Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-12-21 / 30. szám
I n térj ú . Üzenet a mai diákoknak Földobott kő A Könyves Kálmán Gimnázium öregdiák alapítványa, az N. J. Pro Homine az idei karácsonyfa alá is könyvet tesz. Az év derekán indított Földobott kő sorozat második kötetét december 16-án, lapunk nyomdai munkálatai idején mutatták be az Újpesti Polgárcentrum tükrör termében. Fecske András Vajon kinek a művészete? című könyve az alapítvány könyvkiadási listáján a 34. kötet, a megjelenést ezúttal is Újpest Önkormányzata támogatta.-Az egykori Könyves-diákok által a „Kis Fecskeként" emlegetett szerző, művészeti író, a legendás magyar- latin-orosz szakos, a Könyvesben 32 éve át tanító tanára dr. Fecske András fia. Az ifjabb Fecske András diákköri emlékek és az apai örökség ápolójaként az öregdiák alapítvány könyvkiadási tevékenységének egyik motorja, támogatója és szerkesztője, az első kötetek arculattervezője is egyben. Saját bevallása szerint majd 40 éve fotózik is. Újpesten most éppen a Balaton Csoport kiállításán láthatók képei a Babits Gimnáziumban lévő Hollósy Galériában. Miként hatott Önre az apai példa?- Hogy író ember leszek, ez már hamar kiderült, a gimnáziumi évek alatt is. Otthon is ilyen környezetben nevelkedtem. Ha becsukom a szemem, ma is hallom apám irodalmi, művészettudományos előadásait, értekezéseit, a dolgozószobájából átszűrődő írógép semmivel nem összehasonlítható, furcsa izgalommal eltöltő zümmögését. Ma is abban a palotai házban lakom a családommal, ahol a szüleim felneveltek bennünket. Apámat jászsági család tizenkettedik, egyben legkisebb gyermekeként a papi hivatásra szánták. A család szándéka ellenére módosította a megkezdett teológiai tanulmányokat a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Tanár lett belőle. Szegény családból érkezvén hihetetlen kapuk nyíltak meg előtte, amelyben a teológiai tudományok is adtak alapokat. A szellemi értékek megismerésére és felfedezése iránti vágy motiválta tanárként is. Egykori diákjai, akik ma már a 70-es 80-as korosztályt képviselik, ma is nagy lelkesedéssel mesélnek róla, azokról az előadásairól, amelyben frissen szerzett ismereteit összegezte, ily módon új értékeket is teremtve adta át tudását a diákjainak. Apám írónak készült, de sajnálatosan rövid életébe tanulmányok, publicisztikák, szépirodalmi és tudományos írások, tankönyvek fértek bele és amire külön büszke volt: a jászsági Ugar című folyóiratban megjelent írásai.- Akkor Ön az apai tervek megvalósítója?- A késztetés erős volt bennem, de kezdetben a költészet iránt. A gimnázium lapjában jelent meg az első versem 1971-ben, de a lapot bezúzták, igaz, nem költészetem változza ki a cenzorok haragját. Egy példánya megmaradt, ma is őrzöm. Próbálkoztam később is verseléssel, olyannyira, hogy költőversenyt is nyertem az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Előbb Török Endre professzor, majd Utassy József, korunk egyik legnagyobb költője eltérített ettől, mondván: inkább prózai alkat vagyok. Közel negyven év elteltével nem is fér ehhez kétség. így találtam rá az apai útra: a művészet felfedezése iránti elkötelezettségre. Érdeklődésemhez ehhez párosult az íráskészség, ez a két dolog határozta meg az életemet, a pályámat. Az ELTE magyar-könyvtár szakán végeztem, és hallgattam művészettörténeti kurzust is. Feleségemmel, Balatoni Tetézze! az egyetemen ismerkedtem meg, aki magyar szakos tanárként szintén a bölcsészettudományt erősítette a családban, és - előreszaladva az időben - festőművész lett a lányunk, zenész a fiunk, így a művészet különféle ágai nagyobb erővel vannak jelen az életünkben és határozzák meg tevékenységeinket. Mivel kezdetben vidéken éltünk, helyi-, majd napilapokban írtam egy-egy kiállításról elemző írásokat, és a Magyar Nemzeti Galériában is dolgoztam.- Kritikus vagy művészeti Író?- Nem tartom magam klasszikus értelemben véve kritikusnak. Az a módszer, hogy egyetlen mondattal kivégezzek alkotókat, nem az én világom. Mégis nagy kihívás volt, hogy országos kiállítások anyagaival ismertessem meg az olvasót a Magyar Hírlap, a Népszava, az Új Tükör hasábjain. írtam tanulmányokat a Művészet, a Tiszatáj, az Új Forrás című folyóiratoknak, esszét, szépirodalmat a Lyukasórának, a Csoóri Sándor- szerkesztette Hitelnek. Engem a kortárs művészet vonzott, és azon belül is a nemzeti művészet. Jelent meg néhány könyvem is: Vecsési Sándor festőről, az Eigel István-Tassy Klára művészházaspárról, Patay László festőről.- Ezek folytatása a Vajon kinek a művészete?- Időrendben igen, tartalmában azonban összegzése, egyféle gyűjteménye annak a 40 évnek, amelynek részese voltam, amiről írtam. A Könyveskönyvek sorozatban megjelenő kötet első részében, mintegy 100-120 oldalon elméleti tanulmányokat gyűjtöttem és adom közre, amelyek művészetszociológiái, -filozófiai megközelítésűek. A második részben néhány művészt tárok az olvasó elé. Majd az országos folyóiratokban megjelent művészeti kritikákból tallóztam.- Mégsem tartja magát kritikusnak?-Véleményem szerint soha senki nem vonja kétségbe, hogy egy kilogramm hús az egy kilogramm hús. Azután, ha ezt az egy kiló húst áttesszük egy másik mérlegre, az már nem lesz ugyanannyi, a mérleg 1-2 dekával is, de mást mutathat. Mégis egy kilogrammnak fogadjuk el. Úgy gondolom, amit a kritikus megír, csak annyira lehet szubjektív, amennyire a mérleg. Ha nincs a műalkotásban szellem, már nem is művészet. Ennek megítélésében lehet a kritikát gyakorló művészeti írónak szabad keze. Régen baj, ha olyan ítéletet mond, amelyet kötelező érvényűnek tart és kötelezően elfogadandónak.- Kinek ajánlja a kötetet?-Az ilyen jellegű kötetek megjelentetését más kiadók is örömmel vállalták volna. Hogy mégis a Könyves-könyvek sorozatban adom közre, ennek három oka van. Amikor ránézek arra a könyvfolyamra, amely ebben a kiadásban már napvilágot látott, sok értéket látok a polcon. Tartozom a Könyves Gimnáziumnak is, hiszen remek tanárok tanítottak, neveltek engem is. Könyves-diáknak lenni rangot jelent a múltban és a jelenben is. Szeretném remélni, ha a mai diákok elolvassák, vagy beleolvasnak ebbe a könyvbe, ugyanazt érzik amit én: mi letettük már a névjegyünket, s legyen egyfajta minta, hogy mi, az elődök pályánk során mit hogyan csináltunk. Ajánlom a könyvet a művészetet szerető, gondolkodó embereknek. Hiszek abban a bibliai példabeszédben is: vannak az embernek tálentumai, amelyeket megkapott, s amelyekkel el kell tudni számolni. Az értékcent rikusságot szeretném továbbörökíteni a jelen kor diákjainak is. A mondanivalóm ezért is állt össze kötetté.- A fotózásból nem lesz a későbbiekben könyv?- Egy téma nagyon foglalkoztat mostanában: jó lenne a Jászságban élők életét képekkel megörökíteni, apámnak és családjának és több ezer magyarnak ily módon emléket állítani. - B. K FECSKE ANDRÁS VAJON KINEK A művészete? N,J. PRO HONIKÉ TI
