Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-08-02 / 29. szám

ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 2 9. SZÁM, 2010. augusztus 2.

I n térj ú

Emberfaragó időkről olvasmányosan

Mire írásunkat az Újpesti Naplóban közreadjuk, Fericsán Kálmán, Újpest Gyermekeiért díjjal kitüntetett, nyugállományban lévő tanár legújabb könyvét is leszállítja a nyomda. Az Emberfaragó idők című kötet olyan dokumentumok gyűjteménye, amelyek rávilágítanak Újpest közoktatására és szakoktatására is. A könyv - amely az újpesti önkormányzat támogatásával jelent meg - több száz évre visszatekintve 1952-ig tár elénk ismereteket.- Önt testnevelő tanárként, kosárlabda-, vagy labdarúgó-edzőként ismerik, olyannak, akinek lételeme a mozgás. Hogyan lehetett rábírni arra, hogy egy könyv érdekében 10 éven keresztül a levéltárakat, könyvtárakat bújja?- A mozgást, a sportot több alkalommal sikeresen ötvöztem már a helytörténeti kutató munkával, rendszeresen publikálok helytörténeti témájú tanulmányokat, jelent meg könyvem, és az Újpest Lexikon sport-szakszerkesztője voltam. Amikor levéltárban kutatok, soha nem figyelem az idő múlását. Néhány éve, amióta nyugdíjas vagyok, ennek a hobbinak szinte korlátlanul hódolhatok. Korábban, amikor még tanítottam, az iskolai szünetekben értem rá igazán.- Hogyan született a közoktatást és a szakoktatást elemző könyv ötlete?- Először nem könyvben gondolkodtam, hanem egy korábbi kötelezettség, a szakdolgozat írása motivált.

Csak akkor merült fel a kötetbe rendezés ötlete, amikor már egyre több dokumentum fordult meg a kezem között. Olyan volt, mint egy izgalmas kaland, egyre több és több érdekességet fedeztem fel. Ekkor gondoltam, hogy talán más számára is érdekes lehet egy olyan kortörténet, amelyről szinte mindenkinek van - ha másként nem, a felmenőin keresztül - némi fogalma, de korántsem mindenre kiterjedő ismeretanyaga.- Milyen szakdolgozathoz keresett, kutatott?-Jómagam 1970-ben végeztem a pécsi Tanárképző Főiskolán biológiatestnevelés szakon, a későbbiekben a Munkásotthon utcai Általános Iskolában a testnevelés tagozaton, majd a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolában tanítottam, ahonnan nyugdíjba vonultam. A Faipariban például egy időben filozófiát is tanítottam. Úgy adódott, hogy nem sokkal a rendszerváltozás után, tanárként egy adminisztrációs malőr okán hátrányosan érintő besorolásba kerültem, hiába volt diplomám és több edzői oklevelem. Akkor döntöttem el, dacból, hogy egyetemen még egy diplomát szerzek. Jó ötletnek tűnt a Pécsi Tudományegyetem pedagógiai szaka. Azt hittem, „laza" évek köszöntenek rám. Tévedtem, soha ennyit tanulnom, olvasnom nem kellett, mint ez alatt a 3 év alatt, amíg pedagógiát tanultam. De nem bánom, mert ma ennek az eredményét élvezem. A diploma- munkám elkészítéséhez levéltári kutatómunkát végeztem, és milyen a véletlen: az első alkalommal Trefort

Ágoston miniszter azon levele akadt a kezembe, amely az újpesti faipari képzés megteremtéséről intézkedett. Szinte szíven ütött a múlt. Eldőlt az is, hogy Herczeg Etelka, a Levéltár korábbi igazgatója segítségével a faipar újpesti múltját próbálom feldolgozni.- Önnek asztalos felmenői is vannak, hajói tudom?- Valóban, a Fericsánok az asztalos szakmát nemcsak itt művelték, hanem Újpesten is sajátították el. Ez eggyel több indok volt a kutatómunkára.- És elkészült a szakdolgozat is.- Igen, s annak felhasználásával később két, szerény kiállítású könyv került ki a kezemből. „Az ősi fának ága-bora. A középszintű iparoktatási szervezet kialakulása és fejlődése Magyarországon", illetve a „Tanító- mesterek, mestertanítók" címűek. Könyveim azt a vonulatot elemzik Mária Terézia idejétől Trefort Ágostonig, amely során a fővárosi és helyi, újpesti indíttatás - vagyis az idők folyamán Újpetre helyezett Budai Ta- nítóképezde tanműhelye (1895) és Trefort Ágoston által 1883-ban létrehozott Budapesti Állami Középipartanoda eggyé vált. A Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola fennállásának 125. évfordulóját tavaly ünnepelte a szakma és az oktatási ágazat is.- Akár az alkotó is megpihenhet.- Először én is úgy gondoltam, de tapasztaltam, hogy sokkal több a fel nem használt jegyzetem, dokumentumom és a kijegyzetelt irodalom, mint amit korábban kötetekbe rendeztem. Sajnáltam volna, ha ez a rengeteg információ kárba veszne. Egy olyan koncepció mentén rendeztem és folytattam a kutatást, amely nemcsak a közoktatás dokumentumait elemzi, hanem történelmi múltba helyezve egyúttal kronológiai vetületet is ad. Nagy élményt jelentett felfedezni, mi minden segítette Újpestet az elmúlt század fordulóján, hogy az ország 4. iparvárosa legyen. A könyv kitekintő abban a tekintetben is, hogy a Károlyi István gróf által 1840-ben kiadott alapító levél, amely iparszabadságot adott a betelepülőknek egyfajta alapkővé vált az idők folyamán és nemcsak a kialakuló iparban, hanem az oktatásban is. Egyébként gróf Károlyi László írta a könyvem előszavát.- így egy újabb kutatómunka vett kezdetét.- Persze a dokumentumok rendezése a kutatás folytatását is megkívánta, majd 10 év elteltével felvetődött a könyvbe rendezés igénye is. Ebben nagyon sokan támogattak: az Pécsi Tudományegyetemen egykori tanárom, Kéri Katalin az első, akinek segítsége nélkül a könyvem nem jöhetett volna létre. A következő nagy segítőm Várnagy Elemér volt, aki a nappali és a levelező tagozaton is tanított. Szöllősy Marianne pedig a helyi adatok tömegében és a fotók felhasználásának a lehetőségével tett sokat a megjelenés érdekében. A Várnagy-Szöllősy páros lett a könyv lektora. A Fővárosi Levéltár nyugalmazott vezetőjének, Herczeg Etelkának a könyv megjelenését köszönhetem. A kötetet neki ajánlom - megjelenését sajnos már nem érhette meg. Számtalan újpesti barátom olvasott bele a könyv egy-egy fejezetébe, mondta el véleményét, hívta fel figyelmemet egy-egy apró, de annál bosszantóbb pontatlanságra. Megtisztelő számomra, hogy Derce Tamás polgármester úr a kéziratot az első betűtől az utolsóig elolvasta, majd zárszót írt a könyvhöz, és az önkormányzat egymillió forintos támogatása lehetővé tette a könyv kinyomtatását is. Ezen felül 88 újpesti anyagilag is támogatta a könyv megjelenését, nevüket nyomtatásban is felsoroljuk. Hálás vagyok a feleségemnek, aki nemcsak tudomásul vette ezt a szenvedélyt, hanem segített is a feldolgozásban. A könyv a Helytörténeti Gyűjteményben vásárolható majd meg.- Ilyen nagy munka után gondolom egy-két helytörténeti tanulmány megírása jelenti majd a pihenést.- Foglalkoztat már két nagyobb lélegzetű dolog. Életek és iskolák a munkacíme egy következő munkának, amely 1600-tól 1900-ig ölelné fel azoknak a neveléstudoroknak, filozófusoknak az életrajzát, akik a gyerekek értelmi fejlődésben, a testi nevelésben és a fizikai munkára tanításban a nevelés-oktatásban élen jártak. Még mindig foglalkoztat az újpesti iskolatörténet, és egykori munkahelyem, a Faipari szakközép- iskola története is. Hiszen az iskola történetének kutatásában még mindig csak az alapításig jutottam el...- BANGHA KATALIN