Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-01-30 / 2. szám

Egy újpesti lány, akire büszkék lehetünk Még csak húszesztendős, de már seregnyi kupa díszeleg a vitrinjében és éremfüzérek díszítik szobáját. Újpesti iskolásként megkapta az önkormányzat elismerését, az Újpest Kiváló Diáksportolója címet. Legutóbb Torinóban szerzett hírnevet és dicsőséget a csapatának, edzőjének, családjának, a hazánknak. Heidum Bernadettről, a felnőtt rövidpályás gyorskorcsolyázás 3000 méteren Európa-bajnok női vál­tójának tagjáról van szó. Egyéniben 1000 méteren pedig bronzérmet szerzett. ivei újpesti lakos, otthoná­ban kerestük fel, hogy kér­dezősködjünk tőle iskoláról, sportról, a mindennapjairól. Elsó'ként mégsem vele, hanem Dömötör nevű ráncos kutyájával ismerkedtünk meg. Míg Döme rágta a lábamat, meg­kérdeztem Bernit, hogyan is került kép­be nála a gyorskorcsolya. Hiszen az em­ber nem gondolná, hogy az apuka fogja a lányait, és leviszi a jégpályára: su­hanjatok, korcsolyázzatok. Pedig bizony a Heidum családban Fe­renc, a családfő tehet mindenről. Persze a szó legjobb értelmében. Levitte két lányát - Petrát és a két évvel fiatalabb Bernadettet - a Műjégpályára nagyjá­ból tizennégy évvel ezelőtt. Akkor még hokikorcsolyával tanultak a lányok köz­lekedni, Petrát ki is választották, hogy elég ügyes, próbálja meg a gyorskor­csolyát. Ahogy az ilyenkor lenni szo­kott, a hugi is azonnal ugyanazt akarta. Végül mindketten bekerültek a buda­pesti gyorskorcsolya csapatba.- Tizennégy évesen bekerültem a magyar válogatottba, azóta is a keret tagja vagyok - foglalja össze hamarjá­ban Bernadett az elmúlt éveket. Kérdezem Bernadettet, hogy nem próbált-e ki sosem más sportot. Erre fel­csillan a szeme és lelkesen elkezdi me­sélni, hogy néhány éve Szabolcsi Szilvia - gyorskorcsolyázó volt, pályakerékpá­rozásra váltott - révén kipróbálta magát a pályakerékpározásban. Azt mondja, a kerékpározás ugyanazokat az izmokat mozgatja meg, mint a gyorskorcsolya, ám kevésbé technikás sportág. Berni ko­molyan vette a pályakerékpározást, fel­készült az országos bajnokságra, ame­lyet összetettben megnyert. A következő kerékpárversenyén már hosszabb távon indult, mivel akkor már a gyorskorcso­lyára koncentrált. A hosszú távú verse­nyeket meg is nyerte sorjában. Ám a gyorskorcsolyázás mindig első maradt. Édesapja, Heidum Ferenc, ahova tudja, elkíséri lányát, és amennyire drukkol neki, annyira félti is. Érthető, hiszen sem a gyorskorcsolya, sem a pályakerékpározás nem veszélytelen sportág.- A kerékpárnál a betonteknő nagyon veszélyes, ráadásul a versenyzők lába be van szíjazva, a bicikli pedig örökhaj- tós, így rengeteg veszélyt rejt - sorolja aggodalmait az édesapa. - A gyorskor­csolyázásnál szintén nagyon veszélyes az esés, még jobban kell óvni a ver­senyzőt a véletlen vágásoktól, hiszen pengeélesek a korcsolyák, kisebb hoz- záérés is nagy sérülést okozhat. Ekkor szól közbe Berni, aki rögtön megnyugtat minket, hogy vágásbiztos ruhában versenyeznek, ez a főbb artéri­ákat nagy mértékben védi. Egyébként is, mint mondja, verseny közben eszük­be sem jut a veszély, hiszen akinek ezen jár az agya, az nem alkalmas versenyző­nek. Berni életét, mindennapjait javarészt a korcsolyázás tölti ki. Emellett a Buda­pesti Kommunikációs Főiskolára jár, új­ságíró szeretett volna lenni, ám most az edzések miatti időbeosztás miatt a nem­zetközi kommunikáció mellett voksolt. Mivel a gimnáziumot is kéttannyelvű is­kolában végezte, az angol nyelven való tanulás nem okozhat neki gondot. Heti hét nap jár edzésre, a hétfő és a kedd az ő hétvégéje, olyankor nem ket­tő, csupán egy edzése van naponta. Azt mondja, a sport miatt kicsit háttérbe szorult a társasági élete, de mivel sze­relme a gyorskorcsolya, egyeló're jól is van ez így. Persze tervei vannak bőven, mint a tisztes helytállás a világverse­nyeken, megtartani a kontintensvi- adalon kivívott helyezéseket, és ha ma­rad még egy kis ideje, a kommunikációs diploma mellé jogi képesítést is szeret­ne bezsebelni. Mit is lehet erre mondani: sok sikert és kitartást kívánunk hozzá! Büszkék vagyunk rád, Berni!-Jól mondta Berni edzője, Bánhidi Ákos, a torinói Eb-n jó volt magyarnak lenni. Annyi siker és érem született, hogy fantasztikus hangulat volt kint. Olyan körülmé­nyek között, mint ami itthon van, ilyen komoly eredményt elérni emberfeletti. A legtöbb nemzet sportolói csak és kizárólag a sport­nak élnek. A mi válogatottunkban szinte mindenki főiskolára, egye­temre jár az edzések mellett. Ne­kem szüló'ként az élmény az egyéni verseny volt. Tudtam, hogy Berni arra vágyott, hogy egyéniben do­bogóra állhasson az Európa-baj- nokságon. Ezután már úgy gondol­tuk, hogy ha a váltóban is meglesz a bronzérem, az a hab a tortán. Szü­ló'ként fenn álltam a tribünön és hallgattam, ahogy a lányomnak és a csapatának játsszák a himnuszt. Nagyon megható volt - mondta elérzékenyülve a büszke apa. www.ujpest.hu 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom