Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-02-22 / 4. szám
INGYENES KERÜLET ÚJSÁG 2008. február 22. ÚJPESTI NAPLÓ Egy ősújpesti család emlékkönyvéből (9.) Bolygó újpestiek 1950-ben, amikor megszülettem az Árpád kórházban, anyám 18 éves gyors- és gépíró volt, apám 21 éves közgáz- hallgató. A család eltartása miatt apám otthagyta az egyetemet és beállt könyveló'nek egy kó'bányai textilüzembe. A fó'nök azt mondta, az lesz a dolga, hogy árazza be a gyár termékeit. Apám tiltakozott, fogalma sincs mi mennyibe kerül. Az nem is érdekes, írjon oda bármilyen számot, úgyis tervgazdálkodás és cserekereskedelem van. Apám búsan ült az iroda második emeleti ablakában, tekerte a kurblis számológépet, a slejfni már leért a járdára. Egy szemközti lakó feljelentette apámat a szocialista munkamorál megsértése miatt, mire rövid úton eltanácsolták a gyárból. Ekkortól apám szabadúszó újságíróként próbálta összeszedni a háztartási pénzt. 1951-ben végül sikerült elhelyezkednie a Ludas Matyi című élclapnál, s ott dolgozott egészen haláláig, 1986-ig. Előbb mezőgazdasági rovatvezető volt (pedig a búzát sem tudta megkülönböztetni a rozstól), vidám tszcs-riportokat írt hétró'l-hétre. Aztán előlépett szerkesztó'vé, majd főszerkesztő-helyettessé, a főnök Árkus József volt. Apám volt a Ludas Matyi párttitkára is 1954-től 1974-ig, szerintem ő volt az egyetlen párttitkár, aki kibekkélte Rákosit, Nagy Imrét, a népfelkelést, a forradalmat, az ellenforradalmat, a konszolidációt és a kádári pangást. Apám után Peterdi Pali lett a párttitkár, na képzelhetik, milyen komoly pártélet folyt ott a Ludasban. 1954-ig nem lakott együtt a család, anyám és én édesanyám szüleinél az Árpád út 48-ban, apám a szüleinél a Ságvári utca 8-ban éldegélt. Végül aztán kisírtak maguknak a tanácsnál egy Lebstück Mária utca 46. szám alatti szoba konyhás lakást, ami olyan volt nekünk, mint a paradicsom. Annak ellenére, hogy csak hideg víz folyt a csapból, kis kályhában fűteni kellett és a budi a folyosó végén volt. Csak aki ilyen körülmények közül került az ezerszer elátkozott panelba, az tudja megérteni, mekkora áldás volt a meleg víz, a WC, és a távfűtés. Panelban laktam a későbbiekben a Munkásotthon utca 70-72-ben, a feleségem nagyanyjánál, oda költöztünk hozzá, miután elvettem egy ősújpesti lányt. Azóta is sajnálom, hogy a lakótelep építésekor lebontották a Munkásotthont, amit a múlt század elején az újpesti munkások összeadott fillérjeiből építettek, s még József Attila is szavalt a falai között. Fiam születésekor elcseréltük a lakást, és beköltöztünk a Virág utca 17. tizedik emeletére, egy nagyon jó elrendezésű két és félszobásba. Körbelaktam Újpestet: a következő stáció a Szent István tér 16 volt, közvetlenül a piac mellett. Ha reggel kitártuk az ablakot, hogy friss levegő áramoljon be, megcsapta orrunkat a fokhagymás lángos illata. Tíz év után újra költöztünk, nagyon messzire, két sarokra a piactól, az újpesti zsinagóga mellé, a József Attila utcába. Jelenleg itt tartunk, már nincs szándékom innen tovább költözni. Csak 27 éves fiam költözött el tőlünk, vett egy kis garzont négy háznyira tőlünk, szintén a József Attila utcában, papucsban is át tudok menni hozzá, ha valamit meg kell javítani. A fotón apám és anyám látható 1954-ben a Jánoshegyi kilátóban, úgy néznek ki a képen, hogy boldogok. Egy diktatúrában is lehet boldog az ember, ha fiatal és szerelmes. Apám imádott utazni, de útlevél és pénz híján maximum a Hármashatár- hegyre jutott el. Mégis nagy volt nálunk a jókedv minden nap, pedig nem is egy Római-parti csónakházban laktunk. - MAJLÁTH MIKES LÁSZLÓ Villamossal a Viola utcában 2. rész Elmúlt alkalommal - képzeletben - az egykori újpesti körforgalmi villamosjárat Mária, Ősz és Kórház utcai szakaszán utaztunk... U tunkat a Károlyi-féle kórház előtti megállónál szakítottuk félbe. A Viola utcából a másik sínpáron villamos érkezik: az E kocsi, mely megállás után az Ősz utca felé halad tovább, ellentétesen a mi D járatunkkal. Itt jegyzem meg, hogy a teljes vonalon kettősvágányú pálya fekszik, az átlag 11 méter széles utcák hétméternyi szélességű úttestén lévő két sínpáron két vaskerekű rendben elfér egymás mellett. Negyedórái várakozás után a Kórház utcai kanyarból előbukkan a következő D jelzésű kocsi. Felszállunk rá, és már indulunk tovább a Viola utcán északi irányban. Az iskola másik végénél, a Tavasz utca torkolatánál is megállunk, majd egyenesen Újpest főút- ja, az Árpád út felé haladunk. Most pedig, kedves Útitársam, felhívom figyelmét e vonal egyetlen megmaradt tárgyi emlékére, melyet - a kocsi ablakán jobbra kitekintve - a jelenlegi Viola Óvoda közelében láthat: egy több mint százesztendős felsővezeték-tartó oszlop olvad bele a környezetbe. (Társai az itteni villamosközlekedés megszűnése után még jó néhány évtizedig álltak, tápvezetéket hordoztak magukon. Később feladatukat veszítve elbontották őket - ám e példányról szerencsére megfeledkeztek.) Következő megállónk az Árpád út torkolata előtt van. A kereszteződés után elhagyjuk a járat „legtisztább" szakaszát, ugyanis a Viola utca eddig nagy részben sétálóutcaként maradt meg. Árpád úttól északra eső felének helyén a Bárdos Artúr utcai tízemeletes lakóház Árpád Kórház felöli járdája húzódik a Deák Ferenc utcáig. Utóbbi ponton ismét adatik lehetőség a le-és felszállásra. Ezen túl északkeleti irányban törik meg a Viola utca, még egy rövidke, körülbelül 80 méteres szakaszon a rá merőleges Széchenyi utcáig vezet. Gondolatban átvillamosozunk az iskola épületén, utunk irányát a suli udvarán két idős fa is jelzi. Mielőtt a következő, Kossuth (ma Szigeti József) utcai megállót elérnénk, éles balkanyar következik a Széchenyi utcába (melynek az SZTK mellett húzódó Szent Imre utca egyenes irányú folytatása volt). Végül ezen a mai Görgey Artúr utcáig utazunk - képzeletben át a négy- majd kétemeletes házakon -, ahol a rég megszűnt vonalrész utolsó megállójánál elhagyjuk kicsiny, képeslapról szökött D villamosunk fedélzetét. Kocsink a mai 14-es vonalán halad vissza Újpest belterületén át Angyalföld felé - vissza a múltba, saját korába... Befejezésül néhány érdekességgel szeretnék szolgálni! A körforgalmi járat teljes menetideje 70 perc volt, a kocsik Nyugati pályaudvari végpontjukról egész nap negyedóránként indultak. A bejárt Mária, Ősz, Kórház, Viola és Széchenyi utcai 2154 méter hosszúságú vonalrészen a forgalom 1907 decemberétől 1914 nyaráig zajlott, az első világháború kitörésékor szűntek meg a D és E viszonylatok, később sem állították ezeket vissza. A háború idején a Viola utcai iskola hadikórházként is működött, a hazaérkező sebesült katonákat a Rákospalota-Újpest vasútállomásról villamosokkal e vonalon szállították a kórházba. A tízes-húszas évek fordulóján az egyik vágányt felszedték, a Kórház, Viola és Széchenyi utcák teljes „sínte- lenítésére" pedig 1924-ben került sor. (A Mária és Ősz utcákban továbbra is járt villamos).' - KRIZSÁN SÁNDOR ki egyetlen megmaradt felsővezeték-tartó oszlop a Viola utcában (A szerző felvétele) Az Újpest Televízió műsora Műsorunk hétköznap 7.00- tól és 18.00-tól -, szombaton és vasárnap 9.00-tól és 17.00- tól látható. FEBRUÁR 22., PÉNTEK 18.00 Híradó, Pénteki Magazin Pódium - A hatalom és a költő - Berda József. 47' FEBRUÁR 26., KEDD 18.00 Híradó (ismétlés), Keddi Magazin Pódium - A zarándok angyal - Berda József. 42' FEBRUÁR 29., PÉNTEK 18.00 Híradó, Pénteki Magazin Pódium - Adytórium - vendég volt Szalay Károly író, szerkesztő, irodalomtörténész. 60' MÁRCIUS 4., KEDD 18.00 Híradó (ismétlés) Keddi Magazin A BIBLIA ÉVE AZ ÚJPEST TELEVÍZIÓBAN Új, kéthetente jelentkező sorozat indul február 22-én BIBLIA - Életforrás címmel az Újpesti Ökumenikus Lelkészkor tagjainak résztvételével az Újpest Televízióban. Az előadások minden második pénteken láthatóak az Újpest Magazin adásán belül 18.50-kor. 16
