Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-11-19 / 44. szám

Közélet Újpesten senki nem marad magára N éhány nappal a Szociális Munkások Nap­ja után, november 17-én Újpesten is ün­nepségen találkoztak a szakma helyi kép­viselői. Az egybegyűlteket az Újpesti Polgár Cent­rum színháztermében Kása Antalné Erika, az Őszi Fény Integrált Gondozási Központ intézmény-egy­ség vezető helyettese köszöntötte. Ünnepi beszé­dében Radvánszki Edit, a Gondozási Központ veze­tője arra emlékeztetett, hogy 13 évvel ezelőtt azt a feladatot kapta, hogy tegye ismertté és elismertté a városrészben folyó szociális munkát. „Ez csak ve­letek sikerülhetett" - mondta a jelenlévőknek. Ma már más kerületekből ide jönnek tanulmányozni a szakmai munkát, ide fordulnak segítségért, ha vala­hol elakadnak. Az újpesti szociális munkásokat megkérdezik a törvényalkotók is, mielőtt döntések születnének, de - ami a legfontosabb -, a lakosság is elismeri az itt folyó áldozatos munkát. Hogy mindez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Szociális Munkások Napjának központi ünnepsé­gén, Keszthelyen, Molnár Ferencné, az Őszi Fény In­tegrált Gondozási Központjának időskorúak gon­dozóháza vezető gondozója Miniszteri Dicséretben részesült. Az újpesti ünnepségen az ünnepeltet Wintermantel Zsolt polgármester virágcsokorral, a kollégák nagy tapssal köszöntötték. Újpest polgármestere beszédében arra emlé­keztetett, hogy a mindennapi életünk telis tele van hétköznapi tragédiákkal - képzavarral élve ­hétköznapi katasztrófákkal. Az elszegényedők, a munkanékülivé válók, a tartós betegséggel küdők, az idős korukra magukra maradó embertársaink a szocális munkásokra számíthatnak, akik évről-év- re egyre több problémával szembesülnek. Hét­köznapi hősök ők, akik a legkilátástalabb pillana­tokban sem adják föl hitüket, helytállnak. Köszö­netét mondunk ezért. Az ünnep üzenete az is: hogy az újpesti közösség senkit sem hagy magá­ra - jelentette ki Wintermantel Zsolt. (zelei) Harminchárom éve a gyermekvédelemben-Véletlenül kerültem a gyermekvé­delembe harminchárom évvel ez­előtt - mondja Berkó Márta, a Haj­nal utcai Gyermekek Átmeneti Ott­honának vezetője. A tanári katedrát hagyta ott a Vácdukai Gyermekott­hon vezetői megbízatásáért. Nem is tudtam akkor, hogy milyen feladatra vállalkozom. A szakmai előmenete­lem is fordítva alakult, mint a meg­szokott. Először egy nagy intézmény vezetője lettem, akkor még tapasz­talatok nélkül. Később jártam végig a gyermekvédelem különböző szint­jeit. Itt, a Hajnal utcában már min­denfajta feladatot el kell látni. Ha a mai tapasztalatommal visszagondo­lok Vácdukára, sok mindent más­ként csinálnék. Onnan - az intéz­mény megszűnte miatt - Veresegy­házára kerültem. Ott egy szép, új otthont építettünk föl, korszerű fel­szereléssel. Akkor folytak a szakmá­ban azok a viták, hogy nagy intéz­ményekben, vagy lakásotthonokban és nevelőszülőknél kell-e elhelyezni a gondozott gyerekeket. A veresegy­házi intézmény fenntartója úgy dön­tött, bezárja az otthont és az értékes épületet eladja. Kétezerben pályázati pénzből újí­totta fel az önkormányzat ezt az épületet és én is pályázat útján ke­rültem ide. Az oktatás-nevelési pe­dagógiai munkájából hozzám min­dig a nevelés állt közelebb, így vá­lasztottam a gyermekvédelmet - ka­nyarodott vissza Márta a kezdetek­hez. Tanári diplomájának megszer­zése után szociálpedagógiát tanult. Márta Gödről jár be az otthonba. Nyáron mindössze húsz perc a vona­tút, igaz, télen vannak késések, de már megszokta az utazást. Egy felnőtt lánya van, aki most szerzi meg a má­sodik diplomáját. A családban örök­lődött a tanulás szeretete. (z. b.) Tisztelt Lakosság! A Bp., IV. kér., Jókai 1. szám alatti gyermek­fogászati rendelés 2010. NOVEMBER 15-ÉN MEGSZŰNT! 2010. november 15-22-ig rendelés csak a Bp., IV. kér.. Galopp u. 6. szám alatti Gyermekfogászati rendelőben történik. December 2-től a Galopp utcai Gyermekfogászat is megszűnik. December 6-tól az egész IV. kerület gyermek­fogászati ellátása a Bp., IV. kér., Király u 9. I. emeleti új Gyermekfogászati ren­delőben történik. Újpest SZEI Empátiával az idősekért Kislánykorában vonzotta az egyenruha. Úgy gondol­ta, édesapja. Morvái Gyula után (akit aktív korában nagyon sokan ismertek Újpesten) ő is rendőr lesz - emlékszik vissza a gyermekkorára Ultsch Leventéné Katalin, aki az Őszi Fény Integrált Gondozási Központban mentálhigiénés csoportvezető. Annak ellenére, hogy rendőr szeretett volna lenni, a Ka­nizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában tanult tovább, és a gyakorlatok során fokozatosan megváltozott az elképzelése a szakmai jövőjéről. Az érettségi után pár hónapig egy kórházban dolgozott, de ott nem érezte jól magát, s hamarosan váltott: 1996-ban az újpesti szociális hálózathoz szerződött, s mostanáig idősekkel foglalkozik. Előbb az idősek klubjában volt klub-gondozónő. Az intéz­ménynél 2008-ban indult időskorúak gondozóházában mentálhigiénés munkatárs lett, majd csoportvezető. Katalin azt vallja, hogy az el­látottakért mindent meg kell tenni, s ebbe ő azt is beleérti, hogy tovább képezze magát. Előbb egy felsőkategóriás kép­zésben vett részt, ahol szociá­lis gondozó és szervező lett, majd a Szegedi Tudomány- egyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán szociális munkás diplomát szer­zett. Meggyőződése, hogy a több tudással az ellátottaknak és - ha igénylik - a munkatársainak is segítségére lehet. Ezért a tanulás terén még további tervei is vannak - árul­ta el sokat sejtető mosollyal az arcán. Ennyi év gyakorlattal a háta mögött visszagondolva gyermekkori tervére, nem bánta meg, hogy nem követte az édesapját és mégsem hú­zott egyenruhát. Mint mondja, a bűnüldözésben inkább hátráltatta volna az empatikus képessége, aminek viszont az időskorúak gyámolítása során nagy hasznát veszi. - Z. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom