Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-03-06 / 5. szám
Fotó: Vaucs Dezső, Országos Mentőszolgálat m As tellas-díj A Életmentő helyietben Nem mindennapi lehetőséget teremtett a Magyar Egészségvédelmi Alapítvány, amikor immár második esztendeje biztat bennünket arra, hogy saját magunk vagy családunk gyógyulásának történetét leírva tegyünk javaslatot az év orvosa címre, illetve az ennek alapján odaítélendő Astellas-díj- ra. Az orvosok és a betegek kapcsolatának javítását célzó díjat az alapítvány ösztökélésére neves közéleti személyiségekből álló zsűri ítéli oda a beküldött levelek alapján, akik a felkérés alapján több száz orvosi történetet olvasnak végig. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM- A mentő dolgozók munkája az egészségügynek azon szelete, amelyet legjobban a team-munka jellemez, hiszen egyikük sincs meg a másik segítsége nélkül. A mentés átlátható tevékenység is, és éppen ezért mindjárt véleményt tudnak róla formálni a betegek és a hozzátartozók. Az, hogy a mentőautó gyorsan érkezik-e a helyszínre, a mozdulatok, a beszéd, a tettek alapján már minősíthető is a munkánk. Amíg az orvoslás zárt ajtók mögött folyik otthon vagy a rendelőkben, a kórházakban, a mentő dolgozók nem csak a beteg lakásán, hanem adott esetben az utcán, közterületen dolgoznak, a munkánk megítélésének valós alapja van.- Ön szerint kik lehetnek jó mentő dolgozók?- Azok, akik szakmailag felkészülten, humánummal, magasfokú empátivával végzik munkájukat. Lényeges, hogy gyorsan tudjanak kapcsolatot teremteni, mert életmentés idején nincs hosszú idő a bizalmi viszony kiépítésére, pillanatok alatt kell elérni, hogy a beteg vagy családtagja bizalommal forduljon az orvos és az ápoló felé. Nem könnyű kezelni ezt a szituációt. A megnyugtató hang, határozott fellépés oldani tudja ennek a nem mindennapi helyzetnek a feszültségét, és megnyugtató lehet a beteg és családja számára. A szakmai követelmények közé tartozik, hogy a mentő orvosnak rövid időn belül fel kell mérnie a beteg általános állapotát, azt, van-e idő vizsgálatra, vagy azonnali beavatkozás szükséges. Az életmentő munkához a megfelelő szakmai tudás mellé fegyelmezettségnek is társulni kell, és uralkodni kell tudnia az érzelmein is, hiszen vészhelyzetben avagy tragikus eseményekhez érkezik a mentőautó és a személyzete. Meggyőződésem, hogy nagyon sok kiváló mentő dolgozó e személyiségjegyek és szakmai követelmények alapján választotta hivatását.- Jubileumi esztendő uz idei, SS éve annak, hogy szolgálatba állt az első rohamkocsi...- A díjat az Országos Mentőszolgálatnak odaítélők talán nem az évfordulót szem előtt tartva döntöttek. Mégis egy több évtizedes szakmai munka elismerését látom ebben, nemcsak az elmúlt évi tevékenységünk került a mérlegre. Van közöttük színművész, újságíró, olimpikon, főorvos, érdekvédő, alkotmányjogász. Döntésük alapján ebben az évben két háziorvos és egy gyermeksebész lett az év orvosa. Ez alkalommal különdíjat is odaítélt a zsűri, amelyet az Országos Mentőszolgálat nevében dr. Göndöcs Zsigmond újpesti illetőségű főigazgató vett át. Nagyon sokan írtak ugyanis arról: életüket, felgyógyulásukat a mentő dolgozóknak köszönhetik, de sajnos nem tudják „nevesíteni" orvosukat... Dr. Göndöcs Zsigmond, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, egykori Könyves-diák, aki hosszú időn át maga is mentőkórházi orvosként dolgozott, néhány héttel a díjátadás után is szívesen beszél az Astellas-díjról: - A mentő dolgozók munkájában a sikerélmény sokszor apró mozaikokból tevődik össze, s nem egyik napról a másikra. Ezért is értékelem nagyra a betegek észrevételét, a megírt leveleket és a hozzánk is beérkező köszönő sorokat, kollégáim munkáját elismerő véleményeket. Úgy gondolom, aki felgyógyulása után tollat ragad és lejegyzi véleményét egy érzelemgazdag levélben, minden bizonnyal elégedett a munkánkkal. Méltányolom az alapítvány kuratóriumát és a zsűri tagjait is, hogy - látva a dicsérő levelek sokaságát -, javaslatot tettek különdíj alapítására és adományozására.-A csapatmunka elismerése a díj, hiszen életmentő szituációban sem a beteg, sem hozzátartozója nem tudja megjegyezni a mentőorvos vagy az ápoló nevét. Schaffer Erzsébet, a Nők Lapja Pulitzer-díjas főmunkatársának szeretetről, odaadásról és odafigyelésről szólói történeteit sokan várják hétről-hétre. Nemrégiben megrázó és érzelemgazdag írásokkal, cikksorozatban vallott saját példájuk által, miként alakult át életük, hogyan csiszolódik ismét össze két generáció, amikor a folyamatosan ápolásra szoruló, nagybeteg édesanyjával egészült ki a család... Négygyermekes anyaként, hatszoros nagymamaként még ebben a betegápolós időszakban is kiegyensúlyozott, igyekszik saját példája, tapasztalata alapján másokat is bátorítani a nehézségek elviselésére.- Vajon ezért lett tagja az Astellas-zsűrinek is?- Számtalan nagyszerű emberrel találkoztam, gyakran megérintenek az orvosi történetek, a gyógyulást akaró orvos és beteg sokszor emberfeletti küzdelme, amely példa lehet, és támaszt jelenthet a hasonló teherrel élőnek.- Milyen emlékeket őriz a gyógyító munkáról újságíróként és magánemberként?- A kettő sokszor elválaszthatatlan. Legmegrázóbb és egyben meghatározó élményem volt annak a szegedi fiatalasszonynak az esete, akit három év után nemrégiben újra felkerestem és megírtam, megírhattam most már a gyógyulását. A fiatalasszonyt akkor ismertem meg, amikor éppen hogy életet adott kislányának, de élet-halál között lebegett, szívátültetésre várt. Sokáig nem volt megfelelő donor, majd csodával határos módon lett. Addig nem végeztek még Szegeden transzplantációt. Nem csak az erre a műtétre készülő orvosok, hanem a klinika minden orvosa bent volt az épületben, még az ortopédus is. Láttam azt a segíteni akarást, a teljes odafordulást, amely a gyógyító és emberséges orvos sajátja. Azt is: amikor az ember már-már tehetetlen, mégis csodával határos módon, az orvosok szerint is sokszor másféle hatalom segítségével sikerül - mondta ki például ennél az esetnél az altatóorvos. Ki tudja? De győztek. A család ma óvatosan, okosan él, jó volt újra találkozni velük. ,-A mentő dolgozók különdíjában mit fogalmazott meg a zsűri?- A mentés csapatmunka, gyors és pontos intézkedést kíván az orvostól és a mentőautó teljes személyzetétől. Számomra megindító volt, hogy sokan azért írtak, mert nem tudták ugyan a mentőorvos nevét, de felépülve eszükbe jutott, hogy a szakszerű és gyors ellátás nélkül esélyük sem lett volna az életre. Vitán felüli volt számunkra is a különdíj odaítélése.- Pedig a mentőszolgálatot a dicséretek mellett kritikák is érik. Épp az életmentő helyzet a kritikák táptalaja... Önnek is van mentős élménye?- Sokféle mentőssel találkoztam, de rosszal nem. Nagyon jóval igen. Minden feszült helyzetben megnyugtatóan hatott rám a mentőorvos, vagy az ápoló egy-egy mondata, kézmozdulata. Mivel ezek nem mindennapos helyzetek, hozzátartozóként az ember nemcsak pánikol, megijed, hanem ennek megfelelően is viselkedik, nem találja a helyét. Soha nem felejtem el, pedig igazán régi történet, amikor a kisfiámat kellett vidéken sürgősen kórházba vinni, egy vírusfertőzés eredményeként. A kiszáradásos állapotba kerülő gyermekemet fogva a mentős ápoló a kezemre téve a kezét, jelezte, hogyan jobb mindkettőnknek, ha másként tartom a kis beteget. A kórházban elintézte, hogy ott maradhassak éjszakára. Ezek mind-mind olyan segítségek, amelyek nélkül elvész az ember. Idős édesanyámat ápolva is van mentős élményem. Szívinfarktus-gyanúval hívtuk a mentőt, és természetesen kiszámított időnk volt az induláshoz. Édesanyám mindenáron szeretett volna ruhát, cipőt ölteni. A mentőorvos tette helyre, amit én nem tehettem: pontosan jól van ez így, ahogy van, nem kell felöltözni - mondta megnyugtató, ámde határozott hangon. Mindketten éreztük,hogy tényleg: perceket takarítunk meg és nem akadékoskodtunk. Miközben arra is volt a mentőorvosnak és az ápolónak figyelme, hogy nem mamikázta, nénikézte az idős, tehetetlen beteget, hanem megkérdezte, hogyan szólíthatja édesanyámat. Ilyen és ehhez hasonló történeteket végigolvasva sorstársakra lel az ember és valójában örül annak, hogy köszönetét mondhat a segítségért egy végső soron jól végződő történet végén. - BANGHA KATALIN I
