hollandok már megcsípték őket, és mint említettem, mi nem vagyunk gyengébbek a narancssárgáknál. Éppen ezért várom már nagyon az európai VK- versenyeket, mert a koreaiak és a kínaiak ellen még nem volt szerencsém kipróbálni magam.- Beszéljünk a jövőről is egy keveset. Ha, azt mondom, Szocsi...- Kicsit messze van még a téli olimpia. Természetesen azért hajtok, hogy kijussak és ott pontot, esetleg érmet szerezzek. Szerintem egy kis szerencsével és nagyon sok munkával nem lehetetlen felállni a dobogóra. Igaz, az még kérdéses, hogy hol folytatom - és miből - a felkészülésemet, mert támogatók nincsenek, és anyagilag sem igazán vagyunk megbecsülve.- Mit csinál egy kőris, amikor nem korcsolyázik?-Mindenkinek más a hobbija. Én, személy szerint, ha nem korizok, akkor nagyon szeretek a barátaimmal lenni. Azt nem mondom, hogy egy nagy „buliarc" vagyok, nekem igazán, a barátaimon kívül, a mozi és a színház a legnagyobb kikapcsolódás.- Meddig lehet a gyorskorcsolyázást magas szinten űzni?- Attól függ, melyik országban. Magyarországon igazából semeddig, hiszen támogatás híján, mindenki addig csinálja, ameddig bírja a zsebe. így nagyon nehéz tervezni. De, hogy a kérdésre válaszoljak, a legutóbbi olimpián egy kanadai versenyző 34 évével volt a legidősebb induló. Bevallom, én már nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen szegényes lehetőségek közepette Szocsi után is tovább sportoljak. De, ha valami csoda folytán megkapnánk azt a pénzt, ami az eredményeink alapján megilletne bennünket, akkor természetesen nem gondolkodnék a folytatáson.- Profi szerződés nem létezik?- Nálunk nem úgy megy, mint a fociban. A gyorskorcsolyában országok versenyeznek egymással, klubszinten nem találkoznak a versenyzők a nemzetközi porondon. Persze, állampolgárságot biztosan lehetne váltani, de nekem meg sem fordult a fejemben, hogy hazát váltsak. Maradok magyar és örök újpesti. - GERGELY GÁBOR (Heidum Bernadett felkészülését a különböző világ- versenyekre az újpesti önkormányzat 100000 Ft támogatásban részesítette 2010-ben.)
