Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)
2010-03-29 / 12. szám
ÚJPESTI NAPLÓ - IV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM, 2010. március 29. Színvilágban Ha szándékában állna, letagadhatna évei számából Jozefka Antal képzőművész, aki éppen 75-ik születésnapja alkalmából készül életművének egyfajta összegző kiállítására. A fiatalos mozgású, kedves urat nagyon sokan tisztelik és mondhatják barátjuknak Újpesten. A tárlat már ezért is számíthat sokak érdeklődésre. A kiállítás ténye is egyfajta jubileum, 50 éve szerepelnek képei önállóan vagy éppen másokkal közös tárlaton. Az Újpest galériabeli tárlat húsvét után szerdán este fél 6-kor nyílik és április 18-ig várja a látogatókat. A művész úgy tartja: bajban is volt milyen összegzéssel készüljön a kiállításra, hiszen számára a festés több mint fél évszázada életforma, minden nap több órát tölt a műteremben és dolgozik. Műveinek sokasága megnehezítette a válogatást, nagy odafigyelés előzte meg a bemutatásra kerülő képek kiállításra és katalógusba sorolását. A kettős évfordulót köszöntő kiállítás apropóján az önkormányzat támogatásával katalógus is készül, ami egy lépéssel közelebb visz, vihet egy régóta tervezett, de szponzorok híján még kiadásra váró albumhoz is. A művész szerint szigorú volt a válogatásnál, a kiállítandó művek számát nézve, de ügyelt arra, a figuratív alkotásoktól indulva a realisztikus elemekkel szakító forma és színvilág megteremtéséig, ami olyannyira jellemzi a alkotásait, a több évtizedes alkotómunka eredményeit mindenképpen bemutassa. Jozefka Antal Pállya Celesztin-díjas alkotó, több elismerés, például a Pro Űrbe Újpest és Aranyhorgony díj tulajdonosa. Újpest egykori díszpolgáraihoz hasonlóan az élete ezernyi gyökérszállal kötődik a városrészhez. Nemcsak az iskolái formálták itt személyiségét számára természetes a viszontszolgálat. Mint egykori Könyves- diák az öregdiák alapítvány megbízásából fél évvel ezelőtt jelent meg az újpesti művészek azon csoportját összegyűjtő könyve, akik egykoron Könyvesben maturáltak, vagy huzamosabb ideig itt tanultak. Már a felmenők is újpesti mesterek voltak: Szíjgyártó és tímár. Talán ez az örökség is segítette, hogy a fiatalember a bőrgyártás, majd a festékkeverés technológiáját válassza felnőtt fejjel. A vegyészmérnöki diploma azonban nemcsak a gyártási folyamatok kiválasztásához segítette. Feltalálója lett a perlit alapú súrolószernek, majd a perlit-alapú volumenpapír gyártásának. Ekkor már mögötte volt több rajz, festmény, az egyetemi újságnak rajzolt karikatúra-gyűjtemény. És a hobbinak induló, lassan életformává váló alkotómunka még jól megfért a szakmai előmenetellel. 1957-ben az Újpesten működő Derkovits Körbe hívta egy barátja, ahol a helybéliek nagyra becsült művésztanára Nagybányai Nagy Zoltán tanított. A Képzőművészeti Főiskola tanára szinte „magántanítványának" tekintett jónéhány körtagot. Az idős mester hatására egyre erősebb lett Jozefka Antalban is a késztetés: ezt és csak ezt szeretné csinálni. A kiállítás óhatatlanul visszatekintés. Mivel képei iránt P. Szabó Ernő művészettörténész is érdeklődést mutaKultúra tott, övé a megnyitó szerepe. Nagy Zoltán színművész nemcsak szavalni fog, személye vér szerinti kapocs az egykori mesterhez, ő Zoli „bácsi" fia. Vegyészként saját festéket alkotott, egy, az ak- varellhez hasonló, vizes bázisú festéket, amelynek gazdag és erőteljes színvilága teremti meg a művész által elképzelt világot. A festék ma is otthon készül. A művészi technika is új és a korszak is változó, a figurális kompozíciókat idővel a színekből összeálló képi megjelenítés váltotta fel. Jozefka Antal erőteljes színekben látja a világot, ezzel fejezi ki érzéseit. Született már különdíjjal értékelt alkotás a természetet érintő emberi rombolásáról, sőt nívódíjra értékelt a honfoglalásról. És illusztráció is. Amikor Madách Imre művét, Az ember tragédiáját már felnőttként is újra-meg újraolvasta, a szereplők jellemét a színekkel jelenítette meg. A 15 festménnyel gazdagított Madách-mü a Kossuth Kiadó egyik legsikeresebb könyve lett, magyar, angol és német nyelven adták ki, és a Frankfurti Könyvvásáron hozott osztatlan sikert az illusztrátornak és a kiadónak egyaránt. A művészi látásmód újszerű, és a mai napig nem talált követőkre. A festék, amíg meg nem szárad, fut a papíron, majd a vegyszer és a papír „találkozása" a kézmozdulatokkal együtt olvasztja egybe a formát. Ebben a technikában két kézre és törlőrongyra éppúgy szükség van, mint az anyagot felvivő ecsetre. A történelmi tárgyú képek sora is folytatódott, ezúttal az Árpád-házi szentek megörökítése következett a könyvillusztrációval hasonló módon. A művész itt is csak a színekkel, a színek egymásba olvadásával vagy éppen elválasztásával jeleníti meg az érezéseit. Meg tudná festeni színekkel az ablakból látható szomszéd házat? - kérdezem tőle. Persze, csak jobban kellene ismerni a benne lakókat - mondja kis töprengés után. Hiszen nemcsak a látvány, hanem a belső késztetés is hat a kompozíció színére, formájára. Jozefka Antal nemrégiben köszönt le az Újpesti Művészek Társaságában vállalt közel másfél évtizedes tisztjéről. De az életformájához hozzátartozik, hogy minden újpesti eseményen, legyen az kiállítás-megnyitó, szabadtéri rendezvény, ünnepség, jelen van feleségével, Alizzal, aki közel ötven éve társa. A jótékonysági célú polgári bálon is természetes volt számára, hogy festményt ajánljon fel a tombolára. Néhány éve egy kiállításán megragadott egy képe. A dominánsan mályva színű alkotásban egy szirmát bontó virágot véltem felfedezni. A címét - a „Bizakodó letargia" - azóta sem felejtem. A festmény most az Újpest Galériában is a falra kerül. A világ rezdülése iránt fogékony művész hitvallása is lehetne: felfelé ívelő és sorsfordító időszakok mindig vannak és lesznek életünkben. A pillanatot, vagy az állandóságot megragadó művésznek pedig az a célja, hogy a harmóniával e kettősség együttélésére figyelmeztessen bennünket. -BANGHA KATALIN
