Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-11-23 / 26. szám
Múltidéző ÚJPESTI NAPLÓ - III. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM, 2009. november 23. Kakukk vendéglő Kakukk belső mimmw» Újpesti vendéglátóhelyek anno Kakukk vendéglő A Nádor és Lázár Vilmos utcák sarkán álló kisvendéglő története leginkább hullámvasúthoz hasonlít. Jó és kevésbé szerencsés időszakok, príma kis vendéglő aztán remek kiskocsma, később sovány vigasz és minden elölről. Helyisége fénykorában a városi házak, valamint a környék belsőudvaros földszinteseinek lakóitól volt vidám, hangos, élettel teli. „Czéklihez hű voltam a Kék golyóban, hű maradtam a Kakukkban, hű leszek, ha a világ végére költözik is." 1958-ban írták e reményteli sorokat vendégkönyvébe. S zerelmesek, iparosok, munkások valódi találkahelye volt. Azon gondolkodhatott a szemlélődő: hogyan fér ennyi nép ebbe az apró üzletbe? Esküvő, bankett is jócskán akadt, de ugyanúgy megfért munkaebédre a legutóbbi rendszer- váltás újpesti közéletének társasága. Söntés, egy hosszában elnyúló étterem, egy apró különterem, abból nyíló kerthelyiség, és egy szintén nem a nagyságáról legendás konyhából áll. Egy zsengébb próbálkozás után, 1953-ban az újpesti Czékli Gyulát kérték meg, vezesse az üzletet. Őt abban az időben nem kellett bemutatni az újpestieknek, olyan vendéglátós volt, akit a vállalat mindig oda tett, amely üzletet fel kellett futtatni, vagy meg kellett nyitni. Czékliékről írtam már bővebben, nézzünk inkább egy archív receptet. Hogyan készül a híres Czékli-máj? Egy csont nélküli karajt ujjnyi vastagra szeletelünk, felszúrjuk és sózzuk. Apróra vágott hagymát és gombát zsíron megpirítunk. Csirke vagy sertés máját (ki melyiket szereti jobban) ledaráljuk, a hagymás gombára tesszük. Töltelékünket sóval, piros- paprikával, csipetnyi borssal, petrezselyemmel ízesítjük, majd félreteszszük hűlni, belevágunk főtt tojást. Megtöltjük a felszúrt karajszeleteket, hústűvel lezárjuk, panírozzuk és kirántjuk. Volt a Kakukknak még egy ilyen teltházas időszaka, Pázmány Zoltán vezetése alatt. Róla a Csalogány vendéglő bemutatásánál ejtünk több szót. Most vegyük át, miről ismerszik a magyar konyha. Leginkább leleményes és kísérletezni sem rest asszonyairól, légyen szakács vagy háziasz- szony, akinek keze alatt rotyog-for- tyog az étel. Pompásan főző férfiak is jócskán akadnak, de elsősorban az asszonyoké a dicséret. Más nemzetek ételeivel össze nem téveszthető konyhánkat az ízek és fűszerek különleges, erőteljes összhangja jellemzi. Leginkább a húsok elkészítésében sütésében, főzésében, pirításában jeleskedünk. Alapja a sertészsír, a szalonna, hagyma, és természetesen a pirospaprika. Pörköltünk sem véletlenül készül rövid lében, zsírjában, hisz az alap, pörzs önmaga egy sűrített ízbomba! A zsír az, amely a hagyma illóolaját kellő hőfokon a legjobban kiadja, legyen akár csirke- vagy sertéspaprikás. Kellő érzékkel meg- bolondított fűszerezéssel költemény- nyé válhat a legegyszerűbbnek vélt ételünk is. A különböző köretek, házi tészták szintén harmonizáló részei lehetnek fogásunknak. Pázmányék „Előtte" - vendégkönyvi rajz S M..'F Kakukkos konyhája sem a sokféle fogásban, hanem az ízes egytálételekkel versenyzett, nem is akárhogy! Biztos vannak még jó páran, akik szájukban őrzik, a pacalpörkölt sós burgonyával és kovászos uborkával való találkozás élményét! Hiába, Zoltán főpincér nyugdíjas, de ha már ilyen helyekből egyre kevesebb van: (számomra érthetetlen okokból), legalább otthon főzzünk jót! Egy számít, mértékkel adjuk meg a módját. Alapanyagokban hagyatkozzunk nyugodtan az újpesti piacra, amely szerintem messze a legjobb. Éttermeink is lehetnének ilyen valódiak. Mint anno. Ahogy Csapó Katalin írja Az újpesti vendéglátás történetében: nem a gyors forint, hanem a sűrű fillér elve jellemezte gondolkodásmódjukat. Vendéglátóink visszatérhetnének ehhez a bevált alapelvhez, ne Pestet másoljuk, és az újpesti közönség újra hálás lesz. Hasonló bejegyzéseket olvashatnánk a vendégkönyvekben: „Mint visszatérő bűnös! Ismét a mennyországban érzem magam!" - Komlós Juci színművésznő a Kakukkról.- MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR Tisztelt újpesti polgárok! Ezúton is keressük a vendéglátásban információkkal rendelkezőket, leszármazottakat, alkalmazottakat, tulajdonosokat, akik segíteni tudnak sorozatunk minél szélesebb és tartalmasabb megírásában. Jelentkezésüket várjuk a szerkesztőség telefonszámán: 785-0366. Külön köszönet: Gaál Tamásnak, Pázmány Zoltánnak, Fróna Bélának, Csóka Jánosnak, és az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménynek.
