Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-05-03 / 17. szám

Közélet „Duna-bizottság" jöhet létre Panoráma és elrettentő valóság a kék Duna mentén Az elmúlt héten a Duna megkoszorúzásával kezdték meg az evezősök a tavaszi és nyári szezont. Az újpesti strandszezon nyitó az idén is elmaradt: a Tungi végleg bezárt. Nem volt mit kinyitni a napfürdőzők és vízimádók előtt. A dr. Derce Ta­más polgármesterrel készült interjúnknak még egy apropója van: a Duna-parti kerületek részvételével körvonalazódik egy bizottság, amely a remények szerint a folyam védelmét, fejlesztését tűzi zászlajára.- Kié a Duna, a Duna-part?- Mindannyiunké kellene, hogy legyen, ezért megdöbbentő szá­momra, hogy Angyalföldön, a Duna partján felépült lakópark magánte­rületnek jelezve tartja számon a há­zak előtt lévő partszakaszt. A víz mindenütt az élet jele. Erről mi, em­berek lassan elfeledkezünk, a termé­szet rendjét azonban az állatvilág­ban még megtaláljuk. A vízből ivó oroszlán közvetlen közelében az an­tilop is olthatja a szomját. Mások is megerősíthetik tapasztalatomat: ha a kutyáimat etetem, az élelemért egymással is képesek morgolódni. Mindegyiknek a másik tálja kellene. A víznél nincs ilyen, akár egy tálból is isznak. A víz az más, maga az élet, amihez mindegyiknek joga van.-A Duna-part kirándulóhely is egyben, nemcsak lakóhelyünk egy darabja. Óvjuk-e eléggé?- A folyam nemcsak a miénk, ma­gyaroké, budapestieké, sőt újpestie­ké. A Duna tíz országon halad át, mi­re a németországi forrásától a Feke­te-tengerbe ömlik, a világ legnem­zetközibb folyójának is nevezik. Több millió embernek jelent örö­met, és mi tagadás, gondot is. A Du­na vízszintjének utóbbi időszakban tapasztalható apadása, a vízjvilág pusztulása például a környezetvédő­ket is örökösen feladat elé állítja. Olyan természeti kincs, amit óvnunk kell és mindent megtenni azért, hogy unokáink legalább a lábukat jóérzéssel mártsák majd bele a nyári melegben. Tapasztaljuk: elképesztő mennyiségű szemét úszik le a folyón, csak papucsban gázolhatunk be akár bokáig is a folyóba, mert eldobott és eltörött sörösüvegek tömkelegé in­kább jelent veszélyt egészségünkre, nem a víz mikrobiológiai összetevői­től kell tartanunk.- Unokáink talán a lábujjukat mártják majd bele, miközben újpesti felmenőink a Duna- parti Lídóra jár­tak strandolni szabadidejükben. Csó­nakházak, evezősök sora volt a jel­lemző. Idáig jutottunk két emberöltő alatt?-A világ sokat változott, nem mindenben előnyére. Az újpesti Du­na-part sokak kirándulóhelye, strandja volt. Úgy gondolom, bár nőttek az igények, olcsó és élményt jelentő kirándulóhelyekre egyre na­gyobb szükség van most is. Egy ala­pos takarítás mindenütt jól jönne. Kordában kell tartani a környezetet felelőtlenül rombolókat, akik olajos hordót, gépkocsialkatrészt egyéb anyagot szemetet dobnak a Dunába. Szándékosan fogalmaztam így: a büntetés nem használ, sőt akta­számra vannak olyan levelezéseink, amelyben tudatos környezetrombo­lásról értesítjük az elkövetőt és a ha­tóságot, minden eredmény nélkül. > - jogos újra a kérdés: kié a Duna? -1991 késő telén, kora tavaszán, amikor a fővárosi és a kerületi ön- kormányzatok képviseletében a fő­városi törvényről egyeztettünk, ab­ban állapodtunk meg: a Duna fo­lyam és a hozzá tartozó szigetek, fél­szigetek a főváros tulajdonába kerül­nek. Ez ésszerű döntés volt, ha bele­gondolunk, például az árvízi helyzet, a védekezés miatt is, célszerű volt egy kézben tartani a rendelkezési jo­got.- A közvonalazódó, a Duna védel­mét szolgáló bizottság vélhetően nem is ezen kíván változtatni ugye?- A Duna-parti önkormányzatok összefogását valóban nem a rendel­kezési jog megváltoztatása a célja, hanem a már említett katasztrofális környezeti ártalmak kiszűrése. A Du- na-partot régóta fenyegeti budapes­ti szakaszán a kosz, a szemetes hor­dalék. Egy átfogó és mindenre kiter­jedő szabályozást kellene alkotni ar­ról, mit szabad és mit nem, mi a cé­lunk a folyam partjával. A terveket át és ki kell beszélni a lakossággal. Meggyőződésem, ha az angyalföldi­ekkel megvitatták volna évekkel ez­előtt, hogy a Népsziget hozzájuk tar­tozó szakaszát lebetonozzák-e, nem történhetett volna meg az a környe­zetrombolás, amelynek során nem fasor, hanem 2,5 méter sóderhegy nőtt ki, lezárva a partot és meg­szüntetve a horgászterület. Újpest népszigeti szakaszán ezt nem enged­tük. Az első lépés a rendbehozás, a második a tervezés, a szabályozás megalkotása kell, hogy legyen. A mi közvetlen környezetünkben találunk arra is jó példát, hogy a természetvé­delem alá eső ártéri erdő szomszéd­ságában ipari méretű szennyvíztisztí­tó is együtt élhet. Ugyanakkor van­nak Újpesten pusztuló öblök, elhaló és elporlandó - például hajógyári - üzemek, amelyek kis túlzással az ipa­ri forradalom kezdetét keltik fel kép­zeletünkben. A Tungsram strand fe­letti öböl kishajókikötője jó példa arra, hogy akik használják, rendsze­resen óvják, takarítják a Duna-par- tot. Ez is az egyezségünk alapja. Ter­veink szerint ezen a területen nyílna meg az önkormányzat horgászklub­ja. Tapasztalatok, vélemények egy­aránt ösztönözhetik a felállítandó „Duna-bizottság" tevékenységét, hi­szen a Duna folyam turisták ezreit is vonzza. Budapest világszép Duna- panorámája egyelőre a Parlament­ből, a Várból, a Duna-hidakból áll, de ami ezektől északra, vagy délre tárul a szemünk elé, az még messze nem látványosság, hanem az elbor- zasztó valóság. - B. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom