Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-04-10 / 7. szám
Erkel Gyula halálának 100. évfordulója alkalmából Az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola tanárai és növendékei 2009. március 22-én az iskola homlokzatán lévő emléktáblánál emlékeztek meg névadójukról, majd megkoszorúzták sírját a Fiumei úti temetőben. (A megemlékezés során elhangzott Mátyás Ferenc: Az a hegedű című verse, Erkel Gyula átiratában a Szózat - vonós hangszerekre, citera, népdalkor, valamint a 1909-es gyászjelentésének sorai.) Az ünnepséget megtisztelte Erkel Tibor, a család leszármazottja. Erkel Gyula 1842. július 4-én született és 1909 március 22-én halt meg Újpesten. 1856-1861-ig a Nemzeti Színház zenekarának üstdobosa, majd 1863-tól másodkarnagya volt és tanított a Zeneakadémián. 1903 október 3- án a Zeneakadémia növendékei ezüst babérkoszorú átadásával tisztelték meg. Iskolánkat 1891. június 22-én alapították, mellyel egyidőben Erkel Gyula Újpestre költözött. A Consistorium alakuló közgyűlésen igazgatónak Erkel Gyulát, Erkel Ferenc legidó'sebb fiát választották. Az igazgatás mellett mindvégig aktívan zenélt, vezényelt és zongorán közreműködött. Az egyesület célja volt a zeneirodalom ének- és zenekarra írt állandó becsű műveinek ismertetése, tagjainak ének- és zenekari oktatásban való részesítése, az egyházi zene művelése, fiú- és lánynövendékeknek az énekben és a zene különböző' ágaiban, valamint a zeneelméletben való alapos oktatása volt. Az alapító tagok között számos híres egyéniség volt: Bartók Béla, Erkel Gyula, Melles Béla, Szikla Adolf és gróf Zichy Géza. A tanítást egy háromszobás lakásban kezdték meg, és bár a körülmények nehezek voltak, az első évben már 72 növendék tanult zongorát, hegedűt, csellót, éneket és cimbalmot. Erkel Gyula haláláig, 1909. március 22-ig igazgatta az intézményt. KORTÁRSAI ÍGY EMLÉKEZNEK RÓLA: Molnár Géza: „A melegséget, melyet szú'kebb családja iránt tanúsított, átvitte kollégáira is. Nap nap után hatással volt reánk, az ő zenei gondolkozásának nyomatékossága, az a csalhatatlan ízlés, mellyel átfutó napi áramlatok fölé tudott emelkedni, amellyel jó és rosszhiszemű zenei jelenségeket kellően osztályozni tudott. Embernek is művésznek is szilárd jellem, igaz férfiú volt." Kereszty: „Nem üres szólam, hanem a legtisztább valóság, hogy Erkel Gyulának csak páratlan szerénységén múlt, hogy nem ért el zajos sikereket, ó' beérte azzal, hogy kitűnő' tehetségeivel zajtalanul fakasztott áldást munkakörében." Az újpesti szülők immár 118 éve bízzák ránk gyermekeiket. Az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola jelenlegi igazgatója, Eisenbacher Zoltán és művésztanárai - öregbítve Újpest hírnevét - a fent megfogalmazott gondolatok menték kívánják folytatni a rábízottak zenei nevelését, az ifjú tehetségek zenei pályára való felkészítését. Ünnepeltek a károlyisok Szinte mozdulni sem lehetett a Károlyi Pódiumnak, illetve Károlyi Fesztiválnak helyt adó két újpesti művelődési központban. Április 3-án a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium középfokon tanuló diákjai az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, egy nappal később az alsó tagozatos tanulók az Ady Endre Művelődési Központban mutatkoztak be a nagyérdemű előtt. A pénteki Károlyi Pódiumon a nagyobbak csillogtatták meg művészi tehetségüket. Színházi darabok, szólóénekek, énekkari produkciók, modern táncok követték egymást, só't, a díszletek és a kellékek is a diákok kreativitását bizonyították. Sokan saját produkcióval mutatkoztak be, mások jól ismert darabok keresztmetszetét adták elő': a fiatalok színre vitték a Grease című musicalt és egy Ka- rinthy-paródiát is. A Pódium egyik legkülönlegesebb produkciója az egykori károlyis pedagógus, Horváth László által komponált musical, az „Álom" eló'adása volt. (Ezt a darabot május 16-án - tanulók és pedagógusok szereplésével - az Ady Endre Művelődési Központ is műsorra tűzi.) Szombaton a Károlyi Gimnázium legkisebbjei néptánc- és jazzbalett-előadá- sokkal, zenés produkciókkal, színdarab-részletekkel léptek fel a büszke szülők és pedagógusok eló'tt. A két rendezvény bevételét a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium alapítványának támogatására fordítják. - P. K. 25 év - 25 óra Non-stop sport a Szigetiben Március 27-én 12 órától 25 órás sporttal ünnepeltük magunkat 28-án 13 óráig. E rendezvényünk tulajdonképpen a nyitánya volt annak a sorozatnak, melyet negyedszázados fennállásunk ünnepe alkalmából tervezünk. A délutáni program az osztályok közötti labdás vetélkedő', kosárlabda- és röplabdamérkó'zés, tanár-diák labdarúgás volt. Este Pesáné Nagy Katalin labdás bemelegítő' tornája nagy sikert aratott. Tanárok, szülők, tanítványok hozták formába magukat az éjjeli sportoláshoz. A csapatok fociban és röplabdában mérhették össze erejüket a tornateremben. Az emeleten felállított pingpongasztalok körül egész este és éjjel folyt a versengés. Az agórában egy számunkra új sportág, a „petanque" szabályaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. Csocsózni is lehetett: ezt főleg régi tanítványaink kedvelték az éj leple alatt. A büfében szendviccsel, gyümölccsel, csokoládéval, süteménnyel és teával szerezhettünk újabb energiát az éjjeli erőpróbákhoz. Ha valaki elfáradt, ez sem jelentett gondot. A kistornaterem ideiglenes hálószobául szolgált. A szivacsokból kialakított fekhelyeken hálózsákban alhattak, pihenhettek a fáradt sportolók. Reggel új erőre kapott a „non stop sport", hiszen megérkeztek a szigetis diákok, akik a hagyományos reggeli foci után büntető dobó- és rúgó versenyen , labdás vetélkedőn vehettek részt egészen 13 óráig. Bár az egyes mérkőzéseknek, versenyeknek voltak jogos győztesei góljaik, pontjaik alapján, nagy eredmény- hirdetésre nem volt szükség mégsem. Hiszen győztesnek tekintheti magát mindenki, közel 500 fő, aki részt vett a Szigeti 25 órás sportolásában. Főleg, aki átvészelte, átmozogta az egész éjszakát! \ 1 A