Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-06-05 / 11. szám

*■. i» Nagy István az UTE egyik legsikeresebb atlétája volt a nyolcvanas évek végétől. Számtalan Európa-bajnoki érem, olimpiai, világbajnoki rész­vétel, és egyéb sportsiker áll mögötte. A sport iránti vonzalma pálya­futása befejeztével sem csökkent: az UTE szabadidő-szakosztályának vezetőjeként síelést oktat a vállalkozó szellemű sportkedvelőknek, és külön edzést tart az Újpest FC fiatal labdarúgóinak. Az Atlétikai Stadion futótermében, két edzés között találkoztunk.- Azt hiszem, a futást vagy nagyon szere­ti az ember, vagy inkább kihagyja... Önt mi vonzotta ehhez a sportághoz?- Nagyon jó érzés gyorsnak lenni, és természetesen a sikerek is eló'bbre viszik az embert. Szerencsére jó adottságaim és megfelelő izomzatom volt a futáshoz. 76-ban Pasaréten megnyertem egy te­hetségkutató versenyt, akkor indult el a pályám.-17 éves volt, de gondolom, nem eb­ben az életkorban kezdett el sportolni.- A futással tényleg akkor ismerked­tem meg, de előtte sokáig kézilabdáz­tam. A tehetségkutató verseny után kezdtem komolyan, tudatosan foglalkoz­ni az edzésekkel.- >4 kézilabda csapatjáték, a futás pe­dig magányos sport.- Ez így van, de azért a többi sportoló barátságokat és közösségi élményt, az edzések, edzőtáborok hangulata izgalmat is hozott az életembe. Szerencsére a csa­ládom támogatását is élvezhettem. Bár el­sősorban „tanuláspártiak", és nem sport- rajongók voltak a szüleim, miután látták, hogy a rengeteg befektetés és munka gyümölcsözőlett, mindenben segítettek.- Mikor szerezte meg az első sikereit?- A magyar bajnokságokon gyorsan az élmezőnybe kerültem, szerencsére a nemzetközi porondon is hamar érem ke­rült a nyakamba. A legelső aranyakat 1977-ben, a Szófiában megrendezett If­júsági Barátság Versenyen értem el, egyiket 200 méteren, a másikat pedig a 4xlQ0-as váltóversenyen. Legyőztük az akkori sporthatalmakat, azaz a szovjet, meg az NDK-s versenyzőket. A váltóban még mindig a miénk az országos csúcs: a 38,67-et még senki sem tudta túlszár­nyalni. Hozzáteszem, a magyar sprinte­reknek elsősorban a váltóversenyekben kell gondolkodniuk, hiszen itt nemcsak a gyorsaság, hanem az ügyesség, azaz a technikai elemek pontos véghezvitele is számít, gondolok itt a bot átadására, az átadás sebességére, a versenyben futók ritmusának összehangolására. Ebben na­gyon jók voltunk.- Hogyan, készült fel a versenyekre? A tehetségen kívül mit kell egy futónak hozzáadnia a jó teljesítményhez?- Egyrészt rendszeresen, napi szinten, intenzíven kell edzeni, annyira, hogy nem ritka a napi 5-6000 kalória elégeté­se sem. Másrészt .a sprintfutáshoz nem elég az adottság, nem elég a comb, a láb­szár felépítése, edzése; általános erőfej­lesztéseket kell végezni, az egész testet felkészíteni a futásra; nem véletlen, hogy a sprintfutók testfelépítése már-már megközelíti a body builderekét. Futás közben a test minden négyzetcentiméte­re dolgozik.- Szép sportsikereket ért el pályafutá­sa során. Mikre a legbüszkébb ezek közül?- ‘82-ben a milánói fedett pályás Eu­rópa Bajnokságon ezüstérmet, egy évvel később Budapesten bronzérmet szerez­tem. Pár évvel később a Budapest Nagy­díjon a nagydíjat nyertem meg, egyszer „A hónap atlétája" címet is megszerez­tem. Bár szép sajtót kaptak az eredmé­nyeim, úgy érzem, Magyarországon ezek a helyezések jóval kevésbé számítanak, mint az arany; talán valóban nem úgy csillog az ezüst és a bronz, de ugyanolyan óriási teljesítmény, munka áll mögötte.- Sokáig a Hevesi SE sportolója volt, de egy idő után az UTE színeit erősítette. Mi­ért döntött az újpesti csapat mellett?- Nagyon jó csoport alakult ki az UTE berkein belül, kiváló körülmények között edzhettünk és készülhettünk fel a verse­nyekre. Vonzó volt számomra az is, hogy Oros Ferenc volt az edzőnk, aki később az atléta-válogatott szakmai vezetője lett. Kovács Attila síkfutóval, Bakos György gátfutóval készültünk fel a versenyekre; nagyon értékes, izgalmas időszak volt. A ‘88-as szöuli olimpiára készültem épp, amikor a felmérésen elszakadt az achil- les-inam. A pihenés után megpróbálkoz­tam az újrakezdéssel, még egy IV. helye­zést elértem a magyar bajnokságon, de elégedetlen voltam a teljesítményemmel. Nem volt könnyű döntés, de beláttam, hogy befejeződött a profi sportkarrierem. A Szűcs Sándor Általános Iskola testneve­lő tanára lettem, majd ezt követően uta­zási irodában dolgoztam. Ez utóbbi sok tapasztalatot adott a külföldi utazások szervezésében, amit most'kitűnően tudok hasznosítani, hiszen a szabadidő-szak­osztályon belül síoktatással foglalkozom. Néhány száz lelkes tagunk van, akikkel rendszeresen látogatjuk a környező or­szágok havas lejtőit. Segítek a fiatal lab­darúgóknak is. Azok jönnek hozzám, akik a gyorsaságukat szeretnék fejleszteni, akik többet akarnak kihozni magukból, de segítek azoknak is, akik sérülés után re­habilitációs foglalkozást keresnek.- Bizonyára figyelemmel kíséri az at­létika jelenlegi helyzetét.- Sajnos, úgy tűnik, ez a sportág az „utolsó utáni" pillanatnál jár. Nincsenek jó koncepciók, kevés a jó helyszín, hiányzik a gyerekanyag, a motiváció. Sajnos a jó szakemberek közül is kevesen maradtak. A mai gyerekek már nem járnak le olyan lel­kesen sportolni, mint ahogy mi jártunk le annak idején. Szerencsére vannak kivéte­lek: Papp Krisztina hosszútávfutónk, vagy Szabó Barbara magasugrónk eddig bevál­totta a hozzá fűzött reményeket.- Idén ünnepelte ötvenedik születés­napját. Emlékezetes volt?- Úgy döbbentem rá, hogy elérkez­tem egy kerek évfordulóhoz, hogy sok­kal többen megveregették a vállamat, mint az elmúlt években. Nem vagyok egy nagy születésnap-ünneplő, nem érzek benne semmi különöset. Még az ideiben sem.-A 100 méteres futáson 10,25 volt a legutolsó eredménye. Mennyire tudná ezt megközelíteni?- Nem tudom, de ma már nem is pró­bálkoznék ezzel, hiszen hasonlóan jó tel­jesítményhez rengeteg felkészülés, cél­irányos edzés volna szükséges. Ma már ilyen jól biztosan nem menne, de a 200 méteren elért 20,43-as eredményem sem. Azt gondolom, nem is a számok a fontosak: a sikert számomra ma már nem a teljesítmény, hanem a tapasztalataim átadása, a fiatalok segítése, támogatása, az emberek motiválása jelenti. - P. K. UTE-hírek GYÁSZ Életének 66. évében elhunyt az Újpest egykori legendás kapusa, Vedres Má­tyás. 1943. április 18-án született, pályafutását teljes egészében az Újpesti Dózsa színeiben töltötte. Utánpótlás-játékos korában nem csakjégkorongozó- ként, hanem futbállkapusként is tehetségesnek bizonyult, az Újpest utánpót­lás csapataiban játszott. Az 0B l-ben mindössze 16 évesen, 1959-ben mutatkozott be és 1975-ig védte az Újpest kapuját. Tizenhat éves pályafutása alatt 6 magyar bajnoki címet szerzett, ötször volt Magyar Kupa győztes csapat tagja. 1960 és 1974 között 150 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Négy B csoportos és öt C csoportos világbajnokságon vett részt. Tagja volt az 1964-es innsbrucki olimpi­án szereplő magyar válogatottnak. 1965-ben az év jégkorongozójának válasz­tották. Visszavonulását követően bűnügyi technikusként dolgozott. Nyugdíja­zása után visszatért egykori sikerei színhelyére, és az Újpest kapusedzőjeként dolgozott. Június 5-én kísérik végső nyughelyére a legendás kapust, a Fiumei úti sírkertben. ( www.utehoki.hu ) BOWLING 2009. május 24-én került megrende­zésre a Williams Village Második Ama­tőr Bowling Kupa a Kisfaludy u. 16. szám alatt. EREDMÉNYEK: Csapat I. helyezett: STRIKE (Petényi Attila 436 pont, Majtényi Erika 381 pont, Gerőcs Árpád 398 pont, Gondos Csaba 410 pont. Csapat II. helyezett: NEW PEST CITY Tóth Ba­lázs 359 pont, Tordai Zsolt 314 pont, Bambach Gergely 346 pont, Bárdos Zsolt 391 pont. Csapat III. helyezett: WILLIAMS. Az egyéni verseny győztese Petényi Attila lett 177 pontos játékával. 22

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom