Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-07-19 / 28. szám
Emlékezés Auswitz áldozataira Főhajtás és figyelmeztetés a mai kor politikusainak Július 9-én a holokauszt újpesti áldozataira emlékezett az önkor' mányzat. Immár ötödik esztendeje, hogy a megemlékezés színhelye a Mártírok útja 58. szám alatti ház falán elhelyezett emléktábla, amely húszezer újpestinek állít emléket. Az emléknapon az önkormányzat rendelete alapján fekete zászlóba öltöznek a városrész középületei. Dr. Derce Tamás polgármesterrel a kollektív emlékezetről, a ma élők felelősségről egyaránt beszélgettünk. Öt évvel ezelőtt alkotott rendeletet az ön- kormányzat arról, gyásznap emlékeztessen a holokauszt újpesti áldozataira. Mi volt a motiváció?- A rendszerváltozás óta az önkormányzat számtalan alkalommal törlesztett a korábbi évtizedek adósságaiból. Ezek sorába a kegyeletes események, emlékhelyek létrehozása is beleértendő, hiszen mindez a kollektív emlékezet megőrzésére ad lehetőséget. Talán az olvasók is emlékeznek arra, milyen megnyugvás követte a korábban közadakozásból épült, a hetvenes években eldózerolt, majd az önkormányzat által emelt első világ- háborús emlékmű létrejöttét, vagy a Megyeri temetőben helyet kapó II. világháborús emlékművet. Ezek kegyeletes helyek is, hiszen a háborúban elesetteknek nincs itthon sírhelyük. A második világégésnek nemcsak katonaáldozatai voltak, hanem származásuk és vallásuk miatt elhurcoltak is, akik ,,Emlékezni kell, ez természetes, és a túlélők kötelessége. A helytörténet-kutatást és a történészek által végzett kutatásokat ma is ösztönözni és folytatni kell a haláltáborokban vesztek oda. Férfiak, nők, gyerekek, húszezren újpestiek. Újpesten 1944 júliusában kezdődtek a deportálások. Mennyire ismerik az újpestiek a történelemnek ezt az időszakát, őrzik-e az emlékeket?-Mint olyan sok mindenről, erről is kevesen tudnak. Sokáig nem volt köztudott, hogy hány újpesti zsidót vittek el Auswitzba. Azok, akik már akkor is a város központjában éltek, hallottak vagy láttak valamit az Apolló-ház, a későbbi Fény mozi épületében történekről, a nyilas-házról. Ám ezek az események a politika szintjére süllyedtek azzal, hogy az uralkodó rendszer kizárólagosan a fasizmus elleni harc küzdelmeiként vetítette elénk. Ez pedig az elmúlt rendszer létjogosultságát támasztotta alá. Az emlékezet ilyenforma táplálása pedig a Rákosi- és a Kádár-rendszer igazolására szolgált. Az újpesti zsidó hitközség feltárása alapján tudjuk, hogy húszezer újpesti veszett oda a deportálások nyomán. Gondoljunk bele: minden negyedik, ötödik honfitársunk! A július 11 -i gyásznap főhajtás az elhurcoltak emléke előtt, ami kötelességünk. Az áldozatok előtti főhajtás mellett felmerül bennünk, tudunk-e bővebbet az áldozatokról?- Emlékezni kell, ez természetes, és a túlélők kötelessége. A helytörténet-kutatást és a történészek által végzett kutatásokat ma is ösztönözni és folytatni kell. Az újpesti zsinagóga és emlékparkja közel teljes munkát végzett, amikor a korabeli közigazgatási rendszer dokumentumai alapján megbecsülte az áldozatokat, és kőbe véste nevüket. Amikor az áldozatokról szólunk, nemcsak polgártársainkra kell emlékeznünk, hanem arra is: Újpest a mai külső kerület az egyik legfejlettebb vidéki nagyváros volt a II. világháború idején is. Ez a rang azoknak a zsidó embereknek is köszönhető, akik munkájukkal hozzájárultak a város felvirágoztatásához. A szomszédos Rákospalota sem maradt ki a deportálásokból, olyan sok volt az áldozat, hogy a korábban önálló zsidó hitközséggel rendelkező településen ma sincs zsinagóga. Újpest utcáit járva felfedezhetjük a magánszemélyek által elhelyezett táblákat, utcaköveket is. A minap a Mária és a Petőfi utcák kereszteződésében fedeztem fel két, járdába süllyesztett táblácskát, amely Auswitzba hurcolt férfire és nőre emlékeztet. A késői emléket hagyónak azzal is szembesülnie kellett, hogy szeretteinek egykori háza sincs már meg. Az elmúlt hét sem volt mentesek a borzalmaktól, tárnak fel tömegsírokat...- Ezek megrendítő és megdöbbentő képsorok. Civilizált országokban mindenütt megemlékeznek a tömegmészárlások áldozatairól, kegyeletes emlékünnepségeken emelik fel szavukat a politikusok is a borzalmak ellen. Amikor több száz ember legyilkolásáról, a tömegsírok feltárásáról majd az újratemetésről érkeznek hírek, jogos a megrendültség. Újpestnek húszezer holokauszt áldozata van, rájuk nem emlékezni szégyen. Bennünk, politikusokban meg kell, hogy fogalmazódjon az a gondolat is, vajon egy közösség meg tudja-e védeni polgárait ilyen gonosztett ellen. 1944 júliusában erre nem volt képes. A középkor várfalai talán még alkalmasak voltak a védelemre. A modern kor kiszolgáltatottá tette az embereket, megfosztotta a védelem lehetőségétől. Szomorú tapasztalat, hogy a közösség már nem képes védelmet nyújtani a külső erőkkel szemben. Emlékeznünk azért is kell, hogy ezen változtatni lehessen és a mindenkori hatalom képes legyen az emberek védelmére, ne érjünk el a szakadékig. - B. K
