Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-11-29 / 22. szám
ü J P E S T I N A P L 0 - II. ÉVFOLYAM, 2 2. SZÁM Karácsonyra dupláznak Éppen egy éve, néhány nappal karácsony előtt jelent meg a Lex Pro Homine, a Könyves Kálmán Gimnázium egykori diákjait, tanárait összegyűjtő, a gimnázium életéhez munkájuk során kötődök érdekes, olvasmányos a lexikon-kereteket is túllépő kötete. II z N.J. Pro Homine öregdiák ala- / I pítvány az idei karácsonyra LA dupláz, amikor a Könyves- I I Könyvek sorozatot bővítve a gimnáziumban végzett képzőművészeket és a médiában dolgozókat gyűjti egy-egy önálló kötetbe. A könyv bemutatóját Bélán Beatrix kulturális és oktatási alpolgármester részvételével december 19-ére tervezik az Újpesti Polgárcentrum földszinti galéria termében, amelyre lapunk segítségével is tudatják: szeretettel várják az érdeklődőket. Jozejka Antal képzőművész, a gimnázium egykori diákja a KÖNYVES KÉPMÍVESEK kötet szerkesztőjeként úgy fogalmaz:-Több mint három évvel ezelőtt, egy öregdiák találkozón született meg az elhatározás, hogy megkezdjük a képzőművészeket összegyűjtő könyv összeállítását. Művészemberként is pártoltam a dolgot. Barátaimmal számba vettük, száz évnyi időintervallumban gondolkodva kire is emlékszünk, és milyen módszerrel tudunk minél több egykori diákot felkutatni. Úgy adódott, hogy öregdiáktársaim egyszerre mutattak rám, amikor a szerkesztő személyéről hoztunk döntést. A kollektív munka ezzel szinte be is fejeződött, és megtapasztaltam a szerkesztő magányosságát, amit rendszeresen Víz- váry Vilmos, az alapítvány „motorja" tört meg, el ne felejtsem a feladatot. Miközben a kollektív emlékezetre ezután is hagyatkoztunk, nagy segítségemre volt az internet, amikor a feljegyzéseket kerestem. Harmincnégy egykori Könyves-diák életútját tárjuk 200 oldalas belíven, színes képekkel illusztrálva az olvasó elé. Néhány kivételtől eltekintve olyan amatőr művészekét, akik „rendes" foglalkozásuk mellett hódoltak, hódolnak szenvedélyüknek, a vizuális művészet valamely ágának. A könyvben szereplő legidősebb mester Szővényi Lux Gyula, aki a régmúlt időkben itt tanult, majd gimnáziumi tanár lett. A legfiatalabb művész pedig Tóth Péter, aki újpesti művészcsalád sarja. Biztos vagyok abban, hogy a gimnázium egykori diákjai és tanárai örömmel forgatják majd a kötetet. Ugyanakkor szinte biztosra veszem, lesznek, akik kimaradtak a könyvből, mert nem tudunk róluk. így megszülethet a második kötet is. Mint legismertebb képzőművészünket, szeretném kiemelni Schrammel Imre Kossuth- és Prima Primissima díjas keramikus és szobrászművészt. Az ő munkája díszíti öreg gimnáziumunk falát, emléket állítva régi tanárunknak: Babits Mihálynak. Dr. Dröszlemé Beák Katalin egykori diák a MULTI-MÉDIA kötet szerkesztője, aki a könyv műszaki szerkesztőjével, Fecske Andrással együtt készíti a könyvet. Katalin elmondásából is az derül ki: több éves előkészítő munka, sok-sok levél és telefon, személyes megkeresés kellett ahhoz, hogy felkutassák az egyébiránt zömében férfi szereplőket.- Sajtókapcsolati és televíziós munka után könyvszerkesztőként megtapasztaltam, mi, a médiákban dolgozók, két csoportba vagyunk sorolhatók: vannak, akik azonnal ráálltak a szereplésre és szívesen beszélnek, írnak munkájukról és önmagukról. A másik csoportba azok tartoznak, akik nem válaszoltak a megkeresésünkre, de néhá- nyukat mégis sikerült megnyernünk utólag. Egykori iskolatársainkat arra kértük, ha lehet, maguk írjanak arról, hogy a Könyvesből elindulva hogyan alakult az életútjuk, milyen sikereket, eredményeket tudhatnak magukénak az újságírás, a rádiózás, a televíziózás, a könyvkiadás területén. A média nem kevésbé eredményes „háttérmunkásai" a technikusok, a vágók, operatőrök, rendezők is helyet kapnak a kötetben. Azokat, akik már nincsenek köztünk, írásaikkal idézzük meg. Úgy gondolom, olvasóként is érdemes megtudni a kötet szereplőiről emlékeket, amelyeket a gimnáziumi összetartozás okán árulnak el önmagukról. Kedvcsinálónak álljon itt néhány ismert személyiség neve: Bagi Adél, Krisztics Edit, Hay András, RandéJenő, dr. Veres Pál, Csapiár Vilmos, Biernaszky Szilárd, Korbuly Péter. Ők a többi öregdiákkal együtt mintegy 200 - fekete-fehér - belső íven írnak önmagukról. Vízváty Vilmostól, az N. J. Pro Homine öregdiák alapítvány alapító kurátorától megtudtuk: mivel nem áll rendelkezésükre könyvraktár, mindkét könyvből 100-100 példányt nyomnak első körben, de készen állnak az utánnyomásra is. A könyvek megjelentetésében ez alkalommal is az alapítvány vállalta a főszerepet, s ahogyan mondani szokták: a szerkesztők áldozatos és társadalmi munkában végzett munkája nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Bár a könyvek alapítványi támogatásként - először a bemutatón, majd a Helytörténeti Gyűjteményben - vásárolhatók meg, ez alkalommal is szükség volt a szponzorok segítségére. A fő támogató ismét Újpest Önkormányzata, amely a Civil Alap pályázatára benyújtott kérelmet méltányolta és anyagilag segítette. Az alapítvány tarsolyában még több könyv megjelentetése szerepel: a Könyves-Könyvek sorozatban a gimnázium három egykori tanára: Hoffmann Tiborné, Klíma Lajos és Babits Mihály életútját és műveit szeretnék mielőbb közreadni egy-egy kötetben, miközben a Könyves-Csillagok és a Könyves Galaxis sorozat sem szűkölködik megvalósítandó tervekben.- BANGHA KATALIN Cserháti Erika, 10. a osztályos diák a megnyitón a Csokonai Gimnáziumban, november 18-án. Mielőtt megnyitom a „Mandala a lélek harmóniája" című kiállítást, engedjék meg, hogy pár szóval ismertessem a képek keletkezését, s a mandalakészítő diákok érzéseit. Mandala-kiállítás Azt már, gondolom, valamennyien tudjuk, vagy hallottuk, hogy a mandalák az ősi Indiában szolgálták a buddhista, később a hindu vallás testi-lelki harmóniáját, a békét, a szeretetet, a megnyugvást. A nagyobb ünnepeket a szerzetesek nagy gonddal, precizitással, színes homokból készített óriás mandalával koronázták meg, amit később a Dalai Láma is megáldott. A megszentelt mandala sugározza mindazt, ami jó és szép, ami a szívünk legmélyebb zugából átjár minket. Minden mandala egy-egy erényt, egy- egy lelki mozzanatot ábrázol. A csel az, hogy ezt mindenki más és más man- dalában látja meg, hisz nem vagyunk egyformák, s leikeink is mást látnak meg legelőször. Ezt azok a diákok is alátámasztják, akik a minket körülvevő, nem óriás, de nagyon jól sikerült mandalákat készítették. www.ujpest.hu 17
