Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-02-08 / 5. szám
ÚJPESTI NAPLÓ IV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM, 2010. február 8. Mozaik 9 0 Luxusnyaralás Nyilván Önök is sóhajtozva nézik az újságok hirdetéseit, amelyben pár nap tökéletes nyugalmat és pihenést kínálnak viszonylag olcsón a szállodák. És ki ne vágyna pár nap kikapcsolódásra?! Igaz, általában még az akciós kínálatok esetében is mélyen a tárcánkba kell nyúlnunk, de mégis...Nos, volt, aki a családi üdülést másképp oldja meg. December 4-én egy hölgy K Kinga néven bejelentkezett a Ramada Hotelbe férjével és két kisgyermekével, kivett egy kényelmes lakosztályt, és igénybe vette a kapcsolt szolgáltatásokat is. Amikor a szállodai személyzet megpróbálta elkérni a szabályzat szerinti illetéket, átmeneti anyagi nehézségeikre hivatkozva odázták annak kifizetését távozásukig. Ez persze nem akadályozta meg a családot abban, hogy pihenés közben bátran használják a telefont és a minibárt. Miután „kipihenték" magukat, december 6-án - nyilván valamilyen Mikulás-ünnepségre sietvén - szó és fizetés nélkül továbbálltak a szállodából. A nyomozás jelenlegi állása szerint a következő történt: a bejelentkezéskor használt okmányokat még tavaly tavasszal lopták el egy szórakozóhelyen annak tulajdonosától, hogy azt felhasználva visszaélést követhessenek el - egyelőre - ismeretlen tettesek. Mi mégis azt javasoljuk, hogy ha pihenni, üdülni vágynak, válasszák inkább a legális utakat. Az elkövetők által okozott kár ugyanis 191 751 Ft volt - és még az is lehet, hogy a következő „üdülésüket" valamelyik büntetésvégrehajtási intézetben fogják tölteni emiatt... Kedves állandó és leendő véradóink! A Magyar Vöröskereszt MINDENKI számára nyilvános véradást szervez: Helyszínek és időpontok: Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház, 1042. Bp. István út 17-19: 2010. február 18. (csütörtök) 13-17 óráig; KFÁMK Közösségi Ház, 1046 Bp. Lóverseny tér 6.: 2010. február 23. (kedd) 15-18 óráig. Ha Ön egészséges, elmúlt 18 éves és még nem töltötte be 60 életévét, jöjjön el a véradásra. Nagyon fontos: hogy hozza magával személyi igazolványát, lakcím kártyáját, és TÁJ kártyáját. Segítségét előre is köszönjük beteg embertársaink nevében. Borbély Zoltán és hősi halált halt Bajtársaink emlékére rendezett I. ORSZÄGOS R£iftlJ3$RSÉGI VÉRADÓiáAÍf Helyszín: BRFK-ORFK Központi épülete 1139 Budapest, Teve utca 4-6. Időpont: 2010. február 11. 9-16 óra között. Hajdanoló 13.- Jolsvai András rovata Lefelé a lejtőn A Kossuth utca mindkét végén erőteljesen lejtett: ott, ahol belefutott a Deák utcába meg a Petőfi-szoborba, meg ott, ahol mi laktunk. Éppen a házunk előtt kezdődött az utca egyenletes süllyedése, s tartott egészen a Szilágyi utcai buszvégállomásig. (Gyűjtőknek: Kossuth utca negyvenkilenc, ma egy tízemeletes panelmonstrum áll a helyén, amelyet úgy tudunk rekonstruálni, hogy elszámolunk a hetedik fáig a Kiss József utca felől - az a fa állott a kapunknál éppen.) Mások ebben (ti. az utca süllyedésében) nyilván valamifajta szimbólumot látnának, mi, Kossuth utcai srácok egyszerű ródlipályát láttunk benne. (Telente: mert nyáron például görkorcsolyapálya volt - ha ez a kis rovat megéli a nyarat, elmesélem majd úgy is.) Ha elég hó esett (akkoriban minden télen esett elég hó, és az úttesten szépen meg is maradt - semmi nem zavarhatta meg regnálását), hamar a szánkóké lett a főszerep. Szánkója persze minden fiúnak volt a környéken, volt, ugye, először is az állami egyenszánkó, fa vázzal és redőnygurtnival kombinálva, erősségéről csak annyit, hogy egy könnyű szembeszél képes volt darabokra törni - viszont minden sportboltban kapható volt, ott állt a gyűrühinta meg a kéziexpander mellett a bejáratnál, és az ára is kedvezőnek volt mondható. Aztán volt a többi. Örökölt, átalakított, szerelt, buherált, volt ott ezerféle szerkezet, s mindenki a magáét tartotta a legjobbnak. Persze, voltak határesetek is: a Wendl Laci például télre leszerelte a gágyéjáról a csapá- gyokat, s helyükre két vassínt illesztett - ment is vele, mint a veszedelem. (Pontosabban, mint egy felturbózott mosóteknő: távolról leginkább arra hajazott az egész szerkezet.) A nagyobbik Antosnak meg valami kormányszerkezet volt a szánkóján, azzal rángatta jobbra-balra az egészet, és ezért rögtön bobnak nevezte a ródliját. (Kevés sikerrel: őbe- lőle lett csak Bob herceg ebből az alkalomból, melyet elnyújtott hangon, csúfolódva illett kiejteni.) Az enyém egy böhömnagy vasszánkó volt, keményfa üléssel, kétélű sínekkel. Hárman hozták föl a pincéből, olyan nehéz volt, egy hektó kro- mofág kellett, hogy lemarassam róla a tavalyi rozsdát, vízszintes talajon nem is lehetett megmozdítani, de ha elindult a lejtőn, a jóisten se állította meg többé. (Nem is volt ilyen szándék.) Imádtam száguldani rajta, különösen, ha az élményt megoszthattam valami sikoltozó kiscsajjal, ezzel érve el az optimális súlyeloszlást. Akkoriban az volt a munkamegosztás, hogy a lányoknak nem volt szánkójuk - vagy ha igen, nem sokáig - viszont hosszú copfjuk volt, mely vidáman repült utánuk a levegőben a lesiklás alkalmával. Nőügyben egyébként két élesen szembenálló nézet csapott össze minden télen. Az egyik szerint a nőnek a szánkó elején, a másik szerint a végén kellett elhelyezkednie. (Voltak érvek mindkét irányban - elég csak a kapaszkodási technikák és a copfok röppályája közötti összefüggésekre utalnom.) De olyan nézet nem akadt, mely a nők szánkóviselését (a szánkók nőviselését?) kétségbe vonta volna. Versenyeztünk is, persze, megállás nélkül. Volt gyorsasági és távolsági verseny: dicsekvés nélkül mondom, mindkettőben derekasan megálltam a helyem. Előbbinél ráfeküdtem a szánra, fejemet befúrtam a hóba szinte - ezzel is csökkentve a légellenállást - és csak leheletfinoman értem a cipőmmel a földhöz, ha muszáj volt. A másodiknál büszkén ült az ember, a kéz hátul, a lábak elöl, a versenyző erőteljes mozdulatokkal irányította magát az ideális ívre. S ha minden összejött, csak azért kellett imádkozni, hogy ne jöjjön autó a keresztutcából, mert akkor nemcsak a rekord lett oda, hanem sokszor a szánkó is.-JOLSVAI ANDRÁS
