Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-10-12 / 21. szám
ÚJPESTI NAPLÓ III. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM, 2009. október 12. I n térj ú Újpest múzeuma Egy közel 160 éve alapító okirattal.is jegyzett település életében, mint Újpest, soványka jubileumnak tűnhet, hogy tíz esztendeje a Berda József utca 48. szám alatti épületben kapott helyet a Helytörténeti Gyűjtemény. Mégis mérföldkőnek számít, hiszen közel öt- ven évi gyűjtőmunka és harminc évi vándorlás után nyert végleges kialakítást az önkormányzat döntése nyomán 200 négyzetméteren az Ady Endre Művelődési Központ égiszén belül működő, múltunkat és jelenünket is követő intézmény. Szöllösy Marianne gyűjteményvezetőt - történész-népművelőt - kérdeztük lapunkban.-Amikor több évszázad emlékeivel találkozunk nap mint nap, mi is ámulunk az idő gyors folyásán - mondja Szöllösy Marianne, aki újpestiként több mint két évtizede segítője, tizenhárom éve kinevezett vezetője a gyűjteménynek. - Amikor ide költöztünk, kiállításra alkalmas nagy tér, kutatószoba, két raktár különült el egymástól. Maga volt a mese. A tagozódás megmaradt, de tíz év elteltével szerencsére úgy érezzük, hogy kinőttük a bemutatótermet is, annyi emlékkel és közszemlére kívánkozó értékkel lettünk gazdagabbak, hogy szívünk szerint egy újabb kiállítóhelyiséget is berendeznénk. Mi tagadás, belaktuk. De nem vagyunk telhetetlenek. Ez tehát a jövő zenéje és a múlt?- Nincs minden kerületben gyűjtemény, de a miénknek van külön, regénybe illő története is. Az egyik cégér kiállítási tárgy is lett. Csak röviden: 1969-ben a Templom utcában lévő Berda-emlékszoba egy szeglete a formálódó gyűjtemény alapjait szolgálta. Majd 1972-ben a Venetianer utcai általános iskolában egy tanterem állt a gyűjtemény rendelkezésére, itt készült az első komoly leltárív. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Neogrády Laci bácsi, a Megyeri úti Általános Iskola tanára, Újpest későbbi díszpolgára, aki az iskolájában működő helytörténeti szakkör diákjai által gyűjtött relikviákkal vetette meg a múzeum alapjait. Kutatómunkájuk eredményességét mi sem jelzi jobban, hogy ők találták meg egy pincében Újpest alapító okiratát. A hetvenes évek tévés helytörténeti vetélkedője, a „Fekete-fehér", nagy lendületet adott az érdeklődéskutatás megindulásához, és emellett a városrészt érintő építkezések és bontások nyomán sok, feledésbe került emlék került elő. E gyűjtőmunka elismerését jelentette az 1977-ben megkapott működési engedély. 1982-ben egy István úti tízemeletes lakóház földszintjén kapott ideiglenes szállást a kiállítás, mely kényszerűségből raktárrá is vált a már meglévők mellett. Igazi megváltás volt a Berda utcai, egykori pénzintézet helyén kialakított elhelyezés. 1999 augusztusában költöztünk, a városnapi nyitásra készen volt a kiállítás. A több mint 200 dobozba csomagolt anyag rendezésért kiáltott, kis túlzással egy évtized kellett a meglévő és a folyamatosan érkező anyagok feldolgozásához. Az iskolások rendszeres helytörténeti vetélkedői és a különböző civil szervezetek - köztük a Városvédő Egyesület - tevékenysége folyamatosan jelezte az igényt irántunk. Mit látunk az állandó kiállításon!-Az állandó kiállítás mintegy képi megjelenítése az önkormányzat pályázatára készült Újpesti Helytörténeti Olvasókönyv fejezeteinek, amely Hargitai Katalin és Hirmann László tanárok munkája. így a kiállítás vezérfonalát a település létrejötte, a kisközség, a község, a nagyközség, majd a város kialakulása jelenti, a kerületté válásig, vagyis 1950-ig. A forrásokat különböző korokból ránk maradt tárgyak, az ipar, a szakmák, avagy a vendéglátás történetét megjelenítő emlékek egészítik ki. Az állandó kiállítást folyamatosan kiegészítjük, rengeteg ajándékot, fotót, családi dokumentumokat kapunk, ezeket beépítjük a meglévő anyagba. Éppen olyan arányokkal létezünk, mint a nagy múzeumok: a tárolt mennyiség 10 százalékát be tudjuk mutatni, a többit a raktárban őrizzük, hogy egy-egy alkalommal, legyen az kiállítás, kutatási téma, elővegyük, rendelkezésre bocsássuk. Háttere vagyunk a helyi sajtónak, kiváltképpen az Újpesti Helytörténeti Értesítőnek, dokumentáljuk a jelent is, például a helyi választási eredményeket, jegyzőkönyveket. Emellett diákoknak tárlatvezetést, „tárgysimo- gatást" tartunk, és szervezői vagyunk a néhány hete lezajlott Kulturális Örökség - újpesti - Napjainak. Változott-e 10 év alatt a gyűjtemény!- Igen, az anyag bővülésén túl főleg a megismerést segítő technikai eszközök bővülésében. Az Ady Művelődési Központ igazgatója - dr. Oláh Zsigmond - jóvoltából számítógépek segítik a munkánkat, van egy közönséggépünk is, amelyen az ide betérők „lapozhatják" a mai kor virtuális múzeumát. Újpest története képekkel, szöveggel tárul elénk. Mü- kincsvédelmi jelentőségű beruházás volt a kiállítóterem légkondicionálóval történő ellátása, mert épületünk nyáron nagyon meleg. Valamennyi tárgyunkat restaurálni költséges dolog lenne, állandó kiállításunk több tárgyát azonban sikerült. A helyi mesterségeket bemutató faipari és bőripari részleteket a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola, illetve a már bezárt Bőripari Szakközépiskola anyag- költségen restaurálta számunkra. Az önkormányzat jóvoltából új mikrofilmolvasónk van, aki a helyi sajtó több száz éves történetét kutatja, annak ideális munkaeszköz. Az anyag feldolgozásában korábban Krizsán Sándor volt a segítségemre, éveken át önzetlen segítőm volt dr. Kovács Ivánná nyugdíjas pedagógus, a Városvédő Egyesület elnöke, aki - a vezetésnek köszönhetően - a 2008 januárja óta csekély térítést is kap munkájáért. Várnak-e még anyagot az újpestiektől!- Köszönettel veszünk továbbra is tárgyakat, családi emlékeket, persze, a befogadásban a méret - a bemutathatóság és a tárolhatóság miatt - meghatározó szempont. Most éppen egy 1949-ben kelt, kötelező himlőoltás elvégzését igazoló papírt vételeztünk be. Nemrégiben kaptuk meg a 3-as villamos kecskelábú, összecsukható vezetői székét, és a vastag, téli üzemmenetre készült villamosvezetői kabátját bízta ránk egy újpesti nyugdíjas. - BANGHA KATALIN y T
