Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-01-20 / 2. szám
A Közélet Vigyázzunk a csúszós vízparton! Tilos jégre menni az öbölben is! Fekete Tamás alezredest, a BRFK Vízirendészetének őrsparancsnokát a Duna újpesti szakaszának téli helyzetéről kérdeztük.- Bár keménynek indult, most mégis megenyhült a tél. Könnyebb így az önök munkája?- Annyiból mindenképpen, hogy a Nagy Dunán csak egy három napos zajlás volt még decemberben, és azóta itt, a nyílt vízen nem jelent meg a jég. Viszont az öblözetekben és az állórészeken igen. Igaz, hogy a hajóutakon törik, de ahol nem, ott elég vastagon megmaradt.- Történt-e baleset az idei télen?-Szerencsére a mi működési területünkön jéghez köthető baleset eddig még, az idei szezonban nem volt.- Kik jelentik önöknek a legnagyobb gondot?- A legnagyobb gondot az jelentené, ha a jég olyan szinten megjelenne, hogy rá lehetne menni, de még nem volna biztonságos. Tudni kell azt, hogy a folyóvizek jegére egyáltalán nem szabad rámenni, míg a tavakéra - ha megfelelő vastagságú - igen. Bár az újpesti-öböl állóvízként ismert, mégis folyónak számít, hiszen ugyanúgy viselkedik a vízmozgás tekintetében, mint az élővíz. Ezért ugyanúgy tilos a jegére menni, mint bármelyik folyóvízére.-Aki szeretne kijönni a partra sétálni, horgászni, mire figyeljen?- Leginkább arra, hogy a part menti kövek rettenetesen csúszósak tudnak lenni, hiszen a hullámok időnként kicsapnak, és ez a víz nagyon gyorsan meg is fagy. így nagyon könnyű belecsúszni a vízbe még olyan helyen is, ahol egyébként nem számít rá az ember.- Megfelelő az őrs létszáma?- Ha többen lennénk, biztosan jobb lenne, de megpróbáljuk folyamatosan ellenőrzés alatt tartani a területünket.- Mekkora most a hajóforgalom?- Télen kicsit gyérebb, kevesebb a személyhajó, viszont teherhajó elég sok van, hiszen ez mégiscsak egy nemzetközi vízi út. Ahogy enyhül az idő, márciustól október végéig ismét megnő majd elsősorban a kabinos személyhajó-forgalom, amely nem csekély mennyiségű. Őket is, mint a többi hajót, vízirendészeti leg nekünk kell folyamatosan ellenőrizni, csakúgy, mint a szárazföldön a közlekedésren- dész kollégáknak az autókat. - P. J. Ökumenikus imahét Testvérként fordulunk egymás felé Újpesten Január harmadik hetében ezúttal is megtartották, illetve lapzártánkkor is tart a keresztény egyházak ökumenikus imahete Újpesten. A találkozások alkalmat adtak a közös imádságra, a felekezetek közeledésére, egymás megismerésére. Ezúttal a lelkészek más felekezetek templomaiban hirdették az igét, imádkoztak. Minden nap egy-egy kiemelt gondolat köré épültek a példabeszédek. Január 17-én, hétfőn délután Mészáros Kornél baptista lelkész hirdetett igét az Egek Királynéja Főplébánia templomban. Kedden az Evangélikus templomban Pályi László római katolikus plébános prédikált. Szerdán a Nap utcai templomban tette ugyanezt Neuwirt Tibor református lelkész. Csütörtökön a Baptista imaházban Legeza József, görög katolikus paróchus hirdette az igét. Pénteken a káposztásmegyeri Szentháromság templomban Szabó László református ifjúsági lelkész, és Petőné Juhász Emília református beosztott lelkész mondandójának középpontjában a fiatalság áll. Szombaton az Újvárosi református imaházban zárul a rendezvénysorozat, ahol Solymár Péter evangélikus lelkész szól a hívekhez, majd közös úrvacsora-osztással fejeződik be az imahét.- Bár minden napnak megvan a témája, mégiscsak arról szól mindegyik, amit az apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvashatunk - nyilatkozta lapunknak Solymár Péter. - Arról, hogy az ősgyülekezetben, a Jézus utáni évtizedekben milyen módon élték meg a közösségek, az első keresztények a hitet. A Biblia értékként írja le, hogy részt vettek a közösség életében, a tanításban, a kenyér megtörésében és az imádságban. Tehát négy alappillért említ a Biblia arra nézve, hogy mitől működött igazán jól a közösség. Én is ezt fogom hangsúlyozni, mert ma is attól életképesek a templomi közösségek, ha ezek megmaradnak. Az ökumenikus imahét nem arról szól, hogy egyházi uniót, nagy világkereszténységet akarnánk, viszont valljuk, közös hitvallásunk arra visz bennünket, hogy együtt imádkozzunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mondatják velem, mindenképpen hasznosak az ilyen találkozások. Formálja az emberek lelkületét. Korábban sokkal élesebb volt a határ a felekezetek között. Az ilyen találkozások segítenek abban is, hogy gyülekezetünk közösségének tagjai közül a kétkedők is felismerjék, nem egymás ellenségei vagyunk, hanem társak a szolgálatban, és tényleg testvérként tudunk Újpesten egymás felé fordulni. Az imaalkalmak után a résztvevőket kis szeretetvéndégségbe hívták, és a közösségi házakban mód nyílott beszélgetésre is. - ÁDÁM TAMÁS
