Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-01-11 / 1. szám
AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2008. január 11. Újpestiek (is) fonták, szőtték Divat a kirakatban Kirakat: Divat a szocializmusban címmel nem mindennapi tárlat várja ősz óta a Budapesti Történeti Múzeumba látogatókat. A Budavári Palota E épületében lévő kiállítás első, bevezető része korabeli filmhíradók segítségével idézi fel az ötvenes évek eseményeit, majd egy lépéssel beljebb, már az öltözködési kultúra és a divat viszonyát elemezhetjük az államosított divat négy évtizedének alapján. U gyanis nem ugyanazok álltak kirakat két oldalán. Az országon végigsöprő államosítás a divatot is államosította, létrejött például a trendet ismerő és a modelleket tervező Magyar Divat Intézet, és a modelleket ontó nagy ruhagyárak, a könnyűipari exportot bonyolító Hungarotex Textil-külkereskedelmi Vállalat és a csendesen a háttérben dolgoztak a reflektorfényből kevésbé részesülő textilgyárak, vállalatok, trösztök. Az áruházak kirakatában az államosított divatipar termékei, a sorozatgyártás modelljei szerepeltek, amelyek azt sugallták: a „pesti nő” is lehet olyan csinos, mint a Párizsban élő. Sőt. A kirakatnak az innenső oldalán pedig anyáink, nagyanyáink álltak, akik - természetesen párizsi tapasztalat nélkül - azt figyelték: hogyan engedik ki a szellemet a palackból: miként cserélhetik le magukon a „legyen-két-ujja-egy-eleje-egy-háta" irányzat alapján készült ruhadarabjaikat. Szabadtéri, és gyárakban lebonyolított divatbemutatókon kápráztatták el a lányokat, asszonyokat az új kollekciókkal. Persze 50 évvel ezelőtt is köztudott volt, létezett egy kevésbé ismert kirakat is: az, amely a kisszériás modelleket kínálta, igaz, nem utcán át, hanem a zártkörű szalonokban. Szerencsére több filmrészlet erről is szól, Rotschild Klára divattervező munkáinak bemutatásával. A Pamutnyomóipari Vállalat pedig a nemrégiben elhunyt Ökrös Zsuzsa divattervező, művészeti vezető nevével forrt össze, és a kiállítás is munkásságának állít emléket azzal, hogy a hagyatékát közszemlére bocsátja. A mai tizen- és huszonéves lányok, akik villámgyorsan felsorolják, melyik plázában, melyik világmárka üzletében mit találtak a bevásárló portya során, mit „túrtak” fel a leárazáskor, elképedve láthatják most az anyáik, nagyanyáik által elmesélt divattörténetet. Mert persze az „hihető", hogy 20-25 évvel ezelőtt sorba álltunk a banánért, a narancsot, fügét a Mikulás hozta a piacra, évekig vártunk a Merkúrnál a Trabantra és a Wartburgra, és a telefont sem egyik napról a másikra kötötték be a lakásba. A mobilhoz hasonló kütyüket pedig sci-fi-ben láttuk... De a mit vegyünk fel? - hogyan dőlt el...? Ez a kérdés nekünk is kérdés volt. A kiállítás egy f f 1 tf A filmvetítéssel megidézte az 1952-ben készült Állami Áruház című filmet, amelynek főszereplője Latabár Kálmán, fő helyszíne pedig a nagyáruházunk. A csábos pöttyös kartonruha, a nyomott mintás nylondzsörzé, a kevertszálas, fényes felületű nyomással készült alapanyagú (alkalmi) ruha, a pöttyös kendő, a kockás ing és blúz már végtermékként került ki a ruhagyárakból az Áruház polcaira. A kelmék a nagyvállalat: a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat újpesti gyáraiban készültek: a Magyar Pamutiparban (MPI) és a tarkánszövésre is képes Hazai Pamutszövőgyárban (HPS). Sorozatgyártásként, avagy - a kevertszálas, fényes felületű nyomással készített kiállítási ruha esetében - először kísérleti termékként. Színt, mintát a textiltervezők a divat trend alapján álmodtak a szövetekre. (Ökrös Zsuzsa és Vámos Magda divattervezők egyaránt szerették a Budaprint alapanyagokat). A kelme ily módon a nagyvállalat óbudai egységeiben nyerték el külső képüket. Lehetőleg úgy, hogy az anyag esélyes legyen például a Budapesti Nemzetközi Vásár, avagy a Lipcsei Vásár díjaira. Ám azok voltak szerencsések, akiknek varrónőjük volt, vagy maguk is varrtak, akik saját fantáziájuk és „nyugati" divatlapok segítségével szabtak. Az újpesti textilgyárakban dolgozók szerencsésnek érezhették magukat azért is, mert a gyárakban ledolgozott évek alapján különböző értékű textilbonokat kaptak juttatásként és a gyárakba kihelyezett vásárokon, majd a később Óbudán megnyílt mintaboltban kedvezménnyel vásárolhatták meg a Budaprint termékeit. Változatosságot jelentett, hogy ugyanazt az árengedménnyel vásárolt anyagot ki szoknyára, ki ruhára, ki blúzra készíttette el. A napokban záródó kiállítás múltba tekintőnek, de a jelen kritikájára is alkalmas. Egy olyan világot idéz meg, amely az öltözködéssel közízlést is formált. Például oly módon, hogy a lezser utcai öltözék nem edzőcipők és joggingok, térdnél végződő nadrág ülepek végeláthatatlan sorát jelentette. Mert ez már a ló-, akarom írni, a kirakat másik, egy újabb oldala. - B. K. Csendes évforduló... Azok, akik Újpest központjában 31 évvel ezelőtt szemtanúi voltak, hogy az új év első' munkanapjának hajnalán lángnyelvek festették ijesztően vörösre az eget, minden bizonnyal ma is emlékeznek erre a napra. Égett a Pamutgyár, azaz mint később kiderült: a gyár legmodernebb, nem sokkal korábban telepített fonodája. A tüzet hajnali két óra 59 perckor észlelték az üzem beindítását megelőző, úgyne- 11 vezett felfűtést végző klímások. A karácsonyi és újévi ünnepek között a teljes LmX üzem állt. Annak ellenére, hogy a tűz észlelése, illetve a jelzését követő néhány / 1 perc alatt a szomszédban lévőTűzoltóság a helyszínre érkezett és megkezdte a tűz oltását, a lángokat csak délelőtt 10 órára sikerült eloltani. A tűz martaléka lett a mintegy 4000 m2-es fa shed-szerkezetű fonócsarnok, a hozzá tartozó raktárhelyiségekkel, a tűz átterjedt az előkészítő rész egy kisebb részére is. Az üzemcsarnok épülete, az álmennyezet, a klímaberendezések és a 39, korszerű BD 140 KX fonógép is teljesen megsemmisült. A kár összege mintegy 120 millió forint volt. Szerencsére személyi sérülés nem történt, ám a Magyar Pamutipar munkába igyekvő és munkában lévő kollektívája szívszorongató érzéssel nézte a fel-felizzó, porig égett fonócsarnokot és siratta a munkahelyét. A bajban országos méretű, önzetlen segítséget tapasztaltak a Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat gyáregységeként dolgozó pamutosok. A fonoda dolgozói már az első munkanaptól vállalták, hogy a befogadó, Újpesttől távol lévő testvérgyárakban, a Keltex-ben, a Kistext-ben folytatják munkájukat, illetve a fonó II. üzemben, a gyűrűsfonodában dolgoznak az újjáépülő fonoda átadásáig. Ezzel a többlettermeléssel biztosítani lehetett az újpesti szövődé fonaligényének nagy részét. A következő egy év minden egyes munkanapja emlékezetes maradt a gyáriak életében. A romeltakarítással együtt megindult a tervezés, a teljes üzemcsarnok felépítésének, a gépek megrendelésének, Csehszlovákiában történő gyártásának, szállításának, újpesti felszerelésének és beüzemelésének percről-perce megtervezett, 12 hónapra programozott időszaka. 2008 január 3-án volt éppen harminc esztendeje, hogy a Magyar Pamutiparban hajnalban munkásgyűlésen emlékeztek a tűzre, majd tíz órakor üzemavatás következett. - B. K. 10
