Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-11-12 / 43. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 2010. november 12.

Mozaik

Szárazföldi élmények a Bongo Kids Clubban

Egy nagyra nőtt kismajom, Bongo invitálta a sajtó képviselőit a Ramada Resort Aquaworld szálloda és élmény- fürdőben, hogy vágjuk át együtt a játszóház avatási szalagját. A játékok tesztelését megtették nálunk szakava- tottabbak: a Fóti Gyermekváros és a közeli Homoktövis óvoda kicsinyei, akik örömmel éltek a lehetőséggel.

Bongo Kids Klub nevet kapta a szálloda és az Aquapark új, október 22-én megnyílt, négycsillagos - szárazföldi - gyermekbirodalma. A megálmodók szándékosan kerestek a hazai és a külföldi vendégek számára egyaránt jól csengő és könnyen

Hajdanoló

Pacalnap

Gyermekkoromban különös marhák növekedtek a tejjel-mézzel folyó magyar pampákon. Nem volt gyomruk tudniillik. Mással ugyanis nemigen volt magyarázható, hogy rostélyost, felsált, hátszint még csak-csak lehetett vásárolni azokban az időkben, pacalt szinte sohasem. Nyílván emiatt van, hogy az én nemzedékem férfitagjainak pacalt enni ma is igazi ünnepet jelent. (Speciális ünnepet, mely után ki kell hívni a körzeti orvost.) Hogy a pacal szó számomra ma is a legszebb magyar szavak egyike - még ha elsőre nem is látszik rajta. Ha meghallom, ma is összefut a nyál a számban, és bajnoki ünneplések meg nyári pancsolások jutnak az eszembe először. Azért tudniillik, mert ha az újpesti futballcsapat, mely akkoriban Dózsa György nevét viselte, bajnokságot nyert, az Árpád úti baráti kör-helyiségben (mely étteremként is működött) a törzsszurkolók jegyre ehették a pacalpörköltet, miközben az aranylábú gyerekekre üríthették poharaikat. Magam, mint törzsszurkoló-fióka, a tunkolásban és a málnaszörpivásban voltam erősen érdekelt. És volt még pacal időnként a Tungsram-strandon is, a csónakház fölötti étteremben. Minthogy felmenőim közül igen sokan dolgoztak a lámpagyárban, voltak bizonyos előjogaink: szezononként egyszer-kétszer ez valódi pacalban manifesztálódott. Amikor a boldogság definícióján töröm a fejem (megesik ez velem néha, mit tagadjam), előbb-utóbb eszembe

megjegyezhető nevet. Bongo-nak ugyanis nagy szerepe lehet abban, hogy a fiatal szálloda, fiatal gárdája további élményeket nyújtson látogatóinak. Nem titkolják, a játszóház azért létesült- tudtuk megjuhász Szabolcstól, az élményfürdő igazgatójától, hogy a szálloda és élményfürdő együttese mihamarabb Budapest és Közép-Magyarország kiemelkedő gyermek- és családbarát együttesévé váljon. A környékbeli szállodák, aquaparkok között a Ramada Resort Aquaworld az átlagosnál nagyobb figyelmet fordított eddig is a legifjabb vendégekre. A kisbabával, kisgyermekkel érkezőkre. A most megnyílt játszóházban - méltányos térítési díj ellenében - szakképzett személyzet felügyelete mellett tölthetik az időt a gyermekek. Miközben a felnőttek zavartalanul étkezhetnek, avagy éppen a szálloda szolgáltatásait vehetik igénybe. A kalandos játékbirodalomban a piciket totyogó várja, a nagyobbakat kétszintes játszóház. A biztonság, mint fő szempont, a játszóelemek kiválasztásában, majd összeszerelésében lényeges szempont volt. A teljes szálloda és élményfürdő rendelkezik TÜV minősítéssel, amely a játszóházra is kiterjed. A belső szabályzat pedig biztosítja a gyermekvilág napi, heti-, havi biztonsági felülvizsgálatát. - B. K

jutnak ezek a Duna-parti nyarak, az izzadt testek, a klórszag és a pacalillat különös keveréke - valaha ilyesmi jelentette a boldogságot.

Persze az igazi a hazai pacal volt. Egyetlen kezemen meg tudom számolni, hányszor esett meg velem a hazai pacal, de azért - két-három évenként egyszer - megesett. Az úgy kezdődött, hogy kedden délelőtt futótűzként elterjedt a hír a Kossuth utcában: pacal érkezett a sarki henteshez. (A sarki hentes az Árpád út és a Kiss József utca sarkán volt fellelhető, innen a neve - nem mintha össze lehetett volna keverni más hentesekkel, hiszen a környéken nem volt másik.) Akkor az asszonyok, bármit csináltak is éppen, otthagytak csapot-papot, cekkert és pénztárcát ragadtak, és iszkoltak a sarki hentes irányába. Ahol persze hosszú sor kígyózott már. Tímár úr, a derék mészáros épp ezért korlátozott mértékben szolgálta csak ki az igényeket (egy kg volt a felső határ, ha jól emlékszem), és nem lehetett tekintettel arra, a marhagyomornak mely részei esnek bárdja alá. (Akik ismerik a pacal természetét, tudják, nem mindegy, a nehezen puhuló, vastag és rágós felső bendőrész vagy a vékonyabb alsó kerül birtokunkba.) Akinek jutott a mannából, boldogan sietett haza, akinek nem, vett egy kis rántani való csontot, mégse menjen üres kézzel.

Nálunk, a Kossuth utca negyvenkilencben, fejlett demokrácia működött. Hat lakás volt a házban, és a hat háziasszony (kik évtizedeket töltöttek egymás mellett, megéltek együtt jót és rosszat) szépen megosztozott mindenen, amit a hiánygazdaság nehéz körülményei között meg tudtak szerezni. Ebből pedig az következett, hogy ha pacal érkezett a házba, abból mindenkinek jutott. Amiből meg értelemszerűen az jön, hogy mind a hat lakásban egyszerre főtt a pörkölt. A pacalfőzés akkoriban bizony erős lelket és rendíthetetlen orrot kívánt. Mai idők háziasszonyai, kik hófehérre tisztított müpacalokkal találják szemben magukat a piacokon, elképzelni se tudják, milyen infernális stációkon kellett keresztülmennie akkoriban egy marhagyomornak, hogy végül alkalmassá váljék a férfiak gyomrában való elhelyezkedésre. Elég legyen annyi, hogy ilyenkor minden ajtó és ablak nyitva volt a házban, és a férfiak felkérettek, hogy néhány órára messze távozzanak el a környékről is. Talán ebből következett, hogy azok a nők, akik valaha is főztek pacalt, soha nem voltak képesek enni belőle. A tápláléklánc tehát úgy rajzolható fel, hogy a férfiak szerették a pacalt, a nők pedig a férfiakat, és ebből lett végül a pörkölt.

Hanem, mikor elkészült, azok csodálatos pillanatok voltak. Minden asszonynak volt valami különös titka, az egyik többféle paprikával csinálta, a másik kétszer forrázta, a harmadik szódabikarbónával puhította, a negyedik fokhagymát is metélt a vöröshagyma mellé - elég az hozzá, hogy hatféle pacal készült egyszerre, és mindegyik csuda finom volt a maga módján. Onnan tudom, hogy szokásban volt az is, pacalnapon a férfiak kiültek a Filó bácsi filagó- riájába, és mindenki kapott egy tányérnyit minden asszony pacaljából. A nők meg állottak körben, kezüket kötényükbe tö- rölgetve, és várták az eredményt.

Jobbára döntetlenben állapodtunk meg. - JOLSVAI ANDRÁS