Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-01-13 / 1. szám
J ÚJPESTI NAPLÓ - V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 2011. január 13. Sport Az utánpótlást kell felkarolni - beszélgetés Martinék Jánossal Szemtelenül fiatalon lett olimpiai bajnok A szöuli olimpián kétszer állhatott a dobogó legfelső fokára, óriási meglepetésre nyerte meg az egyéni versenyt és csapatban is a csúcsra ért. Martinék János nagyon büszke a Szöulban nyert olimpiai aranyérmeire és az atlantai ötkarikás játékokon szerzett egyéni bronzérmére is. Az olimpiai bajnok ugyan nem újpesti születésű, de ma már itt van otthon. Évtizedek óta Káposztásmegyeren él családjával. A győztesek Wintermantel Zsolttól és Kovács Zoltántól vehették át a díjakat Százhalombattára került a Vándorkupa-Számítottál a sikerre? Szöulban, szemtelenül fiatalon, mindössze 23 évesen értél fel a csúcsra.- Az igazsághoz tartozik, hogy nem én voltam az esélyes, de a magyarok mindig benne vannak abban a bizonyos pakliban, ahol a lehetséges győztesek találhatók. Szerencsére, akkor nekem jött össze legjobban. A legfiatalabb versenyzőként utaztam ki, álmomban nem reméltem a végső győzelmet, de szerencsére úgy alakult az ötödik nap végére, hogy a himnuszt egyéniben nekem játszották. Ráadásul, a csapatversenyben is annyira jól teljesítettünk, hogy ott is aranyérmesek lettünk Fábián Lacival és Mizsér Attilával. Ennél nagyobb élményt a sportban nem nagyon lehet elérni.- Barcelonában miért nem indultál az olimpián?- Egy betegség, az a fránya tüdőgyulladás rontott le mindent. Legyengültem, nem tudtam rendesen tréningezni, így nem kerülhettem be a csapatba. De a sors kegyes volt hozzám, hiszen négy évvel később Atlantában egyéniben bronzérmes lettem. Idetartozik egy érdekesség, én vagyok az egyetlen öttusázó, aki az ötnapos és, majd a szabályok módosítása következtében, az egynapos versenyen, olimpián érmet tudott szerezni..- Ha szabad kérnem, ne feledkezzünk meg a világbajnokságokról sem!- Egyéniben nem sikerült a dobogó legfelsőbb fokára állnom, de csapatban és váltóban négyszer is elsők lettünk. A legnagyobb élményem talán a budapesti világbajnokság volt, hiszen hazai pályán, magyar közönség előtt győztünk, s hallgathattuk meg kétszer is a világ legszebb dalát, a magyar himnuszt.- Nehéz volt abbahagyni a sportolást?-A sportolást soha nem hagyom abba, csak már nem űzöm magas szinten. De, félre a tréfával. Bevallom, nehezen hoztam meg a döntést, ugyanis én szerettem volna folytatni, csak...- Csak!?-Szakmailag nem tudtam kijönni a vezetéssel. Na, jó elmondom a lényeget - vett egy nagy levegőt. - 34 évesen köteleztek arra, hogy ugyanolyan munkát végezzek, mint a nálam jóval fiatalabbak. Nem értették meg, hogy egy idősebb versenyző már nem tud hétről-hétre a topon lenni, viszont a nagy versenyekre, a magyar bajnokságra, a válogatókra vagy éppen a világversenyre fel tud készülni. A rutin, a tapasztalat sokat jelent a mi sportágunkban. Szóval, a technikai számokat simán bírtam volna, lőni, lovagolni és vívni állítólag jól tudtam. De kicsavarva, a fizikai számok már nem mentek volna - az úszásra és a futásra gondolok. Azokra rá kellétt volna pihenni, harmincon túl már másképpen készültem volna fel rájuk. Nem tudtunk megegyezni, befejeztem.- Tehát, megsértődtél?- Nem, dehogy. Annyi szépet kaptam az öttusától, hogy nem lehet okom a sértődésre. A búcsút másképpen gondoltam, de az ember tervez, Isten végez. Illetve a vezetők végeztek.- Mikor sportoltál legutóbb. Konkrétabban, mikor ültél például lovon?- Idén (2010, a szerk.) már vívtam is, legalább kétszer - nevetett - aztán lássuk csak, lovon is ültem, de fő számom ma már a hajtás. Lőttem is, kipróbáltam az új lézeres pisztolyt. És futok rendszeresen, a labda után. Ma is focizom egy öregfiúk csapatban, ott meg nem lehet lebőgni a többiek előtt. Tehát, bátran kijelenthetem, sport nélkül nem élhetek.- Semmi öttusa?- Versenybíró vagyok. - GERGELY GÁBOR 2002 decemberében rendezték meg először az Újpest Család Vándorkupát a Megyeri úti műfüves pályán. A lila-fehér szurkolók körében csak „ÚCSK"-ként emlegetett torna 2010-es kiírására már az újév első vasárnapján, 2011. január 2-án került sor az 1885.hu- Újpest Szurkolói Portál szervezésében. Tizenhat csapat közel százhatvan játékosa és nagyjából ugyanennyi Újpest-szurkoló vette birtokába az Újpest Futsál Club otthonául is szolgáló angyalföldi Láng Sportcsarnokot. A kupa az eddigi években a Szusza Ferenc Stadion mellett található műfüves edzőpályán zajlott, de a rendezők - megelégelve az elmúlt évek mostoha időjárási körülményeit - ezúttal inkább tető alá vitték az eseményt. A sorsolás után négy darab négyes csoportban kezdték meg a küzdelmeket a résztvevő csapatok, és már a torna első szakaszában olyan meghatározó szurkolói csoport csaptak össze egymással, mint a Viola Kaos és az MCMXCII ULTRAS vagy éppen az Ultra Viola Bulldogs és a Panthers. Az elődöntőkből a címvédők és a százhalombattai AlcoHoolics tagjai kerültek ki győztesen, így a harmadik helyért a Viola Kaos és az Angol Brigád harcolhatott, a bronzérmet végül az „angolok" szerezték meg, kétgólos győzelmet aratva a torna végére kicsit elfáradó Kaos ellen. A döntőben az 1-1-re végződő csoportmecs- csük után újra találkozott egymással az Árpád Népe és az AlcoHoolics csapata. A játékosok a rendes játékidőben megismételték korábbi eredményüket, a döntés tehát a büntetőkre maradt. A vonalról a Szusza Ferenc Stadion B-teraszán „székelő" százhalombattai lilák bizonyultak jobbnak, az AlcoHoolics tehát első alkalommal vihette haza egy évre az Újpest Család Vándorkupát. A díjátadás feladata igazán illusztris vendégekre hárult, hiszen a játékosok Újpest polgármesterétől, Wintermantel Zsolttól, valamint az Újpest FC sportigazgatójától, Kovács Zoltántól vehették át a vándorkupát és az érmeket a végig remek hangulatban végigfocizott vasárnap végén, melynek folytatása a rendezők ígérete szerint már idén nyáron következik. - GREG, 1885.hu
