Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-08-23 / 31. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 2010. augusztus 23. Közélet Ismét új játszóteret adtak át A játszóterek igazán fontosak, talán ezért is van, hogy sorozatban adja át az önkormányzat a felújított helyeket. Az elmúlt hét elején dr. Trippon Norbert alpolgármester köszöntötte a több száz érdeklődőt az uniós szabványoknak tökéletesen megfelelő káposztásmegyeri játszótéren. A gyerekek azonnal birtokba vették a játékokat. A Sárpatak utca és a Megyeri út kereszteződésében igazán szép játszóteret alakítottak ki. Pontosabban pár száz méterrel beljebb, az emeletes lakóházakkal körülvett téren adta át a gyerekeknek és a szülőknek a teret az alpolgármester. A rövid, lényegre törő beszédében dr. Trippon Norbert elsőként a gyerekeket köszöntötte, majd örömének adott hangot, hogy ennyire sokan eljöttek az ünnepségre.- Nagyon örülünk, hogy ismét szép játszóteret adhatunk át - mondta az alpolgármester. - Tizenkilenc játszóteret újítottunk fel, építettünk át az elmúlt időszakban, ami szerintem nem lebecsülendő. Az önkormányzat évente több mint egy tucat játszóteret varázsol újjá úgy, hogy ügyelünk a biztonsági szabályokra, a gyereket védő gumiburkolatokra. Ez a játszótér került a sorra. Ahogy elnézem, a használókban nem szűkölködünk. A beruházás 14 millió forintba került. A mászóvár és hinták is minden igényt kielégítenek. Azt kívánom, hogy a gyerekek, a szülők, a nagymamák is jól érezzék magukat a játszótéren. És, ahogy lenni szokott, hivatalosan is átvágták a szalagot. A párnát és a rajta lévő ollót Kőházy-Koós Anna tartotta. Végül a szalagot a csöppnyi Réka helyett az anyja, Kovács Zsuzsanna vágta át. Ezek után, az ünnepséggel nem törődve, átvették a gyerekek a játszóteret. Zsibongott a tér, mindenki boldog volt. Jöhet majd a következő felújított játszótér.-Á. T. A mi játszóterünk! Ma egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk: FELÚJÍTJÁK A JÁTSZÓTERÜNKET! :-) Ez azért nagyon izgalmas és jó hír, mert ez a játszó tőlünk mindössze két sarokra van, egy gyönyörű kertvárosi, árnyas téren, a Gyulai téren fekszik. Mikor Emma még a pocakomban volt, sokat jártunk ki ide Ádival, de néhány héttel Emma születése előtt elvitték a csúszdát, és felszedték a gumilapokat a hinta alól. Gondoltam, biztosan felújítják, örültem is magamban, hogy a lehető legjobbkor. Időközben megszületett Emma, és mi kicsit elmaradoztunk. Aztán ahogy Emma kissé megerősödött, ismét ellátogattunk ide. Döbbenten tapasztaltuk, hogy pontosan úgy áll a tér, ahogy a szülés előtt utoljára láttuk. A csúszda nem lett meg, a hinta alatt csak kavicsos homok van. Csupán a homokozó és a favár maradt meg, no meg a városi kertészet gondoskodott a fák-bokrok időközönkénti visszametszéséről, eltakarításáról. Mindent összevetve egy klassz kis liget maradt... játékok nélkül:( A gyerekek és anyukáik pedig velünk együtt szépen elmaradoztak, találtak másik játszóteret, ahol kedvükre csúszhatnak-mászhatnak-hin- tázhatnak a csemeték. Az Újpesti Naplóban mindig böngészem a felújításokról szóló híreket, év elején találtam is egy cikket, ami a kerületi játszótér-felújítási programról szól a 2010-es évre. A mi játszónk nem volt benne!:-( Há- borogtam is miatta eleget, mindig • elhatároztam, hogy írok a Naplónak, de ez a lelkesedés lelohadt, aztán pedig mi is átszoktunk egy kissé messzebbi, de felújított játszótérre a lakótelep közelében. Itt nagyon klassz játékok vannak, csak egy hibája van a térnek: meleg! Árnyék csak elvétve található, és azok sem a játékok felett. Mostani sétánkon nem volt túl nagy kedvem messzire menni, gondoltam, ebéd előtt kisétálunk' ide a térre, hintázunk egyet, meg homokozunk, aztán hazajövünk. De a séta olyan jól sikerült, hogy alig bírtam a csemetéket hazaterelni. Az új csúszda egy igen klassz mászókás kisházzal van egybekötve, amit Ádi egy Zsófi nevű, vele egykorú, roppant helyes kislánnyal rögtön el is foglalt. Emma is hamar ráérzett a csúszdázás örömére, és arra, hogy honnan tud kis segítséggel könnyen felmászni, a lecsúszáshoz pedig már egyáltalán nincs is rám szüksége. így mindhárman nagyon jól éreztük magunkat. Míg Ádi és Emma Zsófival uralták a mászókát, én egy nagyon kellemes beszélgetést folytattam Zsófi nagymamájával, aki hozzám hasonló lelkesedéssel hozta ki kisunokáját a térre. Másfél év telt el azóta, hogy rendszeres látogatói voltunk ennek a játszótérnek. Régi arcokkal még nem találkoztam, azt gondolom, kis időnek el kell telnie, hogy mindenki újra felfedezze ezt a csodát, de remélem, hamarosan ismét gyerekzsivajtól zeng a mi kis kedves, parkos játszóterünk! Addig is mi adjuk az alaphangot, és szurkolunk, hogy mielőbb elkészüljön teljesen a tér! Üdvözlettel: Pálmai Halla Krisztina
