Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-06-19 / 12. szám

Megyeri csárda kerthelység Megyeri csárda archív 1 E V F 0 L 1 1 A M Újpesti vendéglátóhelyek - ANNO... A Megyeri csárda Minden változik, virágkorát éli, ünnepel és lassan elmúlik, vagy át­alakul. Újpest történelmében számos intézmény, közösségi tér szűnt meg így. Számomra bezárt Szülőotthon volt az a hely, amely a múltat kötötte össze az új élettel. Szimbólummá vált bennem ugyanúgy, mint amikor észak felől érkezem a városba. Ott áll, vagy inkább a Vá­ci úthoz képest ül, a Megyeri csárda tömzsi fehér épülete, tetején vendégcsalogatónak szánt szekérrel. E gykoron a rómaiak határvidéke volt ez a terület, katonai őrtorony állt a késó'bbi csárdától pár mé­terre. Stratégiai, utóbb jelentó's kereskedelmi főútvonalat védett a Duna bal partján. A történelmi Megyer közép­kori faluja elpusztult, a törökök kiszorí­tása után sem született újabb település. Késó'bb Palota és Fót falvak, valamint Si­kátor és Káposztásmegyer puszták az Újfalussy-család tulajdona, akik közül Újfalussy Gergely építette fel a csárdát. Létesülésének pontos- időpontja vita­tott, a konyhát elválasztó csapóajtó fö­lötti festményen található dátum sze­rint: 1695. A vendégfogadó az utazók, kereskedők és fuvarosok megpihenését, étellel-itallal való ellátását szolgálta. Hosszú ideig bérlője, azaz csárdása és családja is itt lakott, hiszen minden te­lepülés távolabb esett, valamint a foga­dóban kialakított vendégszobák is azért készültek, hogy akit a sötétedés itt ért, az éjszakázhasson. Ekkor az épület egy nagyobb vendégtérből, két vendégszo­bából, a kocsmáros szobájából és kam­rából állt. A következő földesúr, Fekete György gróf országbíró fontosnak talál­ta, hogy fejlessze és a korabeli igények­hez igazíttassa az épületet. A gróf ura­dalmi intézője, Laczkovits Imre felje­gyezte, hogy mennyi veszó'dség árán tudta bővíteni, mennyi bosszúságot okoztak neki az építkezés során a kőmű­vesek. Fekete gróf fia, János apja halála után a területet bérbe adta az esztergo­mi érseknek. Fekete János fia, Ferenc adta el a birtokot Csekonics ezredesnek, aki 1808. november 23-án értékesítette a Károlyi családnak. A Fótról irányított birtok az elsőszülött Károlyi István grófé lett. A Káposztás Megyeri Vendégfogadó ekkor négy szobából állott, három desz­kapadlóval, egy téglával burkolt, helyi­ségeit zöld színű cserépkályhákkal fű­tötték. A konyhája kívülről falazott ké­ménnyel rendelkezett, amihez kamra is tartozott. Pincéjében háromszáz akó bor fért el. Istállóját ekkor harminc ló befo­gadásával hirdetik. A Károlyi család 1816-ban Új-megyer (Újpest) alapítása előtt huszonnégy évvel árverésre bocsá­totta a csárda bérletét. Hirdetményük­ben közel azonosan írják le a csárda helyiségeit, de itt már negyvenkét ló befogadására alkalmas istállója van - istállóját a forgalomra való tekintettel 1808-hoz képest bővítették. A váci or­szágút vonzó forgalmára utalhat az a tény is, hogy Újpest első lakója, Mildenberger Márton 1831-ben sörfő­zésre és kocsmára kért és kapott enge­délyt a földbirtokostól. A fiatal Újpest rohamosan növő lakossága is megsze­rette az öreg csárdát. Később tulajdon­jogát a Károlyi család eladta az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-nek. Való­színűsíthető, hogy újabb rekonstrukció­ját már az Izzó fizette. Fénykorában bér­lője hosszú évtizedekig Dvorszky István halászmester és vendéglős volt. Nép­szerű cigánybandáját Büjka József ve­zette, de számos kiváló prímás megfor­dult falai között. Utolsó átalakítására 1965-ben került sor, amelyet Vasai Béla Ferenczy-díjas belsőépítész vezetett. Ma a díszítések alapján elnevezett Vadász terem, Halász terem és egy na­gyobb dísztányérokkal ékesített étte­remrész, a csárda hosszában elnyúló be­épített tornácterme, valamint naptól és esőtől fedett kerthelység, összesen két­száz fő befogadására alkalmas. Hétvé­gén folklórműsorral, cigányzenével, a főváros környéki vendéglátás legöre­gebb, folyamatosan működő étterme, magyaros konyhával várja vendégeit. - MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR Tisztelt újpesti polgárok! Ezúton is keressük a vendéglátásban informá­ciókkal rendelkezőket, leszármazot­takat, alkalmazottakat, tulajdonoso­kat, akik segíteni tudnak sorozatunk minél szélesebb és tartalmasabb megírásában. Jelentkezésüket vár­juk a szerkesztőség telefonszámán: 785-0366. Külön köszönet: Csányi Lászlónak, Gábriel Tibornak, Bazsó Gábornak és az Újpesti Helytörténe­ti Gyűjteménynek. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom