Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-06-05 / 11. szám

AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2009. június 5. Szeretetről - két évtizedben mérve Június 13-án és 14-én kétnapos találkozóra várják mindazokat, akik együtt kívánnak emlékezni a Szent- háromság Plébánia 20 évvel ezelőtti megalapítására. Ekkor nevezte ki Marosi Izidorváci püspök dr. Tomka Ferencet plébánosnak és Jávorka Lajos atyát káplánnak. ■rTT^I káposztásmegyeri katolikus kö­zösség most erre az évfordulóra emlékezik. Feri atya úgy fogal- I máz: nem a történelmi távla­tokat kívánják a két nap alatt felemle­getni, hanem azt veszik számba: hogy a szeretet, mint mozgatóerő mire is volt képes közösségükben. Dr. Tomka Fe­renccel, a káposztásmegyeri katolikus közösség által Feri atyaként megszólí­tott Újpestért és Budapestért díjas egyetemi tanárral - aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kará­nak, illetve a Sapientia Teológiai Főisko­lának jelenleg is oktatója - történt találkozás során azonban mindkettőről beszéltünk.- A katolikus közösség létrejöttét húsz énei ezelőtti nyárra vezethetjük vissza, bár a templom alapkőletételére és fel­szentelésére még éveket vártak. Ai ide költözők szinte fejest ugrottak az isme­retlenbe, nem ismerték Újpestet, Ká- posztásmegyert. Párhuzamos a sorsok­ban, hogy Önnek is ismeretlen volt min­den. Hogyan találkozott az útjuk?- Káposztásmegyeren a nyolcvanas évek közepén adták át az első' lakásokat. Ismert volt: az idó'k során legalább negyvenezer ember költözik majd ide. Az otthonra találás persze nem azonos a kulcsátadással. A Budapesti, majd az Egri Hittudományi Főiskolán szociológi­át és teológiát egyaránt tanítottam, a két tudomány összeért számomra, s ta­pasztaltam: egymásra is felelnek. Eger - ahonnan tizenhat évi tanítás után eljöt­tem - kisvárosnak számított, az ember bármerre járt, otthonosan mozgott. A la­kótelep a szociológiában nem pozitív ki­csengésű szó. Hiszen a társadalomban a városi magányt, az elidegenedést, a ki- vetettség helyét jelöli. Annál inkább ki­hívásnak éreztük Jávorka Lajos atyával, hogy egy ilyen környezetbe jöjjünk, és itt fogjunk bele egy keresztény és test­véri közösség építésébe. A keresztény­ség, amely tanításaiban a szeretetre és egymás elfogadására épít, világszerte számos helyen bizonyította erejét. A családszociológia, a családgondozás és a közösségépítés tanárként is a szak­területem volt, ez is erősítette bennem, hogy ilyen környezetben szolgáljak.- A kereszténység alapelveit tűztük ki tehát célul. Mindenekelőtt az egymás között mindig újra felépítendő' szerete­tet (a családokban, közösségünk tagjai között, és az Újpesten élő többi keresz­tény egyház lelkészeivel és tagjaival), majd erre az alapra építve a szeretet to­vábbadását a mellettünk élő embertár­sak felé: a szomszédok, rokonok, rá­szorulók felé.- Milyen volt az első találkozás?- A lakótelepen néhány család várt és szeretettel fogadott bennünket. Olyan világi segítőket találtunk, akik a mai na­pig munkatársaink és barátaink is. Mintegy nyolcvan hívő felnőtt, fiatal és gyermek alkotta az első közösséget. Kö­zöttük voltak, akik már korábban felka­rolták a lakótelepen a nagycsaládosokat és a fogyatékkal élőket. Mai szemmel nézve is nagy gesztus volt, hogy a mos­tani Közösségi Házat, amely akkor még az MSZMP közösségi házaként műkö­dött, megkaptuk vasárnap és nagyobb ünnepek idején, s ott a katolikus isten­tiszteletet a református liturgia követ­hette. Ellátogattunk a lakótelep iskolá­iba is, ahol szeretettel fogadtak, és he­lyet biztosítottak gyermek hittanjaink- nak Közben közösségi életünk, a lelki terápia, a csoportos találkozások a Falamez utcai kis lakásunkban folytak, és ez egyre szűkösebbé vált. Ekkoriban jött létre első babamegőrzőnk, ahol a nagyszülőket nélkülözni kénytelen kis­gyermekesek egymásra bízhatták a ki­csiket, amíg ügyesbajos ügyeiket elin­tézhették. Épülő templomunk alagsorá­nak első helyiségeit gyermekek megőr­zésére, illetve mozgássérültek ingyenes tornáztatására használtuk fel. A szere­tet hivatását követve egyre több test­vérünkön tudtunk segíteni és segítünk a mai napig is: ruhaosztással, élelmi­szer osztással. Létrejött a plébánia ala­pítványa, melynek bevételéből, illetve a felajánlott adók egy százalékából anyagi segítséget is képesek vagyunk nyújtani elsősorban nagycsaládosa­inknak. Sok segélyszállítmányt kül­dünk hazánkban vagy Kárpátalján és Erdélyben élő szegényebb embertársa­inknak is.-A közösségépítéssel párhuzamosan elindult a templomépület tervezése, amely szinte közkívánatra vette kezde­tét.- A Fővárosi Tanács eredetileg Káposztásmegyer I és II. között, akkor még messze nem a mai szinten benépe­sült területen jelölte ki számunkra a templom helyét. Mi szerettük volna, hogy az épület a gyerekek és a sérültek érdekében is a közlekedéshez már köze­li részen épüljön fel. Ott, ahol ma áll. Ezért aláírásgyűjtésbe kezdtünk, ame­lyet az akkor körvonalazandó ellenzéki kerekasztal tagjai és általában szinte az egész lakosság támogatott. A lakók döntő többségének egyetértésével kezdhettünk a templomépítésbe a Tóth Aladár utca és Nádasdy utca sarkán. A helyi intézmények részéről is sok­féle szeretetet tapasztaltunk. Kedves emlékek, az első adventi koszorúköté­sünk az ÁMK-ban, az akkor még Bőrfes­tő utcai iskola befogadó szeretete a nemzetközi Taizé ifjúsági találkozó kap­csán, a közös szemétszedés a lakótelepi fiatalokkal a Farkaserdőben, az első betlehemes játékunk az akkori Lakkozó utcai iskola aulájában, az első foci­meccsek az ÁMK pályáján, a templo­munk alapkő-letételének ünnepére kölcsönkapott székek a Babits Gimnázi­umból...-A templomok jellegzetesen égbe szökő tornyát itt nem találjuk. Miként került tető alá az épület?- Az épületet a lakókörnyezetbe illő­en terveztettük. Szerettük volna, ha az épületegyüttes nem emelkedik ki a kör­nyező házak közül, hanem külső megje­lenésében is hasonlít a körülölelőkhöz. A falak sárga színe barátságos invitálást í közvetít. A kápolna, a plébánia és a kö­zösségi terek a házban jól megférnek egymással egy fedél alatt. Mivel az építkezés megkezdésekor csak csekély összeggel rendelkeztünk, mindig addig építkeztünk, amíg a pénz tartott. Az egyházmegye támogatására kevéssé számíthattunk. Kaptunk ugyan helyi adományokat, de a legjelentősebb segítséget a külföldi, német, osztrák, olasz, holland katolikus testvérek ado­mányai jelentették. Ők Európa-szerte támogatták a kommunizmus alól előke­rülő egyházakat. Ebből részesültünk mi is. Tanárként több nemzetközi egyházi bizottság tagja voltam, ezen kapcsola­taim révén megtapasztaltuk a szeretet anyagiakban is megnyilvánuló erejét. Egy-egy rész elkészültét a Jóisten aján­dékaként és csodaként éltük meg.- Említette, hogy a húsz év mérlegét nem a fizikai történésekben, hanem a „szeretetben" mérné.- Az évfordulót köszöntő két nap so­rán is ez lesz a vezérmotívum: hogyan működött történetünk során az evangé­liumi szeretetet. Ennek lakótelep felé irányuló megnyilvánulásai közé tartozik pl. karitász boltunk, mely hetente nyitva tart a lakótelepiek számára is; homoko­zónk, melyet sok környékbeli anyuka felkeres; az idősebbeknek számára lét­rejött klub, vagy a sérült gyerekek klub­ja, mely éveken át működött. A testvéri szeretet megalapozója a közösségünk tagjai között levő kapcsolat. Sokszor ta­pasztaltuk, hogy az egymással való kap­csolatok, a közös tevékenységek min­den nap képesek új próbatétel elé is ál­lítani. De a 20 év során és ma is Jézus alapelvét törekszünk követni: mindig megbocsátani, újrakezdeni a szeretet­ben. Az elvetett magból 20 év alatt sar­jadó fa nőtt ki. Plébániánk híveinek szá­ma több mint tízszeresére növekedett. Sokan vannak olyanok, akik felnőttként, fiatalként nálunk keresztetkedtek, tér­tek meg. Ha sokaknak korábban egy maradi egyházról volt benyomásuk - köztünk (úgy mondják) egy élő egyház­zal találkoztak. Sok a fiatal és a sok- gyermekes családunk is, akik tapasztal­ják a házasság és a család szépségét. Az ünnepen, szombaton 16 órától csoport­jaink számolnak be élményeikről. A va­sárnapi 9 órai hálaadó szentmisét köve­tően rajz- és fotókiállítást nyitunk meg, amelyen a gyermekek szemléltetik, mit jelent nekik, hogy ebben a közösségben születtek. Vasárnap az ebédet a ker­tünkben tervezzük közösen elfogyaszta­ni. Az ünnep délutánján hangverseny lesz, amelyen fellépnek a hangszeres zenét tanuló diákok és csoportjaink is. Szeretettel várunk minden érdeklődőt.-BANGHA KATALIN 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom