Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-01-18 / 2. szám
Múltidéző Aranykezű bútorasztalos Hagyaték a jelennek, az utókorért Bensőséges összejövetel volt január 14-én az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben: a jelenlévők Szegszárdi József bútorasztalos mester emlékét felelevenítendő gyűltek össze. A találkozó azonban több volt az emlékezésnél. Az 1994-ben elhunyt újpesti bútorasztalosnak 30 éven át volt társa Szabó Mária, aki az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményre hagyományozta a mester iratait, mesterlevelét, segédlevelét, okleveleit és a felmenők életéből megőrzött írásos emlékeket. S zegszárdi József asztalosmester közelgő 90- ik születésnapja, halálának évfordulója adta az apropót arra, hogy az írásos hagyaték most már végérvényesen a gyűjteménybe kerüljön és az ipartörténeti kiállítást gazdagítsa. Az asztalos műhely kellékei már a felszámoláskor a faipari szakközépiskolába kerültek. Az iratok feldolgozásához és a döntés kimondásához, hogy most legyen minden Újpestté, kellett egy kis idő. Mária asszony ennyi év távlatából is elérzékenyül, ha párja fényképére, a nagy becsben tartott oklevelekre, bizonyítványokra, a pontosan vezetett pénztár- könyvekre vetődik a tekintete. A Műegyetemet végzett bútorasztalos mesternek szenvedélye volt a hivatása, hosszú pályafutása alatt először a Rezi Károly utcában, majd élete végéig az Árpád út 99. szám alatt dolgozott, igazi mestermunkákat alkotva. A kortársak nevében Sefcsik Béla, az Újpesti Ipartestület elnöke mondott köszönetét az anyag összegyűjtéséért, amely megerősítése annak, hogy Újpesten a második világháború előtt 600 asztalos dolgozott, dinasztiák örökítették át a mesterséget, és az elkészített alkotások a világ legtávolabbi pontjaira is eljutottak. Szegszárdi József a társadalmi munkában is élen járt, segítette az ipartestületi munkát is. Az ipartestületi igazolvány is a gyűjteményé lett. Mint ahogyan a társadalmi munkát elismerő emlékek: a Kiváló Szak- szervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát, avagy a KISOSZ ezüst gyűrűjének odaítélését tanúsító oklevél is. Tisztelői egy oklevél megfogalmazásában művészként említették és Aranykezű bútorasztalosként-t emlegették. A találkozón dr. Derce Tamás polgármester személyes szavakkal méltatta a gesztust, és a közösség szolgálatáért végzett példamutató munkát és a saját egyéniségét is kidomborító mester életét. A találkozón részt vett dr. Trippon Norbert gazdasági alpolgármester és Fekete Róza, az asztalosmester tisztelője, aki a polgármesteri hivatalban az iparosok és kereskedők munkáját évtizedek óta segíti. Szöllösy Marianne, a gyűjtemény vezetője hálás szavakkal mondott köszönetét az adományozásért. Szabó Mária, mintegy zárszóként azoknak mondott köszönetét, akik támogatták a hagyaték méltó helyre kerülését, a terv megvalósítását. - B. K Múltidéző - Török Monika rovata Újra jár a tízes villamos! Az ember, bármilyen irigy is, néha kénytelen álmélkodni egy jó nagyot. Például azon, hogy egyszerre csak felbukkan igencsak távoli gyermekkorából a „szomszéd bácsi". Réti János, aki - dacára annak, hogy már régen nem él Újpesten - megálmodta, létrehozta és üzemelteti a tízes villamost. Sajnos, a legendás sárga-fekete fapadokat igen nehéz visszaadni a virtuális valóságban. Réti Jánosnak azonban szavakból is sikerült újrateremteni a legendás járatot. Egy honlap formájában. És ő még emlékszik szinte mindenre! Mi pedig behozhatjuk a lemaradást. A tízes villamos a víztoronytól indult és az Árpád úton bandukolt végig, egészen a Duna partig, ott a Váci útra kanyarodott és útja végeztével a Megyeri Csárdától indult ugyanerre vissza. A palotai felüljárótól már odalátszott a „Három diófa", egy-két megálló múlva az Árpád kórház válik láthatóvá. Épp mögötte az akkor Rezi Károly, ma újra Király utca. A Rózsa utca sarkán balról állt az ország első Larsen-Nilsen technológiával készült épülete, a panelházak előfutára. A Virág utca jobb oldali sarkán hívogatta vendégeit az Alpesi Söröző, aminek a háború előtt nemes lényegre mutatással „Pokol vendéglő" volt a neve. Kicsit lejjebb, a „Dózsa klub" lapos, kopott épülete, bal oldalon az Erzsébet utca sarkán pékség, illetve kenyérbolt. A Mária utca sarkán a Rendőrkapitányság épülete áll, utána a Fény Mozi, fölötte Újpest egyik emblematikus épülete, a hatalmas Apolló ház. Szemben a Totó vendéglő. Következett a főmegálló, az Állami Áruházzal, ami 1952-ben épült és címszereplője lett az ugyanakkor forgatott Latabár-filmnek. Az épület két, árkádsorral tagolt utcafrontja kedvelt randevúhelye volt a szerelmeseknek. A szemközti sarkot a Meinl-ház díszíti. Hozzá tapadt az István út felől a Szabó Ervin könyvtár épülete. Mögötte ott a Könyves. A hajdan volt Szabadság mozi már nincs meg a vele határos Tavasz utcában, sarkán se a Mókus cukrászda. A Meinl-háztól lényegében nem marad el az Államinak piac felé eső, „szomszédja", a Cyklop- ház, sarkán az Antal hentessel, amit minden újpesti a mai napig ezen a néven ismer. És odalátszik a Városháza annyira jellegzetes épülete dísztermében egyszer Bartók Béla is hangversenyezett. A „nagyközérttel" szemben a sarkon volt a város egyik legforgalmasabb kocsmája, az „Aranyhorgony", azóta azt is elbontottak házastól, mindenestől. Ma autóbusz végállomás. Odalátszik mö- güle a Kassai utca (volt Bán Tibor utca is) sarki „örök" zálogház. Aztán a tuja elindult le az Árpád úton, a Duna felé. Előbb a Keravill, utána az Árpád étterem, meg az „ős Ady", kis butikok, majd a Hófehérke presz- szó. Azután a nagy Játékbolt jött a sorban. Aki viszont az István úti kereszteződést elhagyva bal felé nézett ki a villamos ablakán, az a nagy ruházati folytatás a 16. oldalon
