Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-02-08 / 5. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 2010. február 8. Hirdetmény Pályázati felhívás Karinthy Frigyes Általános Művelő­dési Központ a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. § alapján pályázatot hirdet Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Gyermek- és ifjúságvédelmi munkaközösség gyermek- és ifjúságvédelmi felelős munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama: ha­tározatlan idejű közalkalmazotti jogviszony Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő A munkavégzés helye: 1048 Bp„ Hajló utca 2-8. A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői meg­bízással járó lényeges feladatok: közreműködés a tanulók veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, együttműködés a gyermek- jóléti szolgálattal, az iskola pedagógusainak gyer­mek- és ifjúságvédelmi munkájának segítése, az intézményi gyermekvédelem összehangolása. Munkavégzés helye: KF ÁMK és a kerületben kije­lölt intézmények. Illetmény és juttatások: az illetmény megállapí­tására és a juttatásokra a közalkalmazottak jogál­lásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, valamint a Kollektív Szerződés rendelkezései az irányadók. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK:- Főiskola, szociálpedagógus vagy pedagógus gyermekvédelmi szakiránnyal,- pedagógus pályán vagy gyermekvédelem vala­mely területén eltöltött gyakorlat - Legalább 5 év feletti szakmai tapasztalat,- felhasználói szintű MS Office (irodai alkalmazások),- Magyar állampolgárság, büntetlen előélet. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:- Főiskola, fejlesztőpedagógia,- romológiai alapismeretek. Elvárt kompetenciák: kiváló szintű empátia, kommunikációs képesség, tárgyalási képesség, tü­relmes, elfogadó magatartás, határozottság. A pályázat részeként benyújtandó iratok, iga­zolások: önéletrajz, motivációs levél, végzettséget igazoló dokumentumok másolata. A munkakör betölthetőségének időpontja: a munkakör a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető. A pályázat benyújtásának határideje: 2010. feb­ruár 22. A pályázati kiírással kapcsolatosan továb­bi információt Hortobágyiné Török Rita nyújt, a 1-3806-218 -os telefonszámon. A pályázatok benyújtásának módja: postai úton, a pályázatnak a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ címére történő megküldésé­vel (1048 Budapest, Hajló utca 2-8.). Kérjük a bo­rítékon feltüntetni a pályázati adatbázisban sze­replő azonosító számot: 13/2009, valamint a munkakör megnevezését: gyermek- és ifjúságvé­delmi felelős. A pályázat elbírálásának módja, rendje: a beér­kezett pályázatok után, a személyes meghallgatást követően bizottság dönt. A pályázat elbírálásának határideje: 2010. febru­ár 26. A pályázati kiírás további közzétételének helye: www.ujpest.hu, www.karinthyamk.sulinet.hu A munkáltatóval kapcsolatos egyéb lényeges in­formáció: a munkakört betöltő kerületi gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat lát el, ezért munkáját több közoktatási intézményben végzi. További információt a www.karinthyamk.sulinet.hu honlapon szerezhet. Odafagytunk telente a vezetőülésbe Bús Erzsébet egy, az Újpesti Napló­ban megjelent helytörténeti anyag kapcsán kereste meg szerkesztősé­günket. Az írás az egykori 10-es vil­lamosról szólt, s mivel Erzsiké is évekig vezette a villamost ezen a vonalon, tudott néhány érdekes­séggel szolgálni. Beszélgetésünk közben el-elkalandoztunk a villa­mosok világából, szóba került a rettenetes halina-csizma, a bor­zasztó telek a vezetőfülkében, még leharapott fejű tevehajcsár rémisz­tő történetére is fény derült. Az 1960-as években hét évig dolgo­zott a Budapesti Közlekedési Vállalat­nál, előbb mint váltókezelő, azután volt kalauz is, majd villamosvezető lett. Járt többek között a 10-es, 55-ös, 3-as vonalakon. Ahogy elkezdünk a 10-es villamosról beszélni, papírt vesz elő és rajzolni kezd. Oly lelkesen mu­tatja, merre is járt a villamos, hogy né­zett ki akkoriban, melyik volt a szoba­konyha járat, melyik a koporsó és me­sél a határról is, szinte átéli az ember az utazást vele. Elmondja, külön jára­tok és szabályok voltak érvényben az újpesti stadionban tartott futball­meccsek idején, hogy rendőrbódé - fakabát - vigyázta a rendet a Megyeri csárdánál, a villamos végállomásnál. Ahogy meséli, olyan, mintha Erzsiké élete nagy élménye lett volna a villa­mosozás. Ám kiderül, bármibe kez­dett, lelkesen csinálta, egyedül a hely­hez kötött munkát nem viselte jól. Ilyen „nemszeretem” munka volt szá­mára, amikor első munkahelyére, az Egyesült Izzóba került - merthogy az Izzó csapatában atletizált -, s a gyár­ban kellett egy asztal mellett ülve ugyanazt a három mozdulatot ismé­telve robotolnia. Hamar abba is hagy­ta, s ment tovább a szabadba, a villa­mosokhoz dolgozni. Azt mondja, bár szerette a BKV-nál a munkáját, ma már nem vállalná, a mai körülmények között. Még akkor is inkább a régi szép időkre emlékszik vissza, ha akkoriban nagyon nehéz volt a villamosvezetői munka. Hiszen nem volt visszapillantó tükör sem, a kocsi nyitott volt, fürtök­ben lógtak az emberek a villamoson, nem tudták, mi történik az utastér­ben, a kalauzokra voltak utalva. Kiderült, akkoriban a kényelem volt a fő szempont, az idősebb villa­mosvezetőket jobban kímélték, nem tették a 10-es vonalára télen, amikor a vezetőnek halinacsizmában és 9 ki­logrammot nyomó bundában kellett dolgozni és még sokszor így is más kollégáknak kellett segíteni kiszállni a vezetőállásból a végállomáson, mert a nagy hidegben szinte odafagytak az ülésbe. Hogy mi a halinacsizma? El­képzelhető, hogy egy-két olvasónk tudja? Ma már szinte elképzelhetet­len, hogy a japán gésa-cipőre emlé­keztető, 10 centiméteres tömör fa­talp volt a csizmán, rajta vastag posz­tó anyag, amiben a mozgás meglehe­tősen nehézkes volt.-Volt, hogy be kellett kiabálnom az utasokhoz, hogy mindenki húzza le a fejét! - meséli Erzsiké. - Mert­hogy a Váci úton rengeteg lovaskocsi járt. A lovak, mivel nem szoktak hoz­zá a forgalomhoz, sokszor megijedtek a villamos hangjától, megbokrosod­tak. Ha pedig a ló elszabadult, tört, zúzott, volt, hogy betörte a villamos oldalüvegét. No, ezért kellett lehúzni mindenkinek a fejét, nehogy valaki­nek baja essék. Erre külön felhívták a figyelmünket az oktatás során. Olyan is volt, hogy egy másik vonalon men­tem a villamossal, ahol vitték a cirku­szosok a tevéket az úton, hirtelen az egyik teve megrémült, vagy ki tudja, mi történt vele, megharapta az őt ve­zető hajcsár fejét. Nem állhattunk meg, rémülten mentük tovább.- Megyeren volt egy lőszerraktár is, ami felrobbant. Majd amikor azt le­rombolták, elektronikai gyárat épí­tettek a helyén. A helytörténeti inté­zetet is megkerestem sok helyi érde­kességgel kapcsolatban, hiszen amel­lett, hogy erre vezettem villamost, év­tizedekig éltem Megyeren, most is Új­pesten élek. Sok mindent láttam és tapasztaltam, ami érdekes lehet a mai nemzedékek számára. Megtudtuk Erzsikétől, hogy az Új­pesti Temetőben is dolgoztak gyász­huszárok, akik a koporsót szállító lovaskocsi bakján ültek. Oly sok ér­dekességet mesélt nekünk Erzsiké, hogy történeteivel a későbbiekben még találkozhatnak akár helytörté­neti rovatunkban is. - T. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom