Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-03-22 / 11. szám

Medvezsoltár Április 1-én 18 órakor az Újpest Tele­vízió stúdiójában, az Ady Endre Mű­velődési Központban kerül bemuta­tásra a Medvezsoltár című zenés vers- és táncszínház. Dóczy Péter színmű­vész, illetve a „Mentés másként" együttes Nagy László költészetét hoz­za közel a nézőkhöz. Dóczy Péterrel, az előadás egyik megálmodójával és szereplőjével beszélgettünk.- Nagy László fia, Nagy And­rás 2007-ben, a költő szüle­tésének évfordulójára kért fel egy előadásra. Tulajdon­képpen ebből született meg az egy évvel később megje­lent hangoskönyv ötlete is, melyen a költő kevés­bé ismert verseit adom elő - mesélte Dóczy Péter. - Az előadásokon és a hangoskönyvön is szereplő együttes két tagjával, Ivánovics Tündével és Fábri Gézával hamar megtaláltuk a közös hangot, mondhatni, egy nyelven beszéltünk; ők ketten csodálatos zenei anyagot állítottak össze a versek­hez. Nagy András segített a költő által készített grafikák, rajzok, kéziratok kiválasztásában, mely a hangoskönyvet díszíti. Célunk az volt, hogy egye­di, különleges, a költészetet értő és szerető közön­ségnek szóló albumot és előadást hozzunk létre. A Katolikus Rádióban vettük fel az anyagot, a le­mezbemutató előadásra 2008-ban, a Petőfi Iro­dalmi Múzeumban került sor.- Hogyan tudott felkészülni a hanganyag felvéte­lére? Milyen segítségeket kapott?- Sokat olvastam Nagy László naplóját, írásait; beszélgettem fiával, akit régóta barátomnak is mondhatok. Ahogy említettem, Andrással együtt bábáskodtunk az anyag megszületésénél. Ötle­tünk volt arra is, hogy más nyelvekre is le kellene fordíttatnunk a verseket, de nagyon nehéz volna visszaadni a szavak ritmikáját, szépségét, dalla­mosságát, a magyar nyelv erejét.-Minden alkalommal más előadás születik meg?- Igen, hiszen az élő közeg sok mindent meg­változtat. Az előadóművész és a közönség mindig reagál egymásra. Sok helyre eljutottunk ezzel az anyaggal már: Magyarország számos városában, Erdélyben, Szlovénia és Szlovákia településein is si­kert arattunk. Nagy László organikus költő volt, különleges, bensőséges kapcsolatban állt a termé­szettel. A versek ritmikája, dinamikája, zeneisége számomra a gyökerekig hatol, ősi erőt, valamifaj­ta sámánisztikus hangulatot érzek a szavakból, különösen a Medvezsoltár című költeményében. Biztos vagyok benne, hogy ezt az erőt á közönség is megérzi. Az előadáson általam készített archív filmekből összeállított anyag szolgál a díszlet ki­egészítésére, s a zene is közelebb viszi a nézőket a költeményekhez. A szavak, a zene és a képek egy­mást erősítik. Azt hiszem, a különböző korosztá­lyokat is könnyebben tudjuk így megszólítani, hi­szen ugyanannyi diák, mint felnőtt, vagy idős em­ber tekinti meg az előadást, amely egyébként ren­geteget kivesz belőlünk, de legalább ugyanannyit ad is. A Medvezsoltár például több mint tízperces vers, jelentős koncentrációt, odafigyelést és át­élést igényel.- Hogyan hatottak, hatnak önre Nagy László versel? Megfejtette a titkukat?- Számomra Nagy László személyes üzenete az igazság folytonos keresése, az emberség, emberi­esség. Ritkán hallott, olvasott, előadott verseket választottunk a hangoskönyvre, s ezeket mutatjuk be az előadás során is. A pásztoRablók, az Asz- szony-fejű felleg, a Farsangi tükör-dal mind ilyen. A Harag című verse az '56-os emlékekre és szemé­lyes élményekre épül, az individuumok és a közös­ség találkozási pontját szimbolizálja, egymás megismerését, elfogadását jelenti számomra. A Szindbád című verset a költő hitvallásának ér­zem. De hogy mi volt Nagy László titka? Azt hi­szem, a titkainkat igazán csak a jóisten ismeri. Az övét is. És ez így van jól. - P. K Síremlékfelújítás - önszorgalomból Horváth Viktor kőfaragó mester, akinek műhelye az újpesti Szondi utcában van, felújította Lebstück Mária huszárfőhadnagy Megyeri úti temetőben lévő sírját. A 33 éves fiatalember igen szerény, nem kér és nem vár ennél az egyetlen mon­datnál többet, nagyobb nyilvános­ságot. - Újpest-megyeri kőfaragó­ként, saját önszorgalmam és elgon­dolkodásom nyomán tettem - mondja lapunk megkeresésére. Győzködöm, beszéljünk a készte­tésről, hátha más számára is példa le­het a közösség érdekében végzett fel­ajánlása. így megtudom: a családban a felmenők között jó kezű mesterek, szorgalmas iparosok vannak, ám ő az első, aki a kő megmunkálója, és a he­lyi közösség érdekében tett adakozás­nak is ez az első, ám jól látható jele. Horváth Viktor úgy gondolja, nem tartozik a tehetős kőfaragók közé, tő­le most annyi tellett, hogy mintegy 150 órás munkafolyamattal, a temet­kezések utáni délutáni csendes órák­ban felújította a síremléket.- Tudom, hogy a Megyeri temető­ben nemzeti hősök, híres személyisé­gek nyugszanak, itt van például Éberl Nándor haditudósító, diplomata, az 1848-1849-es forradalom időszaká­nak újabb hírességének nyughelye is. A másfél tonnás gránit obeliszk felújí­tására egymagám nem vállalkozhat­tam volna, a költségek is hatalmasak lennének és nem egyszemélyes mun­ka - mondja a fiatalember. Pasche Lebstück Mária, az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc főhadnagyának híres alakja, aki sok más csata mellett részt vett a branyiszkói és a kápolnai összecsa­pásban, ott volt Buda visszavételénél is. A személyéről kialakult képet a va­lóság és a legenda szálai egyaránt át­szövik, már amiatt is, hogy férfiként harcolt . A bukás után hat hónapig az aradi várban raboskodott, ott szülte meg a fiát is. (Unokája, Jónak Gyula lesz később az újpesti hivatá­sos tűzoltóság megteremtője.) Jókai Mór regényt, Huszka Jenő operettet írt éltéről, így vált irodalmi alakká. Életének utolsó 12 évét - 1892-ben bekövetkezett haláláig - Újpesten, a fiánál, Jónák Pálnál töltötte. Lebstück Máriát az újpesti régi temetőben te­mették el, amely az Apponyi, Tél, Dió­fa, utca és a villamosvonal és a vasúti töltés által határolt területen volt. A régi temetőt 1964-ig fokozatosan fel­számolták, így került Lebstück Mária sírja is a Megyeri temetőbe, a bejá­rattól a ravatalozóig tartó főút men­tére, a 26-os parcellába.- Nagyon sokan felfigyelnek a név­feliratot olvasva a sírra, még azok is, akik csak egy gyászszertartás idejére jönnek a Megyeri temetőbe - folytat­ja Horváth Viktor. - Az újpestieknek emlékezetében Lebstück Mária nem­csak a szabadságarc egyik hőse, ha­nem több annál, az élő emlékezet ré­sze. Ezt igazolni láttam, amikor a fel­újításba fogtam, ugyanis nagyon so­kan megszólítottak, odajöttek hoz­zám, beszélgettünk. Tapasztaltam, hogy a márvány obeliszkre ráfér a fel­újítás. Üdvözlik a síremlék gondozá­sát a helyiek. Mivel nekem a temető a munkahelyem, a kegyeleti kultúra ne­mesbítése, ápolása számomra termé­szetes dolog. Saját lakóhelyemen ezt művelem, de osztom azt a véleményt is, mely szerint a temető nyitott tör­ténelemkönyv mindenki számára. Fi­gyelemmel kísérem a Nemzeti Emlék­helyek és Kegyeleti Bizottság rendez­vényeit a Farkasréti temetőben is. A Lebstück-síremlék felújításához a ke­gyeleti bizottság főtitkárától és ter­mészetesen a temető igazgatójától kértem engedélyt. Az igazgató úr tá­mogatta a munkát, és a sírt befutó borostyánt is visszavágatta. A mun­kát egyedül el tudtam végezni, nem kellett a sírt szétszedni, az alapja ugyanis jó állapotban volt, a négy részből álló márvány obeliszket átcsi­szoltam. Sajnos az obeliszken lévő dombormű rendbehozatalához már szobrász, vagy restaurátori kéz kell. Bizakodom: talán lesz, aki befejezi.-B. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom