Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-12-21 / 30. szám

ÚJPESTI NAPLÓ III. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM, 2009. december 21. Családmese pest fiataljainak. Társszerkesztője volt a Katolikus Élet folyóiratnak, ala­pítója az Ipartestület fogtechnikus szakosztályának, és a Fogtechnikai Szemle felelős szerkesztője. Az ifjabb dr. Gerber Alajos, lett történetünk legidősebb szereplője, több jubileu­mot is ül a 2009-es esztendőben: azon túl, hogy 50 éve házasodott, ennyi idő telt el az egyetemi diploma átvétele óta is, az Arany Oklevelet a minap kapta meg az egyetemen. És kerek a szülinap is, nemrégiben volt a 75. BOLDOGSÁG EGYETLEN NŐ OLDALÁN- Öt évvel ezelőtt, amikor Mártival a negyvenötödik házassági évfordu­lónkra készültünk, az újpesti Páli Szent Vince Katolikus Szakiskola világi hitoktatójaként a fiatalokkal a szere- tetről, a hűségről, örök emberi érté­kekről beszélgettem - mondja dr. Gerber Alajos. Azt próbáltam érzékel­tetni, ami a hitem is: a szolgáló szere- tetről beszéltem, arról, hogy a tár­sunknak, házastársunknak szerezzünk örömet életünk során. Úgy gondo­lom, a személyes példa nevelő hatás­sal van: elmondtam a gyerekeknek, hogy én már negyvenöt éve élek Már­tival. Ez hosszú idő, a tinédzserek is érezték, egy fiú meg is kérdezte: és boldog a tanár úr EGY nő mellett? Igen, válaszoltam, én boldog vagyok. Küzdelmes életünk és munkánk során sok próbatétellel is találkoztunk. Ne­héz időkben voltunk fiatalok. Engem apám kisiparos volta miatt az egye­temre sem akartak felvenni. Voltam segédmunkás, szeleteltem a téliszalá­mit egy palotai boltban. Idővel aztán felvettek az egyetemre, Mártival a 7 év alatt megismertük egymást. Fontosak voltak az érzelmi alapok, pénz kevés volt, nemigen esett szó róla. Márti apám fogtechnikai laboratóriumában volt tanuló. Mi a templomban vettük észre egymást, pedig korábban is felfi­gyelhettem volna rá. Később együtt kezdtük a tanulást: én az egyetemen, ő a szakiskolában, majd mestervizsgát is tett. Életünk során végig segített bennünket a hitünk. Szeretetben, egy­másra figyelésben minden könnyeb­ben megy, és ezt gyermekeink és uno­káink is tapasztalják.- Nem kellett kapacitálni az ötve­nedik évfordulón az újabb házassági fogadalomra?- Nem, nem, magától adódott - mondja Mártika. Van is ebben gya­korlatunk. Annak idején, 25 év után is úgy gondoltuk, hogy megismétel­jük a házassági fogadalmunkat. Ép­pen Gábor fiunk ,és Zsuzsa esküvőjén tettük ezt. A mostani családi ünne­pünk is mutatta, hogy - az idő mú­lása ellenére - számunkra komoly je­lentősége van a tradíciók megtartá­sának. Itt a szeretetre, a kitartásra, a hűségre, egymás megbecsülésére gondolok.- Jelentős dolognak tartom, hogy beszélő viszonyban van három gene­ráció és tanúságot tud tenni a szere- tetkapcsolatról. Előttünk végigper- gett az eltelt 50 esztendő. A gondvi­selő Isten segített minket, hogy a ne­hézségek ellenére ennyi szépet és jót kaptunk. Annak is örülök, hogy az akkor megkezdett fogorvosi praxist családom folytatja - mondja Alajos, a nagypapa. A SZENDVICS-, VAGY KÖZÉPGENERÁCIÓ -Amikor Balázs és Andi elmondták nekünk, hogy még az egyetem befe­jezése előtt szeretnének összeháza­sodni, nekünk természetesnek tűnt, hogy áldásunkat adjuk rájuk - mondja Zsuzsa, Balázs édesanyja. - A hét év alatt Andi az ötödik gyer­mekünkké vált, a testvérek és az unokatestvérek között is szoros az összetartás. A 2009. év felé közeled­ve terveztük, hogy aranylakodalom és ezüstlakodalom egyaránt lesz a családban. Gáborral arról is beszél­tünk, milyen szép is lenne egy hár­mas ünnep - de természetesen a gyerekeknek erről nem tettünk emlí­tést, hiszen korábban sem erőltet­tünk rájuk semmit. Nagy volt az öröm, amikor Andi és Balázs a mi tit­kos gondolatainkkal álltak elénk. In­t nentől közös volt a készülődés, de arra figyeltünk, hogy a fiatalok ün­nepe legyen a fókuszban.- Minden szülőnek az a legfonto­sabb, hogy a gyermekét boldognak lássa. Balázsék eljegyzése, majd az es­küvő terve jelezte számunkra, hogy felkészültek és komolyan gondolják a házasságot. Andi észrevétlenül si­mult bele a családba, megszerettük őt. Mi is úgy látjuk, hogy kapcsolatuk szilárd alapokon áll - mondja a fog­orvos férj, Dr. Gerber Gábor, aki a Semmelweis Egyetem Anatómia In­tézetének igazgatóhelyettese.- Mi, középgenerációként már lát­juk a folyamatot, amelyet a három család megerősített - veszi át a szót Zsuzsa. - Látjuk, hogy honnét jöttünk és hová tartunk, mit kaptunk és mit adunk tovább. Viszont ami nekünk teljesen természetes, hogy a család apát, anyát, gyerekeket jelent, sokak számára nem az. Ha körbe nézünk, a sok széteső kapcsolat miatt az évek múlásával egyre inkább csodabogár­nak számítunk. Ez a hármas ünnep, a közös fogadalom egy jelzés és üzenet nem csak a mi számunkra, de a külvi­lág számára is, hogy a házasság és a családi élet érték, amit érdemes ápol­ni és tovább adni. Hogy mi lesz 25 év múlva? Most már a fiatalokon a sor, hogy tovább vigyék a családi mintát.- Azt adtuk tovább, amit megél­tünk. - Számomra apu a példaké­pem. Nem véletlenül határoztam el már kisgyerekként, hogy fogorvos le­szek - mondja Gábor, akire viszont az édesapja büszke, hogy nemcsak a szakmát viszi tovább, de tudomá­nyos fokozatot is szerzett, kandidá­tus. - Ugyanabban a Nádor utcai ren­delőben dolgozom, ahol a szüleim is fogadták a betegeket. Tiszteletre méltó, hogy nyugdíjasként végezte el a teológiát és iskolaszervező ereje is közismert. De nemcsak más gyerme­keivel törődik, az unokáknak külön „nagypapa-kurzust" tart, ahol megvi­tatják a világ dolgait. Amikor mi vol­tunk gyerekek, akkor is gyakoriak voltak a beszélgetéssel töltött órák. Van mire visszatekinteni a családban, akár 50 év távlatából nézve is.- Ez a családi ünnep számomra mérföldkő is egyben. - folytatja Gá­bor - Felelevenedik a közelmúlt: ar­ról beszélgettünk Zsuzsával, hogy annak idején mi hozott bennünket össze és miként, milyen értékek alap­ján választották most a fiatalok egy­mást. Úgy tűnik, hogy a mi általunk is követendőnek tartott értékek időtállóak: segítjük egymást, odafi­gyelünk a másikra. Ezért működik a szeretetkapcsolat a négy testvér kö­zött is: Balázs 24 éves, Kriszti egyete­mista, Luca most érettségizik, Gor­don általános iskolás, 12 éves. A leg­nagyobb élményt a családi nyaralá­sok jelentik, amikor hosszabb ideig is együtt lehetünk valamennyien.- Számomra fontos, hogy Zsuzsá­val kettesben is legyünk, egymással le tudjunk ülni megbeszélni a dolgokat, hogy erősítsük egymást. Zsuzsa nemcsak a családi hátterem, a tár­sam is mindenben.- Nőként arra törekszünk, hogy harmóniát teremtsünk a családban, a munkában és a társadalomban egy­aránt. - fűzi hozzá Zsuzsa - Régóta érzem úgy, hogy a sokgyermekes csa­lád egyengetése sok tapasztalatot adott, ami bennem van, hátha más­nak is tanulságos lehet. Ezért szerez­tem mentálhigiénés szakdiplomát a Semmelweis Egyetemen. Már régen nem programozó matematikusként dolgozom, hanem személyiségfejlesz­tő trénerként segítem fiatalok, peda­gógusok, üzletemberek és családok életét értékesebbé tenni. A kertváro­si közösségünkben Gáborral már egy évtizede vezetünk házaspároknak beszélgetős esteket - Házasrandit és Családakadémiát, és Növekedő né­ven van egy női csoportunk is. A 25 éves családi élet, az újból megismételt házassági fogadalom számunkra azt is jelenti, hogy a ke­resztény értékeken megalapozott belső, lelki tőkénk birtokában most már talán hitelesek is vagyunk azzal, amit ajánlunk. - BANGHA KATALIN I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom