Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-01-25 / 3. szám
ÚJPESTI NAPLÓ IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM, 2010. január 25 Mozaik Plusz három nap a bérleteseknek Az elmúlt heti lapzártánkkor még javában tartott a BKV Zrt. dolgozóinak sztrájkja. Úgy tűnt, a kiszámíthatatlan tömegközlekedés még akár hetekig is akadályokat gördíthet a budapestiek elé. Nap mint nap érkeztek a hírek arról, hogy a szakszervezet és a cég vezetése próbál megegyezni, az álláspontok közelítenek egymás felé. Vasárnap este született meg végül a megállapodás a két fél között, amely szerint minden hónapban 6 ezer forintos melegétkeztetési utalványt kapnak a dolgozók, az egészség és magánnyugdíj-pénztári támogatásról sem kell lemondaniuk, hogy csak néhányat említsünk a megvalósult célok közül. A megállapodás nem veszélyezteti a BKV Zrt. üzleti tervét sem. A sztrájkoló szakszervezetek nem kérnek további béremelést, a bérek reálértékét veszik figyelembe, annak megőrzésére törekszenek. A sztrájkot a sztrájkbizottság felfüggesztette, beszüntetni akkor fogják, ha a tömegközlekedési vállalat összes szakszervezete aláírta az új kollektív szerződést. Sokáig találgatták a budapestiek, mivel is kárpótolja azokat a BKV Zrt., akiknek érvényes bérletük volt, ám nem tudtak mégsem közlekedni. Nos, most már ez sem talány, megszületett a hivatalos állásfoglalás, miszerint ha szerényen is, de kárpótolják az utasokat.- A BKV Zrt. jogi állásfoglalása alapján a sztrájkot vis maior-nak kell tekinteni. Ennek ellenére a BKV Zrt. menedzsmentje a tulajdonossal egyeztetve úgy döntött, hogy kompenzációt nyújt a megnehezült közlekedési lehetőségek miatt - áll a cég közleményében. Azt mondják, a járművek közel fele közlekedett, így a kétheti, havi és negyedéves bérletek érvényességét három nappal meghosszabbítják. A HÉV-bérletekre nem vonatkozik a hosszabbítás. A bérletszervényeken feltüntetett érvényesség három nappal automatikusan meghosszabbodik, ha a bérlet érvényes volt a sztrájk legalább egy napján. Ha a bérlet már lejárt a sztrájk ideje alatt, akkor kaphatnak kompenzációt, ha január 22-ig vásároltak új bérletszelvényt. Éves Budapest-bérletekre a három nap kompenzáció ellenértékét - a 2010. évi bérletár háromszor 1/365 részét - a 2011. évi bérlet vásárlásakor árkedvezményként biztosítja a BKV. A sztrájk időtartamára érvényesített egynapos, háromnapos, heti és családi jegyek a BKV Zrt. honlapján felsorolt húsz nagy csomóponti pénztár valamelyikében február 28-ig becserélhetők. Valentin napi üzeneteit küldje az Újpesti Naplóval! Jubileumra készülhetünk, a feljegyzések szerint mintegy tíz éve annak, hogy a kezdeti tanácstalanság múltával nálunk is meghonosodott, és mára már sokan ünnepként várják február 14- ét, Valentin, vagy Bálint... azaz a szerelemesek napját. Az elsősorban angolszász országokban honos hagyományok itthoni követői a vórös^ rózsa mellett csupa piros színű ajándékokkal; szívecskékkel, kabalafigurakkal, léggömbökké' fejezik ki ezen a napon azt. amit szavakba önteni olykor nehéz lenne. Mi most mégis ez utóbbira ösztönözzük olvasóinkat.’írjanak nekünk! Küldjék el legféltettebb titkaikat, szerelmes üzeneteiket az Újpesti Napló segítségévéi. A jeligés, vagy névvel ellátott üzeneteket 2010. február IC-ig íogadjuV. Postacímünk: Újpest: Napió, 1043 Budapest, Tavasz utca 4. (Ády’Entír? Művelődési Központ/ Küldjék el faxon: 785-0466, vagy e-maiíen: a szerkesz- toseg@ujpest media.nu címre. Kérjük írják ra a borítékra, illetve az üzenetre: Vaientm-nap. A VaSentin-nap: üzeneteket tartalmazó Újpesti Naptó február 15-én jelenik meg. Hajdanoló 12.- Jolsvai András rovata Fűtőszekrény M értem az időt: tegnap reggel két és fél percbe is beletellett, míg megfelelő meleget varázsoltam a lakásba - azért kellett hozzá ilyen hosszú idő, mert nem találtam a gyufaskatulyát, pedig a fürdőszobai falimelegítőm még ezen az elven működik. A konvektor, a Hérásított cserépkályha meg az olajradiátor egyetlen mozdulatomtól élni kezd, s ha tavaly megfogadtam volna a gázszerelők tanácsát, és beszereltetem az akciós cirkot, egy másodperc lenne csak az egész. Nagyapámnak mindez jó másfél órába került naponta. Azzal kezdődött, hogy hatkor végigjárta az eddigre már jéghideg lakást, és kisala- kozta a fűtőberendezéseket, a konyhai sparheltet, a kisszobai dobkályhát meg a nagyszobai kandallót. (Ha egészen pontosak lennénk, azt kellene mondanunk: azzal kezdődött, hogy valamikor a nyár végén megjött a tüzelő - a hasábfa, a német brikett, a lengyel lignit meg a Tüker- alágyújtós. Megállt a lovaskocsi a házunk előtt, és félmeztelen, szurtos emberek ugráltak le róla. Igaz, egyikük fennmaradt a platón, hogy hatalmas fonott kosarakba lapátolja a tüzelőt, a többiek pedig - egy bizonytalan működésű mérleg közbeiktatása után - váltókra vetettek egy üres lenvászon zsákot, arra jött a kosár, úgy cipelték el pinceablakunkig a szenet, fát. Ott aztán nagy porfelhőt kavarva lehajították az egészet a mélybe. Nagyapám még hetekig szortírozta odalent a dolgokat. Aztán naponta-kétnaponta lement, apróra vágta a fa egy részét, ovális szájú vaskannába gyűjtötte a szenet, és ezeket gondosan bekészítette a kályhák mellé. Hogy reggel erre már ne kelljen időt vesztegetnie.) A salakozás nagy körültekintést és figyelmet igényelt, hiszen a könnyű hamu, ha nem vigyázott az ember, beterítette a fél lakást. Nagyapám saját fejlesztésű kotrószerszámokat használt a kandallónál meg a dobkályhánál, mert a konyhai tűzhely pompás, kihúzható salaktartóval bírt, hóeséskor abból szórtuk fel nap mint nap az udvart egészen a kapuig. (Ott, a kapun túl szigorú hótakarítási kötelezettségei voltak a lakóknak, melyet a ház férfiai rotációs rendszerben láttak el.) Amikor a tisztítással végzett, következhetett a begyújtás. Mindhárom fűtőeszközünk másfajta eljárást igényelt, a sparhelt apró tűzifával indult - meg fidibusszá csavart újságpapírral, persze -, a dobkályha apró szénport szeretett, a kandallóba viszont egész komoly építményt kellett szerkeszteni. Az alágyújtóst fából készült sátor vette körül, s ha ez igazán lángra kapott, akkor jöhettek a nagyobb hasábok. Jól emlékszem azokra a hajnalokra, amikor felriadva nagyapám gondterhelt arcát láttam a kandallóba hajolva. Aztán meg azt, amikor teljes erejéből fújja a pislákoló tüzet, hogy csak el ne aludjon, mert akkor kezdheti az egészet elölről. És persze emlékszem a konyhai reggelekre, a barátságos, meleg sparhel- ton rántotta sült és mosdóvíz melegedett, de a tűzhely szélén mindig volt egy kis hely az én hurkapálcikára szerkesztett papírkígyómnak is, mely a felszálló meleg levegőtől egyenletesen forgott körbe-körbe. És emlékszem a nagyszobai, korán sötétedő délutánokra is. A kandallóban vígan pattogott a tűz, én pedig elételepedtem egy díszpárnára, és Cooper indiántörténeteit olvastam napestig. A kandalló tetején egy öntöttvas madár (egy öntöttsas) vigyázott rám, a peremen birsalma pirult - illata betöltötte az egész szobát, betöltötte az egész gyermekkoromat.-JOLSVAI ANDRÁS
