Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-01-16 / 1. szám

r« AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG ívrcrrccr Búcsú Búcsúzunk Pirisi Károlynétól, vagy ahogyan a Virág Óvodában mindenki szólította, Éva nénitói Pirisi Károlyné 1954-ben szerezte meg az óvónői oklevelét. A fél évszázados munkája során újpesti gyermekek százait nevelte és tanította. Eló'ször a jel­legzetesen újpesti nagyvállalatok, mint a Duna Cipőgyár, a Chinoin és a Vá­kuumtechnikai Gépgyár óvodáiban dolgozott. Az Adócsőgyárban 17 éven át volt vezető óvónő. 1985. márciustól a Virág Óvodában dolgozott. Itt az utol­só munkahelyén 18 évet töltött el, innen ment nyugdíjba is. Az első' pillanattól az utolsóig mindenki számára - aki vele kapcsolatba került - emlékezetes marad személyisége. Pozitív gondolkodása befolyá­solta tetteit, így végezte munkáját, gondoskodott szeretteiről, élte minden­napjait. Igényessége nemcsak a külsején tükröződött. Mindig törekedett a harmónia megteremtésére, ahol megjelent, ott nyugalom, béke vette körül. Igyekezett minden napot ünnepként megélni: örülni az élet apró szépsége­inek, beszélgetni egy kollégával, játszani, tanulni az unokájával, szórakozni a barátaival és szerető gondoskodással együtt élni a családtagjaival. Az egyik legfontosabb volt számára az összetartozás élménye. Tette ezt olyan színvonalon, nívósán és tökéletesen, hogy ez sokunk számára példa értékű­vé vált. A munkahelyén mindig fiatalabb kollégákkal dolgozott, akiket nagy türe­lemmel, emberséggel, bölcsességgel segített, irányított. Ugyanakkor tisz­teletben tartotta mindenki autonóm személyiségét, senki nem érezte mel­lette mellőzöttnek magát. Több száz gyerekkel került kapcsolatba. Szerette munkájában a kihívásokat: különös alázattal, gyermekszeretettel, kedves­séggel és pedagógiai érzékkel segítette a problémás gyerekeket, hogy egyenrangúak'legyenek csoporttársaikkal. Határozott, erős jelleme szimpatikussá tetet a szülők számára is, sok eset­ben külön személye miatt szerették volna gyermeküket abba csoportba írat­ni, oda járatni, ahol Éva néni dolgozott. Mindig odafigyelt arra, hogy ne le­gyen tolakodó, meghallgatta, megfontolta a másik ember véleményét és so­kat munkálkodott azon, hogy mindenki számára kedvező megoldást találjon, mindenki megelégedett legyen. Róla elmondhatjuk, hogy minél többet adott, osztott meg önmagából, tapasztalataiból, életfelfogásából, ő annál több lett. Ez az állandó körforgás, kölcsönösség adhatta meg számára a megújulás, az örök fiatalság szellemét, amire mindig felnézhetünk, vissza­emlékezhetünk. Sajnos elmúlt időszakban a betegségében hiába próbálta a problémát megoldani, a jó megoldást keresni, ebben most alulmaradt. El kellett fogad­nia a megváltoztathatatlant, megalkudni. De ezt is, mint mindent egész éle­te folyamán, emberi méltóságát megőrizve viselte. Pedagógiai munkássága, igényessége, emberi nagysága, különleges sze­mélyisége feledhetetlen marad számunkra. Szeretettel fog rá gondolni sok száz gyerek, szülő és nem utolsó sorban a Virág Óvoda dolgozói. 4 Virág Óvoda dolgozói Immár 1 éve, 2008. január 23-án ment el szeretett igazgatónőnk, kollégánk, barátunk, családjának imádott Mariannja, Hegedűs Oszkárné, a nagymúltú Berzeviczy Gergely Közgazdasági és Két Tanítási Nyelvű Külkereskedelmi Szakközépiskola igazgató­nője. Hiánya az Őt szeretők körében pótolhatatlan. Emlékét örökké szívükben hordozzák: Családtagjai, Kollégái, Tanítványai Azok a megemlékezők, akik halálának évfordulója alkalmából szeretnék tiszteletüket virággal kifejezni, úgy azt 2009. január 23-án, pénteken elhe­lyezhetik az iskola (1047 Bp., Baross u. 72.) földszintjén elhelyezett emlék­tábla alatt. Épített környezetünk a természetfotós szemével A kultúrát közvetítő, ám rendhagyó kiállításának nevezi a magyar kul­túra napjának előestéjén a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Károlyi Galériájában megnyíló kiállítását Kerekes György természetfo­tós. Ez alkalommal ugyanis nem a természet szépségei a főszereplők képein, hanem templomok, kálváriák, útszéli keresztek, vagyis az épí­tészeti örökségünk, ráadásként az élet folytatását reményként szimbo­lizáló esküvők, és a mozdulatlanságukban is megható temetők képei. mindennapjait az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház vezetőjeként töltő Kerekes György népművelőként több évtizede sokunk ismerőse. Fotósként több tárlat kiállítójaként immár harmadik kiállítását rendezik meg városrészünkben, ezúttal a honi országjárások eredményeként és az Ausztriában, Lappföldön és Norvégiában tett túráin készült képeket bemutatva. Kerekes György gyermekkora óta tartó fotós szenvedélye azonban nem merül ki a képek archiválásában, kiállításokon való megjelenítésben: számtalan természeti fo­tóalbum önálló szerzőjeként és több útikönyv társszerzőiéként a fotózással - vegyük kölcsön egyik könyveimét: Természet(l)esen - a természetvédelemnek és a látvány megörökítésének egyaránt hódol. A fotózáshoz azonban nemcsak látó szem, hanem idő és türelem is kell, több éves gyűjtőmunka eredménye például a mostani kiállítás és a néhány hete a Kornétás Kiadónál Körúti randevú - Ott ahol a hatos megáll -cím­mel megjelent albuma, amely magyar és angol nyelvű kísérőszöveggel tárja elénk a 6-os villamos vonala mentén a Moszkva tértől a Móricz Zsigmond körtérig tartó uta­zásának nagykörúti épületeit. A kiállító fotós képei természetesen hitvallását is megjelenítik, ezt saját szavaival is megfogalmazva invitál bennünket: hisz a kultúra sokféleségében, a világban talál­ható szépségekben, bárki legyen is e szépségek alkotója. A lenyűgöző képek az alko­tó befogadásról is szólnak - ezért idézi Kerekes György a meghívó szövegében Aurelius Augustinus gondolatát, mely szerint „Nem kerestél volna,/ha már meg nem találtál volna"... A kiállítást 2009. január 21-én 15 órakor Lévai András, a Szűcs Sándor Általános Is­kola igazgatója nyitja meg. A képek február 3-ig tekinthetők meg az iskola nyitva tartásának megfelelően. - B. K. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom