Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)

2011-02-24 / 7. szám

II • Interjú Ötven esztendeje boldog hitvese Cs. Németh Lajosnak Tóth Judit túl a századik szerepén H Az Ady Endre Művelődési Központban a Turay Ida Színház művészei óriási si­kerrel mutatták be a Mici néni két élete című darabot. A főszereplő Tóth Judit Jászai-díjas színésznő volt, akivel még az előadás előtt beszélgettünk - nem csak a színházról.- 1962-ben végezte el a főiskolát, de még alig száradt meg a tinta a bizo­nyítványán, máris Debrecenben ta­lálta magát. Aztán következett a Jó­zsef Attila Színház, a Budapesti Ka­mara Színház, a Józsefvárosi Színház, rengeteg szerep, és a film. Kihagytunk valamit?- Talán csak annyit, hogy még a főiskola alatt találtam meg a páro­mat, Cs. Németh Lajost, akivel im­máron ötven esztendeje élünk bol­dog házasságban. Egyébként a mi­nap néztem utána, színpadon ren­geteg szerepet játszottam el, ten­gernyi alak bőrébe bújtam mun­kám során. Kicsit kiszolgáltatott voltam egykoron, de ez mára már megváltozott. Úgynevezett szabad­úszó színész vagyok, és már nem is szeretnék a jövőben egyetlen társu­lathoz sem elszegődni. Volt idő, amikor dobogó szívvel böngésztem a próbatáblán, vajon milyen szere­pet kaptam. Most, szerencsére ma­gam választhatom meg egy-egy fel­kérés után, hogy vállalom-e az elő­adást vagy sem. Nagyon jól van ez így, csak az a rengeteg ingázás ne volna.- Bizony, Sopron nincs közel Buda­pesthez...- Féltem is, amikor először utaz­tam a városba, és kaptam meg első szerepem a színházban. De, néhány óra alatt minden félelmem meg­szűnt, olyan jól érzem magam, hogy már nem csak az előadások idején vagyok ott. Lajossal, a fér­jemmel, néha ráhúzunk még egy­két napot. A közönségről pedig csak a legfelsőbb fokon tudok be­szélni. Állandóan teltház előtt ját­szunk, családtagnak vagy inkább közeli ismerősnek tekintenek ben­nünket a nézők. Annyi szeretetet kapunk, hogy alig akarjuk elhinni, hogy ez valóban a miénk.- Márciusban mutatta be a Sopro­ni Petőfi Színház Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című művét. So­kan megkönnyezték a történetet. Baradlayné hasonlít Tóth Juditra?- Baradlayné rendíthetetlen, szik­laszilárd jellemű asszony, aki fiait is ennek szellemében neveli. Ha bele­gondolok, sok közös vonás van köz­tem és a megformált szerep között. Nekem is fiaim vannak, én is határo­zott vagyok, mindig célok vezérel­nek, és amit eltervezek, azt véghezvi- szem. Fiaimat is így neveltem. Talán a hasonló karakterem miatt esett rám a választás. Főiskolás korom óta vezetek egy füzetet, melybe az ösz- szes eddigi szerepemet feljegyeztem. Ez nem is kevés, olyan 112 lehet. Baradlayné mindenképpen azon fő­szerepek közé tartozik, melyek meg­határozzák pályámat. Ilyen például Shakespeare Ahogy tetszik-jének Ro- zalindája vagy Németh László Nagy család című darabjának Katája. Ahogy így sorolom, érdekes, hogy mindegyikben fiúkat nevelő család­anyát játszottam.-Ha azt mondom, Mici néni két élete...- Szerencsés vagyok, hogy színész óriásokkal játszhattam a '62-ben ké­szített filmben. Én voltam a fiatal- asszony, aki albérletet keres és talál. A filmet természetesen Páger Antal és Kiss Manyi fémjelezték. Időtálló alkotás, hiszen a mai napig játsszák a mozikban, televízióban. Az emberek kedvelik ezt a kedves történetet.- Most pedig már Mici néni bőrébe bújt...- Egy remek lehetőséget kaptam, ugyanis a Turay Ida Társulat bemu­tatta a film színpadi változatát, melyben férjemmel, Cs. Németh La­jossal az oldalamon szerepelek.- Valamit elcsent a filmbeli Mici nénit alakító Kiss Manyitól?- Szerintem nem, ugyanis fölösle­ges egy másik színészt lemásolni. A szerepet mindenki saját maga for­málja meg, és tehetsége szerint hoz­za ki belőle a legjobbat. Különben is, Kiss Manyi csak egy volt, nem sza­bad vele senkinek sem versenyezni.- Korábban már szólt Lajosról, a férjéről, akivel öt évtizede él együtt. Ráadásul sokszor játszanak együtt a színpadon. Ez soha nem okozott problémát a kapcsolatukban?- A színházban kollégák vagyunk, s amikor lejövünk a színpadról, ak­kor leszünk férj és feleség.- GERGELY GÁBOR Sportos diáknap a Babitsban Több évre tekint vissza, tehát im­máron hagyományosnak mondha-. tó a Babits Mihály Gimnázium di­áknapja. Ilyenkor a tanulók veszik át az irányítást, szervezik a progra­mokat és - persze némi tanári se­gítséggel - felügyelik a több fron­ton zajló eseményeket. F ebruár 18-án, pénteken a „vizesek" voltak a legfrissebbek. Már reggel nyolc órakor kö­szöntötték egymást a Honvéd uszodájá­ban, ahol ezen a napon évek óta vendégesked­hetnek a gimnázium tanulói. Tóth László 12.-es diák tréfás vízi vetélkedőt állított össze, amely­ben a résztvevők bizonyíthatták milyen barát­ságban vannak a nedves közeggel. A legügyeseb­bek, no és akik még bírták a strapát, egy vízilab­dameccsre is benevezhettek. A káposztásmegyeri Jégpalotában szintén nagy volt a nyüzsgés. Ott Balassy Zsombor 11.-es tanuló volt a főnök, a főszervező. Bizony, egye­sek megtapasztalhatták, hogy a jég igen csak csúszós víz. Csak egy valakit nem zavart a tükör­sima felület: Forgó Kristóf, junior magyar bajnok műkorcsolyázót, aki pazar bemutatóval kápráz­tatta el az iskolatársait. A játékos feladatok alatt néhányan estek és keltek, az ügyesebbek cikáz­tak a többiek között, gyűjtötték a pontokat és végül bezsebelték az ajándékokat. Még mindig nem volt vége a napnak, hiszen a Babits tornatermében Vocskó Katalin tanárnő felügyelete alatt érdekesebbnél érdekesebb, vic­ces, de nagy ügyességet kívánó váltóversenyekre került sor. Aki csak akart beszállhatott a versen­gésbe, futhatott, ugrálhatott, dobhatott és ki tudja felsorolni, hogy még mit sportolhatott. Kövesdi István, a Babits Mihály Gimnázium igazgatója a nap végén elégedetten dörzsölte a kezét, megdicsérte a szervezőket, a résztvevőket és kijelentette, jövőre is lesz Babits-diáknap.-gg

Next

/
Oldalképek
Tartalom